A XX. századi erdélyi piktúra vizuálisan mesélő, manierisztikus festője, Bene József egy negyed évszázada, 1986. május 20-án hunyt el a németországi Ulmban.

A székelyudvarhelyi református gimnáziumból a bukaresti Maison Agné divatházába kerülő székely szabólegény a művészi elhivatottságot megérezve, a román főváros Szépmű­vé­szeti Akadémiájának ösztöndíjas diákja lett. Családi kötelékek révén diákévei alatt a nyarak nagy részét az alsó-háromszéki Angyaloson és Rétyen töltötte, megismerve a falusi emberek hagyományokhoz kötődő gondolatvilágát, a kisebbségi létbe került székelység hétköznapi világrendjét. Festmé­nyein, grafikáin is ez tükröződik: a kiválasztott téma csendességbe ívelő líraisága, a sokszor véletlenszerűen kiválasztott modellek kecses, beszélő gesztusainak nyugodt ereje (például a Falusi lány, az Esőben vagy a Fürdőzők című olajképein). Ez az emberközeli, enyhe idealizálással átszőtt, közvetlen mondanivalót kitáró ars poeticája megtalálható a városi környezetben Marosvásár­helyen, majd főiskolai tanárként Kolozsváron alkotott polgárias képein is (például az Intermezzo című festménye). Bene mindig a festőiség, az alkotásba zárt időtlenség, egyediségében kibontakozó, mesélő tematika híve volt, még a mitikus mondanivalót hordozó grafikáiban vagy az általa felújított ókori festőtechnika, az enkausztika finom képiességével is.
A másik Bene-évforduló: a 80 éve, 1931. május 25-én felavatott angyalosi Kultúrház számára készített Szent Anna-tó legendája című függönytriptichon, mely a népies-historikus mítoszvilág lenyomataként, az ősi székely helytállás virtusaként drámaian feszült hatásokkal, de ugyanakkor a költői könnyedséget újra felvillantó lágyságával hat a nézőre. Ezáltal Bene József a transzszilván szellemiség képi balladamondójává lépett elő. A színpadfüggöny központi része maradt ránk, az aranyozott hintók elé befogott hajadonok Istenhez való könyörgését megjelenítő egysége, mely az angyalosi református egyház­község tulajdonaként a Székely Nemzeti Mú­zeum főépületének lépcsőházában látható.

A művész, noha nem itt született, és élete nagy részét sem itt töltötte, annyira közel érezte magát Háromszékhez, hogy 1975-ben, 72 éves korában több mint hetven festményét a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta egy Bene-galéria létrehozása feltételeként. A műveit bemutató múzeumi galéria néhány évig fennállt, de az akkori viszonyok között egyhamar megszűnt. Bízunk benne, hogy a múzeum főtéri képtárának közeli felújítása után a Bene József-alkotások egy része is méltó kiállítófelületre talál.
Sántha Imre Géza

http://www.3szek.ro/load/cikk/39376/kettos_bene_jozsef-evfordulo