Az 1958-ban Alsócsernátonban született művész legjellemzőbb műfaja a kompozíció, ennek felépítésében pedig erőteljesen érvényesülnek, sokszor szervezőelvvé válnak a portréalkotás általános és egyedi törvényszerűségei. A kompozíciók dimenziói a választott témák természete: az emberi pszichikum törvényei szerint befelé végtelenek. Figuratívat és absztraktat ötvöző képei olyan lélekelemzések, amelyek esetében a művészi közlés folyamatábanaz ábrázolás többszörösen alárendelődik a kifejezésnek, és együttesen az emberi létezés drámai aspektusának megragadását és vizualizálását célozzák.
Milyen jelentéssel telítődnek hát itt az emberi, a
belső idő objektívációi? Az akotói szellem meditáló magatartásának
megfelelően először is azt várhatnok, hogy lineárisan folyamatszerű
„képtörténeteket” épít fel az alkotó – ám Székely Géza választott
alapállásából pillanataiban ragadja meg az öröknek tartott folyamatot.
Egymásra vetíti kép- és legfőképpen látomástöredékeit, és
kalejdoszkópjának szilánkjait egyetlen sajátosságuk szervezi egységes
organizmussá: az egzisztencia súlyának bár szilánkjaiban jelzett, mégis
nyomasztó volta. A grafikák terének töredezettsége – olyan sokszor és
olyan sokak által kutatott megoldás – végül is megsokszorozza a
„képbeli” fókuszpontokat, kialakítja a befogadói szellem nézőpontjainak
térszerkezetét – és így válik sajátos idő- és térszintézissé.
Józsa István, 1993
***
SZÉKELY GÉZA MONOTÍPIÁI
Székely Géza festőművész, grafikus monotípiáit állította ki Kalotaszentkirályon és Bánffyhunyadon.
A monotípia sokszorosító eljárás -- írja a művészeti szótár --, amellyel paradox módon csak egyetlen levonatot lehet készíteni. A rajzot üveg- vagy fémlapra viszik fel, és a még nedves festékre papírt szorítanak. Fordított eljárása a monotípiának, amikor egy festékkel bedörzsölt táblára fektetik és annak hátoldalára rajzolnak. Itt a vonalak nyomán ragad a festék a papírra.
Az alkotásokon egy kép absztrakciójának a folyamatát követhetjük. Székely Géza tulajdonképpen több képet helyez egymásra, és a befogadó egyik kép teréből lép át a másikba. A téma Kalotaszeg embere, Kalotaszeg szépe, de nem a tájegységre jellemző piros--fekete kontrasztban. A kékek -- Székely Géza székely festő, kékjeiben a szín nem egyszerűen tulajdonság, hanem jelentés-teremtő erővel bír. A piros--fekete kék--feketére vált, a sötét árnyalatok dominálnak, és elvonttá teszik a képet. Amely így már nem portré, hanem elvontabb kompozíció.
Az absztrakció folyamatában expresszionista és szürrealista játék jegyeit variálja, és mindez együtt a gondolatot formázza. A művész feladata -- vallja Székely Géza --, hogy leásson az emberi létezés tragikumáig.
A monotípia sokszorosító eljárás -- írja a művészeti szótár --, amellyel paradox módon csak egyetlen levonatot lehet készíteni. A rajzot üveg- vagy fémlapra viszik fel, és a még nedves festékre papírt szorítanak. Fordított eljárása a monotípiának, amikor egy festékkel bedörzsölt táblára fektetik és annak hátoldalára rajzolnak. Itt a vonalak nyomán ragad a festék a papírra.
Az alkotásokon egy kép absztrakciójának a folyamatát követhetjük. Székely Géza tulajdonképpen több képet helyez egymásra, és a befogadó egyik kép teréből lép át a másikba. A téma Kalotaszeg embere, Kalotaszeg szépe, de nem a tájegységre jellemző piros--fekete kontrasztban. A kékek -- Székely Géza székely festő, kékjeiben a szín nem egyszerűen tulajdonság, hanem jelentés-teremtő erővel bír. A piros--fekete kék--feketére vált, a sötét árnyalatok dominálnak, és elvonttá teszik a képet. Amely így már nem portré, hanem elvontabb kompozíció.
Az absztrakció folyamatában expresszionista és szürrealista játék jegyeit variálja, és mindez együtt a gondolatot formázza. A művész feladata -- vallja Székely Géza --, hogy leásson az emberi létezés tragikumáig.
