Törékenyek vagyunk, s mintha egyre törékenyebbekké válnánk. Hetvenkét éves korában elhunyt az erdélyi és összmagyar képzőművészet kiváló képvíselője, Egri László üvegművész, a Ion Andreescu Képzőmvészeti Főiskola nyugalmazott tanára, a Barabás Miklós Céh tagja.
Azon kevesek közé tartozott, akik művészi adottságaikat, képzelőerejüket a leghálásabb, de ugyanakkor a legigényesebb, a legtöbb rátermettséget és rizikót jelentő üveg szolgálatába állították.
Ez az ősrégi, nemes anyag, a maga kimeríthetetlen változatosságával, művészi hozzájárulása nyomán valóságos kinccsé vált. Áttetszőségükkel, a sima felületeken sziporkázó, vagy az éleken sa-
játosan megtört fényeinek játékával, modern vonalaikkal, egyedi
színvílágukkal művészi üvegtárgyai az erdélyi képzőművészet felbecsülhetetlen értékei közé tartoznak.
Egri László leegyszerűsített, de ugyanakkor feszültséggel teli, lényegre törő, tömör, minden fölösleges sallangot mellőző formákkal örvendeztette meg évtizedekig az igényes, művészetkedvelő
közönséget. Korszerű üvegtárgyai a megyei tárlatok elmaradhatatlan tartozékai voltak, de a világhírű finn üvegművészek munkáiával is versenyre keltek mindaddig, amíg a kegyetlen kór bele nem
szólt pályája alakulásába, elképzeléseinek megvalósításába.
Az üvegművészet vílágvíszonylatban is legkorszerűbb irányzatait követve munkálkodott, de alkotásainak funkcionalitásáról nem mondott le. Sajátosan kecses, mélytüzű, vagy éppenséggel
hűvösen elegáns használati tárgyai, nemes egyszerűségükkel valósággal tüntető vázái különleges művészi értéket képvíselnek.
Szerencsésnek mondhatja magát az a gyűjtő vagy egyszerű művé­szetkedvelő, aki egy-egy Egri-műtárgy birtokosa.
Több ezer kilométeres távolságból, az interneten jutott el hozzám Birminghamba a szomorú hír, hogy a kolozsvári jó barát és szomszéd nincs többé. A veszteség pótolhatatlan, és immár pótolhatatlanok az örökös és néha talán fölösleges rohanás miatt az utóbbi években elmaradt találkozások is. Egy másik dimenzióban talán gyakrabban összefutunk majd, és lesz időnk bepótolni az elmaradottakat. Addig azonban most már csak szavakban búcsúzhatok. Egy igaz művésszel és jó humorú, barátságos, mindig segítőkész igaz emberrel lettünk ismét szegényebbek.
Kedves Laci, nyugodj békében! Emléked és immár önálló életre kelt műveid örökké élni fognak, aminthogy a tőled kapott művészi örökséget is folytatják képzőművész fiaid.
Németh Júlia