Miklóssy Mária gondolkodásában a nyitott kérdések gyakoriak. Folyamatosan véleményalkotásra, mérlegelésre és ítélőképes állásfoglalásra késztet. Magas képi műveltsége egy egész élet lüktetésével képi párhuzamokat tár fel. Intellektuális játéktereken érzi jól magát, hol a rend törvénye szorítja vagy időnként hagyja kimozdulni is.

A színfoltok festői szépségének erdélyi mestere most rajzainak kulisszái közé enged bepillantást. Határozottan kijelenti, ő nem grafikus. Rajzai gondolatritmusok, ismétlődő motívumok szabad lélegzete, festmények előtanulmányai. Miniatűr képek hívják a nézőt. A formák, vonalak és színek összecsengéséből humánus világokat teremt, amelyet figyelmes képolvasattal lehet fejtegetni. Magánmitológiával rendelkezik, ahol az én koncentrikus köreinek körbejárásával elemezget. Nem az időben való előhaladás a fontos, hanem a kimerevített állókép igazságtartalma.
A táj impressziója mögött felfedezett absztrakció időtlenséget sugall. Nem aktokat rajzol, a nő nála jelkép és ikonná magasztosul. Ceruzarajzain a női formák ismétlődő ritmusa a kép dinamikájának viszonyrendszerét teremti meg álomszerű, végtelen tereken. A növényi vegetációk és kozmikus jelrendszerek gyűrűjében várakozó emberi figurák összhangjára találni. A férfi és nő kapcsolatának alakváltozatai széles skálán mozognak. A férfi faun jelenléte több képen feltűnik, provokatív jelenlétével megbontja az összhangot, a diszharmóniában dinamikus kilengés rejlik. A király és királynő festmény vázlata a kulturális minták keretében állítja helyre a mellérendelő viszonyt.
A Ketten képen a néző Plugor Sándor és felesége sorsvállalássá nemesült ikonikus arcát ismeri fel. A realisztikus ábrázolást felvállaló önportrén a gyász korai szakaszában megélt izzó fájdalmat engedi látni.
Miklóssy Mária figurális képein nem látunk öregedést, az idő lineáris előhaladásából adódó felszámolódást vagy szétesést. Helyette ciklusok jelennek meg, és járják körbe az ént az alkotónak a világról teremtett reflexióival.
A közelmúltban keletkezett Pillangó sorozat színes síkjai konstrukciókat képeznek le. Az absztrakt formákkal való kísérletezés gyakori művészetében, a dolgok és tények véletlenszerűsége mögött az egyetemes rendet keresi, ahol „törvényt sző a múlt szövedéke” – József Attilát idézve.
Rajzain a vonalak hálója, firkák játéka, betűkombinációk titkai, ismétlődő motívumok jelképtára az alkotót játszani engedi a szándékosság és véletlenszerűség fogócskájával.
 

Deák Ferenc Lóránt