Magdó János főkonzul elégedettségének adott hangot, hogy a kolozsváriak ilyen nagy számban tisztelték meg a rendezvényt, mint mondta, érdemes volt egy éven keresztül dolgozni a kiállítás megszervezésén. Köszönetet mondott a Művészeti Múzeumnak és a Quadro Galériának a befogadókészségükért, a magyarországi partnereknek – a kiskunhalasi Thorma János, a bajai Türr István Múzeum – a kiállítás szervezéséhez való hozzájárulásukért, a magángyűjtők és a különböző múzeumok nagylelkűségéért, akik kölcsönadták a munkákat, a kurátorok – Kovács Zita és Székely Sebestyén György – munkájáért. Kifejtette: a kiállítással tisztelettel adóznak Thorma János és a nagybányai művésztelep emlékének; örömére szolgál, hogy a főkonzulátus nyitni tudott ezáltal a város román közönsége felé, és reményei szerint a jövőben gyakrabban sor kerülhet hasonló rendezvényekre.

A Quadro Galéria vezetője, Székely Sebestyén György szerint amellett, hogy a kiállítás a magán- és a közszféra közötti sikeres együttműködést jelzi, ugyanakkor a nemzetközi jellege is fontos, mindkettő nagyon jól illeszkedik az egykori nagybányai festőiskola nemzetközi, kozmopolita szelleméhez. – A nagybányai festőtelep, az itt működő, Réti István és Thorma János által vezetett szabad festőiskola is magánkezdeményezés eredménye volt, ennek is köszönhető, hogy ma beszélhetünk ezekről a művekről. Ebbe a kezdeményezésbe kapcsolódott be aztán a közszféra a 19. század végén, amikor a város felismerte a telep fontosságát, ezt követően lehet együttműködésről beszélni, anélkül azonban, hogy a művésztelep valaha is függött volna a város vezetőségétől – magyarázta Székely Sebestyén György.

A tárlat megszervezését támogató Kolozs Megyei Tanács képviseletében Vákár István alelnök szólt az egybegyűltekhez, aki örömmel nyugtázta a tanácsnak a főkonzulátussal, a két magyarországi múzeummal, valamint a többi hazai intézménnyel való sikeres együttműködését. – Kolozsvár számára nagyon fontos, hogy felmutassuk az értékeinket, a nagybányai festőiskola pedig alapértéke az erdélyi magyar kultúrának – mondta az alelnök.

A megnyitón jelen volt Nagybánya polgármestere, Cătălin Cherecheş is, aki hangsúlyozta: a nagybányai közösség számára nagy megtiszteltetés, hogy a város legfontosabb szimbólumával lehet jelen Kolozsváron. – Thorma János a kolónia egyik legmarkánsabb képviselője, számunkra pedig nagy öröm, hogy különböző közösségek – hazai és főleg nemzetközi szinten – megidézik a nevét és emlékét – mondta, majd beszélt arról, hogy mit jelent számukra a nagybányai iskola ma, és mit jelent a jövőben. – Mindamellett, amit az a szakrális tér jelent, ahol annak idején működött a művésztelep, arra gondoltunk – a nagybányai képzőművészekkel partnerségben – hogy létesítsünk egy új, fiatal kolóniát. Ilyen értelemben létrehoztunk tíz új műtermet, amelyeket a városvezetőség ingyenes használatra ajánlott fel tíz fiatal művész számára. Dolgozunk azon is, hogy a régi művésztelephez tartozó, művészettörténeti jelentőségű épületeket felújítsuk, és remélem, hogy körülbelül két éven belül megmutathatjuk mindenkinek, hogyan virágzik újra a hajdani nagybányai kolónia. De, mivel egy közösség értéke elsősorban a sokféleségében rejlik, a legnagyobb kihívás, de a legnagyobb álmaink egyike is, hogy Nagybánya városának művészeti akadémiája legyen – jelentette be a polgármester. Mint mondta, nemzetközi jellegű akadémiát szeretnének, amelyet a „magyar testvéreinkkel, a magyar kormánnyal együtt partnerségben” hoznának létre, egy olyan akadémiát, amely továbbviheti a festőiskola szellemiségét, energiáját.

Tiberiu Alexa, a nagybányai múzeum igazgatója szintén köszönetet mondott a tárlat megszervezéséért, bevallva, hogy az utóbbi 10-15 évben nem látott ilyen méretű érdeklődést, ez pedig a nagybányai művésztelep szellemiségének köszönhető, ami főhajtásra kötelezi.

Végül Murádin Jenő művészettörténésznek adták át a szót, aki a szakmai értékelés mellett kiemelte Thorma János páratlan diplomáciai érzékét, amelynek köszönhetően tovább tudta éltetni a festőtelepet a két világháború között is, valamint a pedagógiai tevékenységét. – El kell azonban mondanom azt is, még ha ünneprontó is leszek, hogy Nagybányán olyan dolgok is történtek, amelyek megbocsáthatatlanok. Elég megemlítenem, hogy a Klastromréten, ezen az elíziumi mezőn, valamikor az 1960-as években betonlelátós futballpálya épült. Vagy: a város elszalasztotta az alkalmat, hogy a szobrász Vida Géza impozáns műtermét és a Kereszthegy alatti otthonát megvásárolja és emlékhellyé alakítsa. A legutóbb történtek pedig, szintén a megbocsáthatatlan bűnök közé tartoznak. A hangulatos Petőfi utcai házat, ahol a Ferenczy család 1897 óta lakott, majd Mikola András, a művésztelep utolsó vezetője vásárolt meg, s ahol Thorma is sokszor megfordult, engedély nélkül földig rombolták, az új tulajdonos pedig könnyűszerrel kifizette az ezért járó büntetést. És sajnos, nem emelte fel a szavát ez ellen, nem tiltakozott sem a magyarság politikai szervezete, sem a helyi sajtó, sem a nagybányai múzeum, sem a város – fejtette ki Murádin Jenő.

A replika jogán Nagybánya polgármestere ismét szót kért, megköszönte Murádin Jenőnek a kritikai megjegyzéseket, erről bővebben a Vélemény oldalon lévő Csípős replika Thorma-ügyben című vezércikkben olvashatnak.