A III. Kolozsvári Magyar Napok alkalmával nyílt meg az újraalakult Barabás Miklós Céh alapítótagja, Soó Zöld Margit festő- és grafikusművész pasztellkiállítása a Farkas utca 27. szám alatti Barabás Miklós Galériában. Érzelmi felhangokkal dúsított, realitásból táplálkozó, de az elvonatkoztatás magasiskoláját is megjárt művészi világára a visszafogottság és mértékletesség mellett a mindenkori új iránti nyitottság és különleges műgond jellemző. Drámaiságba hajló, csapongó fantáziája nagyvonalúan elegáns vonalbeszéddel párosulva érzékelteti az öröklét és mulandóság ellentétének képi harmóniává lényegített együttes létét. A művész fél évszázadot is meghaladó, az alkotás különböző területeit felölelő, különleges értékekben bővelkedő életművét a szakma idén a legrangosabb elismeréssel, Munkácsy-díjjal jutalmazta.

Egy évvel ezelőtt ugyanitt, a Barabás Miklós Céh székházában Soó Zöld Margit kerek évfordulós születésnapját ünnepeltük, amikor is a művész meglepte saját magát és bennünket, barátait, tisztelőit legújabb munkáiból rendezett kiállításával. Természetből ihletődött, de lelkében kiteljesedett művészi reflexiói fekete-fehéren is színeseknek tűntek. Sajátos lélekábrázolás volt mindahány. A művész érzelem- és gondolatvilágának, hangulatainak tükörképe. A bámulatos spontaneitással papírra vetett, rapszodikusan csapongó, de mindazonáltal tökéletes harmóniába olvadó vonalrengeteg sajátos belső látásról árulkodott.

Ebből a forrásból merített most is a művész, csakhogy jelenlegi kiállításával átfogóbb képet igyekezett nyújtani önmagáról, különböző alkotási periódusainak sajátosságairól, immár a szó legszorosabb értelmében is színes munkáiról, amelyek változatosságuk, tematikájuk, formai és gondolati összetettségük ellenére is fölöttébb egységesek.

Dombok rajza  

Pasztelljei az utóbbi négy évtized termésének keresztmetszetét nyújtják.

A képzőművészet minden ága férfimunka – ötlik fel bennem a kiállított munkák láttán a művész többször is hangoztatott, az alkotás komolyságára, emberpróbáló nehézségeire utaló kijelentése. És ezt látszik igazolni jelenlegi tárlata is. A kiállítás fő fala pedig, ilyen vonatkozásban, különösképpen beszédes. Az enyhe ívben lejtő dombokat a művész egymást keresztező, markánsan szálkás sötét vonalrengetegbe burkolta. Mintha szándékosan bekeményített volna, hogy ilyenformán hangsúlyozza a lelkében megszólaló táj jellegét. Erőteljes, dinamikus, feszültségekkel teli, belső energiáktól fűtött, drámai hangvételű alkotások ezek, készüljenek akár a téli Fellegváron, Füzesmikolán, a Nádas mentén, Kalotaszegen, vagy éppenséggel egy deltai halásztanyán. A rapszodikusan cikázó vonalbeszéd gyakorta mintha egy öntörvényű, sajátos geometria szabályai szerint rendeződne, és határozott alakzatokba tömörülve alakítaná a tájat, határozná meg annak jellegét.

A drámaiságot azonban olykor lírává oldja az emlékezés, vagy a művész pillanatnyi lelkiállapota, amint azt a Dobrudzsai ősz vagy a reggeli fénybe burkolózó Razelm-tó sejteti. S itt a sejtetésre helyezném a hangsúlyt, aminek Soó Zöld Margit utolérhetetlen művésze, hiszen az ébredő víztömeg párás leheletét, vagy magát a mindent átölelő csendet is képes sajátosan könnyed, áttetszően érzékletes, opálos szín- és vonalhálóba menekítve megjeleníteni.

Dubrovnik  

A hegy-völgyes tájakhoz, vízvilághoz szokott művész a számára újdonságként ható alföldi táj felé is érdeklődéssel fordul. Jászdózsai táborozásának, alföld-élményének művészi lecsapódásaként született meg a felhők borította végtelen levegőégbe belesimuló Napraforgós mező című pasztellje. A sajátos Homokóra pedig ég és föld találkozása: a vöröslő-aranyló erdőszélből lágyan kimagasló földkupac érintkezése a súlyos felhőtakaróból szimmetrikusan alácsüngő, dombszerű alakzattal. Különleges szimbólum. Jelképe a feltartóztathatatlanul múló időnek.

Tájak és emberkéz teremtette tájak, épületek és épületegyüttesek találkozóhelyévé is vált a Barabás Miklós Galéria. A farnasi templom és Jozefa néni aprócska háza jól megfér a patinás dubrovniki házfalak mellett. A művész álmainak városát, az Adria ékkövét öntötte egyedi szín- és formakompozícióba, fogalmazta sajátjává.

S ott a sírva nevető-nevettető Bánatos bohóc is, mint azonosulásra csábító, örök jelkép, amely linómetszetes formájától az itt látható pasztellvariációig a művész valamennyi alkotói periódusát végigkísérte.

A Razelm-tó reggel  

Külön csoportba foglalhatók a művészre oly jellemző, életművében fölöttébb lényeges szerepet betöltő gyökér-fatörzs szimbólumok, azok a bizonyos Jelek, amelyek a realitásból eredeztethetők ugyan, látványosan dekoratívak is, de már erőteljesebb irányulással közelítenek a mély gondolatisággal telített absztrakció felé. Abba az irányba, amelyet a tavalyi fekete-fehér grafikák jeleztek, s amelynek egyik legújabb, immár 2012-es, drámaisággal fűszerezett, de líraiságba hajló, sejtelmesen könnyed megfogalmazása, A köd, a kiállítás egyik legkifejezőbb összetevője.

• Elhangzott 2012. augusztus 16-án, a kiállítás megnyitóján. (Szerkesztett változat).