Női akt
Petrovits
István több pillérű életművet hozott létre. A hetvenes években az
absztrakt, monumentális, térben nyomatékos jelentést kapó többtonnás
betonszobrával egy kelet-európai diktatúrában az absztrakt kifejezési
forma adta szabadságot éli meg. Az alkotás üzenetét a formával való
játék, az elvonatkoztatás szabadsága adja.
A
rendszerváltás utáni alkotások a szimbolikus terek kulturális és
etnikai jelentés- gazdagságát dolgozzák fel. A kapu-variációk a légüres
térben a határvonalak sűrített gazdagságát hordozzák. Kulturális
lenyomatok társulnak a jellé formált objektumhoz. Gyakori a természetes
anyag, a fa használata a természeti környezetben felállított
határkijelölésekben. Az Európa-kapun az organikus anyag egyedisége, a fa
erezete és a határozott, leegyszerűsített forma az egyensúlyt, az
egyszeri fölé helyezkedő örök érvényűt is leképezi. A Bulgáriában
felállított kapu magasra növő oltárai a lélekszimbólum felívelő
jelentéseit adják.
Petrovits a variációkban gondolkodó alkotó. A korai portrészobrok között gyakori az anonim nő- és férfifej. A zártság, a szimmetrikus arcok hordozta struktúra, nyomatékos gesztusok, az emberarcban felfedezhető ősiség, férfierő vagy női lágyság ellentéte mutatkozik meg.
A rendszerváltás után a köztéri szobrok vonulatában a személyiség, a közösséggel sorsvállaló nagy emberek meghatározó alakjai jelennek meg. A kisebbségi létben a két évtizede gyakori szimbolikus etnikai térjelölés a kollektív emlékezetnek az ébrentartását, erősítését is szolgálja. A művész a felnagyítás által is kiemel, ikon szintjére emel, nyomatékosítva a szellemi lét magaslatába ágyazva a megörökítettet. Így a köztéri szobraiban gyakori a két méter fölé való helyezés (Szent István, Szent László, Márton Áron, Csutak Vilmos). A megyei kórház parkjában elhelyezett terhesnő-szobra az anyaságot, a sugárzó nőiséget árasztja.
Petrovits művészetében folyamatos elem a női test kultusza. Az elmúlt évtizedben gyakran készített akt akvarelleket. A női test megörökítésében a forma tökéletessége, a vonalak lágysága, a beállítás erőssége, a gesztusok egyedisége jelenik meg. A meztelen női testek variációi a szobrász ecsetjén plasztikus hatásúak. Kevés vonallal, eleven színnel kiemel, tanulmányt készít. Az alkotásokon érzéki, intim, felfelé ívelő, lényegre törő és megmutatkozni kívánó női figurák jelennek meg. Nem az ellesett pillanatokat keresi, hanem a megmutatkozni, szépségében kiemelkedni vágyó, az ábrázolás érzékiességébe beleborzongó nőt. Így az öltözéktől megváló nő önazonosságára, nőiségének felmutatására hivatkozik. A lemeztelenítés a testben rejlő harmóniát, a látás eksztatikus állapotát, a szépség pogány ünnepének diadalát adja.
Petrovits művészetében számomra lenyűgöző az egyszerűsítésben rejlő sűrítés, az erőteljes kontúrokkal kijelölt lágy formák, a kihagyásos ábrázolásban rejlő gazdag befogadói képzettársítás lehetősége, az ábrázolttal való erőteljes közvetlenség, a groteszk fenntartások nélkülözése és az expresszív ábrázolás elragadtatásának diadala.
Dr. Deák Ferenc
http://www.3szek.ro/load/cikk/49805/petrovits_istvan_akvarellaktjai
Petrovits a variációkban gondolkodó alkotó. A korai portrészobrok között gyakori az anonim nő- és férfifej. A zártság, a szimmetrikus arcok hordozta struktúra, nyomatékos gesztusok, az emberarcban felfedezhető ősiség, férfierő vagy női lágyság ellentéte mutatkozik meg.
A rendszerváltás után a köztéri szobrok vonulatában a személyiség, a közösséggel sorsvállaló nagy emberek meghatározó alakjai jelennek meg. A kisebbségi létben a két évtizede gyakori szimbolikus etnikai térjelölés a kollektív emlékezetnek az ébrentartását, erősítését is szolgálja. A művész a felnagyítás által is kiemel, ikon szintjére emel, nyomatékosítva a szellemi lét magaslatába ágyazva a megörökítettet. Így a köztéri szobraiban gyakori a két méter fölé való helyezés (Szent István, Szent László, Márton Áron, Csutak Vilmos). A megyei kórház parkjában elhelyezett terhesnő-szobra az anyaságot, a sugárzó nőiséget árasztja.
Petrovits művészetében folyamatos elem a női test kultusza. Az elmúlt évtizedben gyakran készített akt akvarelleket. A női test megörökítésében a forma tökéletessége, a vonalak lágysága, a beállítás erőssége, a gesztusok egyedisége jelenik meg. A meztelen női testek variációi a szobrász ecsetjén plasztikus hatásúak. Kevés vonallal, eleven színnel kiemel, tanulmányt készít. Az alkotásokon érzéki, intim, felfelé ívelő, lényegre törő és megmutatkozni kívánó női figurák jelennek meg. Nem az ellesett pillanatokat keresi, hanem a megmutatkozni, szépségében kiemelkedni vágyó, az ábrázolás érzékiességébe beleborzongó nőt. Így az öltözéktől megváló nő önazonosságára, nőiségének felmutatására hivatkozik. A lemeztelenítés a testben rejlő harmóniát, a látás eksztatikus állapotát, a szépség pogány ünnepének diadalát adja.
Petrovits művészetében számomra lenyűgöző az egyszerűsítésben rejlő sűrítés, az erőteljes kontúrokkal kijelölt lágy formák, a kihagyásos ábrázolásban rejlő gazdag befogadói képzettársítás lehetősége, az ábrázolttal való erőteljes közvetlenség, a groteszk fenntartások nélkülözése és az expresszív ábrázolás elragadtatásának diadala.
Dr. Deák Ferenc
http://www.3szek.ro/load/cikk/49805/petrovits_istvan_akvarellaktjai
