Szó szerint és képletesen is megragadhatják a néző figyelmét Puskai Sarolta komputergrafikai munkái. A marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti galériájában nyílt tárlatán látható képek arra vallanak, hogy a művésznő nem elégszik meg a látványteremtéssel, gondolatot is akar gerjeszteni. Hogy milyet, azt a szemlélő a címekből is eléggé egyértelműen kikövetkeztetheti. Lényegretörő, szellemes, frappáns a címválasztás, jól tükrözi a grafika kiindulópontját és a számítógépesen kódolt üzenetet is, az alkotó azonban nem kívánja gúzsba kötni közönsége képzeletét, nem bánja, ha másfajta szempont érvényesül, amikor rácsodálkoznak kollázsaira. Nyilván olyankor, amikor a mű Fuku-shine, Csernobil vagy Veres paták címmel kerül elénk, és az utalások is döntően meghatározzák, mire gondolhatunk, kevesebb a gondolatcsapongás lehetősége, de már a grafikai és kolorisztikus játékokkal telített Dialógus sorozat vagy a tájelemekből ihletődött, mikrovilágból továbbfejlesztett munkák esetében szabadon érvényesülhet a nézői fantázia, mozgósítható az egyéni élménytár. Szaporodhatnak a szem-pontok.

Sokan meglepődhetnek ezen a kiállításon. Puskai Saroltát eddig többnyire textilművésznek hihették, hiszen sohasem hiányzott a textilesek rangos Ariadne seregszemléjéről. Gyakran installációkkal jelentkezett, legutóbb is szinte egy egész termet kitöltött hatalmas térkompozíciója, az Esőben forgó szél-szivárvány. De ezek a próbálkozásai alkotói törekvéseinek csupán az egyik fontos vetületét mutatták fel időről időre. A kolozsvári képzőművészeti egyetem formatervező szakának 1982-es végzettjeként másképpen is igyekezett kamatoztatni tudását, tehetségét, ötleteit. A számítógépes grafikával úgy egy évtizede kezdett komolyabban foglalkozni, és ahogy mindinkább elmélyült ebben a technikában, amely a grafikus variációs lehetőségeit is roppantul kibővíti, ennek a területnek is egyre avatottabb és szenvedélyesebb hívévé vált. Első egyéni jelentkezésén is komputeres termésével vállalta a megmérettetést. És nem titkolta, hogy honnan hova jutott. Képei a fejlődési folyamat állomásait is kirajzolják. Volt úgy, hogy fényképeket használt, úgy is, hogy falevelek, más növényfoszlányok kerültek közvetlen szkennelésre, azt követte a photoshopos módosítás. Kezdetben ragasztásos összeillesztéssel készültek a papírkollázsok, később a nagyméretű printekre is áttért, persze az ilyesmit az anyagi feltételek eléggé korlátozzák. De ilyenek is vannak a tárlaton, és ezek a legtetszetősebbek. Tudjuk, a digitális világ gyors és hatalmas ugrásokkal halad előre, szinte lehetetlen napirenden lenni az újdonságaival. Az alkalmazott programok állandó megújulásával sem lehet lépést tartani, pláne, hogy nem is komputeres vagy informatikai szakemberről beszélünk. Ettől függetlenül Puskai Sarolta olyan alkotásokkal rukkolt elő, amelyek megérdemlik a közönség figyelmét. Volt munkája az idei budapesti MEGAPIXEL-en is, a Digitális Alkotások Országos Tárlatán, ez is jelzi: ezen az úton is érdemes továbbmennie.