• 2022. szeptember 26., 19:42
A Sapientia Tudományegyetem alagsori stúdiójában nyílt kiállítás Nemes
András Csaba szobrász és Mira Marincaș fotóművész közreműködésével.
Szobrok tánca: visszatérés az egyszerűséghez – rendhagyó képzőművészeti
kiállítás Kolozsváron
• Fotó: Nánó Csaba
Aki szeptember 16-án vette a fáradságot, és ellátogatott a szobrász és a
fényképész közös tárlatának megnyitójára, az egyhamar nem felejti el
ezt az élményt. Annál is inkább, mivel rendhagyó módon a nem hétköznapi
kiállítás mindössze három órán át volt látható!
Több művészeti ág találkozásának lehettünk szemtanúi, szobrász és fotós
fogott össze, hogy ha csak rövid időre is, de egy nem mindennapi
eseményt hozzanak létre.
Az erdélyiek számára ismerősen csenghet Nemes András Csaba és Mira
Marincaş neve.
Dr. Mira Marincaș szerint a különböző művészeti ágazatok nem egy
szokványos találkozásáról van szó • Fotó: Horváth László
A szobrászművész kivételes alkotásai elég nagy feltűnést keltettek a
művészetet szeretők és a kritikusok körében, míg a fotóművész remek
képeit többször is megcsodálhattuk kiállításokon, vagy egyéb
rendezvényeken. Mindketten hivatásukká választott művészeti águk
élvonalába tartoznak, kivételes alkotói vénával rendelkeznek, tárlataik
mindig feltűnést keltenek. Nem szükséges különösen elmélyülni a
művészettörténetben ahhoz, hogy élvezettel tekintsünk munkáikra, és
értékelni tudjuk a kezük nyomán született munkákat. Ezért is vártuk
sokan a közös kiállítást, amelyen a különféle képzőművészeti ágak
találkozásának lehettünk szemtanúi. Alkotói technikák mintegy a
keresztmetszetnek ígérkezett a tárlat, és a szobrászatot, videót és
fotográfiát magában egyesítő kiállítás minden várakozást felülmúlt.
• Fotó: Nánó Csaba
Talán nem is tárlatnak kellene nevezni a Sapientia Tudományegyetemen
létrehozott eseményt, hiszen az alkotásoknak nem a klasszikus értelembe
vett bemutatásáról volt szó.
A szobrászat, a fénykép és a film látszólag távol áll egymástól, külön
utakon járnak. Ha fényképen látunk egy szobrot, az még nem jelenti azt,
hogy a művészek egymással kapcsoltban álltak, esetleg reflektáltak
egymás alkotói folyamatára. Ennek a tárlatnak viszont éppen az volt a
lényege, hogy a három művészeti ág szimbiózisba lépett, egymásra
válaszoltak, illetve kiegészítette egyik a másikat. A jelenlevők pedig
talán soha nem vettek részt olyan tárlatmegnyitón, amely egyben
záróünnepségnek is bizonyult.
A rendhagyó kiállítás ötletgazdája Nemes András Csaba szobrász, aki
ezzel is nyitni szeretett volna a fiatalok felé. Mira Marincaş
fotóművész vállalta a közreműködést, a Sapientia teret adott a
rendezvénynek, és akik jelen lehettek, feledhetetlen élménnyel
távozhattak a helyszínről. Amit a nézők nem láthattak, az a rengeteg
munka, amibe a tiszavirág életű kiállítás létrehozása került.
A rendhagyó kiállítás ötletgazdája Nemes András Csaba szobrász, aki
ezzel is nyitni szeretett volna a fiatalok felé • Fotó: Horváth László
Művészetek szimbiózisa
A stúdióterembe lépve az érdeklődő szeme mindenekelőtt hozzá kellett
szokjon a sötétséghez. A székek úgy voltak elhelyezve, hogy minden
alkotásra külön-külön rálátásunk legyen, gyakorlatilag végig kellet
járni a teremben ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a kiállított
munkákról. Nemes András Csaba szobrai gyéren, de éppen elégségesen
megvilágított talapzatokon voltak elhelyezve, mögöttük voltak kivetítve
Mira Marincaş videói, és a kettő együtt képezte a nagy egységet. A
szobrok úgy táncoltak a félhomályban, mintha egy láthatatlan kéz
mozgatta volna az élettelen, és egyébként helyhez kötött alkotásokat. A
vízcsobogásra hasonlító hangok, amelyek időnkét ismétlődtek, egészen
kísérteties hangulatot kölcsönöztek a tárlatnak.
A szobrok a nézők szeme láttára szinte megelevenedtek, a fény-árnyék
játék, amely a videókról és fényképekről visszaköszönt, teljesen
lekötötte a nézők figyelmét.
Laikus szemmel is csodálatos élmény rádöbbenni, milyen összefüggéseket
lehet találni a különféle művészeti ágak között, amikor értő kezek
alkotnak közösen nagyszerű folyamatokat.
Fény-árnyék játék: szobor és videó szimbiózisa • Fotó: Nánó Csaba
A fotóművész szemszögéből
A fotó és videó számára az volt a kihívás, hogy megtalálja azokat a
mozgásokat, ahogyan a szobrászművész alkot, ahogy mozog a műtermében,
ahogyan az anyagokat próbálja összefogni – mondta Mira Marincaş. Ezzel a
tárlattal a művészeknek szándékában állt visszatérni az eredethez, az
egyszerűséghez, és nem utolsó sorban reflektálni arra, ami bennünket
körülvesz. A fotóművész lapunknak elmondta: ő nem próbálta utánozni,
katalogizálni a szobrász munkáit, hanem megpróbálta egyedi módon
kontextusba helyezni, helyszínekre kivinni, a kisplasztikának minősülő
munkát akár egy monumentálisnak ható tóba helyezni, így teljes
potenciáljában megmutatni.
Film segítségével a szobor táncra perdül • Fotó: Nánó Csaba
Mira Marincaş hozzátette: a fénnyel próbálta kísérni azt, ahogyan a
szobrász alkotja a mozgást, és mindenek előtt a hangulatra
összpontosított. „Sokszor csak ültem, és vártam, hogy megszólaljon a
szobrász alkotása, amikor pedig beugrott lelki szemeim előtt a számára
jó helyszín, ahogyan a szobor abban a térben elhelyezkedik, akkor
tudtam, hova megyünk fényképezni” – árult el számunkra részleteket az
alkotása folyamatáról Mira Marincaş.
A két művész közötti kölcsönös szimpátia és tisztelet, a dialógus
jelenléte segítette őket, hogy ezt a nagyszerű tárlat létrehozzák.
A művészet rajongói pedig reménykednek, hogy nem egyszeri és
megismételhetetlen eseményen vettek részt, az alkotói kapcsolatnak talán
lesz még folytatása a jövőben is. Ahogy Mira Marincaş fotóművész is
megfogalmazta, a kiállítás anyagát talán érdemes lenne egy másik
kontextusba is áthelyezni, hiszen különböző művészeti ágazatok nem egy
szokványos találkozásról van szó.
• Fotó: Nánó Csaba
Nánó Csaba
