Balázs Péter emlékére nyílt kiállítás a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva Termében. A tárlaton a művész közismert festményei mellett Kós Károlyról, Tamási Áronról, Illyés Gyuláról, Nagy Lászlóról, Sütő Andrásról készített portréi is láthatók.
Bár a Kincses Város lakóinak zöme, kihasználva a nyárias időt, majálisozni ment, meglepően sok érdeklődőt vonzott a tíz éve, 2003-ban elhunyt Balázs Péter emléke előtt tisztelgő kiállítás, amely a festőművész és grafikus pályájához szorosan kötődő épületben, a Minerva-házban kapott helyet.
1919. május 28-án született a Kolozsvár melletti
Magyarfenesen. Szülőfaluja számos munkájának ihletforrása, akárcsak
felnőttkori lakhelye, Kolozsvár, ahová a tehetségét felfedező Kós Károly
ösztönzésére költözött. A Szamos-parti városban 1933-tól 1942-ig
Szolnay Sándor és Szervátiusz Jenő tanítványa volt.1935-ben és 1938-ban
Nagybányán is tanult, Krizsán János és Ziffer Sándor voltak a mesterei.
Később Marosvásárhelyen Bordi András tanítványa lett. Tanulmányait az
1948-ban alakult Kolozsvári Művészeti Intézetben fejezte be, ahol
adjunktusként dolgozott 1952-ig. A negyvenes években a Világosság, majd az Igazság, 1958-tól pedig az Utunk riportere és illusztrátora volt.
Fontosabb egyéni tárlatai a kolozsvári Korunk Galériában és
szülőfalujában voltak. 1974-ben betegnyugdíjba vonult, ezt követően
kizárólag a festésnek élt. 2003. február 17-én hunyt el Kolozsváron,
családja még abban az évben megrendezte a kolozsvári Bánffy-palotában
(Szépművészeti Múzeum) a képzőművész gyűjteményes kiállítását. 2006-tól a
Főtér 22. szám alatt, a volt műteremlakásban (jelenleg a Kolozsvár
Társaság székhelye) állandó kiállítás tekinthető meg fontosabb
munkáiból.
Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilap munkatársa, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta: a számos érdeklődő, illetve a kiállított festmények és grafikák azt bizonyítják, hogy Balázs Péter munkássága jelentős helyet foglal el Kolozsvár és Erdély művészetében. Tibori kitért arra, hogy a Minerva-ház, ahol a Szabadság napilap szerkesztősége is található, méltó helyszíne a tárlatnak, hiszen Balázs hosszú ideig a kolozsvári lap elődjének, az Igazságnak az újságírója volt. A negyvenes évek végén készített érdekes riportjai, például csángóföldi tudósításai dokumentumértékűek.
A megnyitó után egy kis lírai betét következett: Sántha Emőke olvasta föl Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn és Kocsiút az éjszakában
című költeményeit. A versek mintegy bevezetőként szolgáltak a művész
festményeihez, csendéleteihez, híres írókat és művészeket ábrázoló
grafikáihoz.
Majd Kántor Lajos
műkritikus, irodalomtörténész vette át a szót, aki a Tibori által
elmondottakhoz hozzáfűzte: a tárlat helyszíne nemcsak Balázs újságírói
munkássága miatt fontos. A képzőművész alkotói pályája, mondhatni, ebben
az épületben bontakozott ki, abban a hajdani műteremben, ahol Szolnay
Sándor és Szervátiusz Jenő dolgozott és tanított. Balázs Péter kitűnő
tanítvány volt, ami nemcsak abban nyilvánult meg, hogy megfestette
mesterei portréit. Megtanulta a legfontosabbat: a hűséget ahhoz a
világhoz, környezethez, amely őt művésszé segítette. A szülőföldhöz való
erős kötődés alkotásainak egyik legfontosabb jellemzője.
Kántor
felhívta a figyelmet a tárlat grafikai anyagára, amely eddig más
kiállításokon nem volt látható, és amely olyan jeles személyiségek
portréit tartalmazza, mint Berde Mária, Kós Károly, Illyés Gyula, Kovács Katona Jenő, Márton Áron, Tamási Áron, Nagy László, Sütő András.
Az irodalomtörténész szerint Balázs Péter grafikusként is lényeglátó
volt. Maximálisan azonosulni tudott azoknak a képzőművészeknek, íróknak a
gondolatvilágával, akiket megrajzolt. „Ezek a portrék nem
egyszerűen azért jók, mert hasonlítanak az ihletőjükhöz, a lényeget
fejezik ki, miközben mint rajzok is kitűnőek. Ezzel persze nem azt
akarom mondani, hogy Balázs Péter rajzait a festményei elé helyezném,
csupán az emlékkiállítás újdonságát szerettem volna hangsúlyozni” – fogalmazott Kántor.
Viorica Guy Marica művészettörténész,
egyetemi oktató részletes méltatásában kiemelte, hogy a művész témái
főleg a falusi, illetve a városi létforma sajátosságai köré
csoportosulnak. Ez a kettősség az egész életművet jellemzi. Tájképei
leginkább a Kolozsvár környéki domborzati formák, az erdők jellegzetes
természeti szépségét ábrázolják. Balázs a zöld, illetve a piros
árnyalatainak mestere, festményein ezek a tónusok kapnak hangsúlyos
szerepet. Az, hogy mennyire fontos volt számára Kolozsvár, szinte
mindegyik munkáján felfedezhető. Szívesen festett gótikus épületeket,
háztetőket, templomokat, ódon utcarészeket, megjelenítve a város gazdag
építészeti kincseit és műemlékeit.
A tárlatnyitón két archív televíziós anyagba is betekinthettünk. Muzsnay Magda – Essig József, illetve Xantus Gábor portréfilm-részletei a már elmondottakat erősítették meg: legfőképpen azt, hogy Balázs Péter legfontosabb ihletforrása Kolozsvár, illetve Magyarfenes volt, mestereihez és a művészethez pedig maximális alázattal viszonyult.
Végezetül a művész özvegye, Balázs Kőrösi Ibolya, valamint fia, Balázs László megköszönték a szervezőknek a kiállítást.
A tárlat május 17-ig tekinthető meg: hétfőn, kedden és szerdán 11–15, csütörtökön és pénteken 13–17 óra között.
