Szederjesi András egyike azoknak a képzőművészeknek, akiknek élete és munkássága elválaszthatatlanul Erdélyhez, az erdélyi szellemiség összetevőihez kötődik. A művész a Nyikómente mellékvölgyében, a Léckert patak völgyfőjében megbúvó kis faluban, Medeséren született 1926-ban. 1957-ben diplomázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol Kós András, Benczédi Tibor, Kósa Huba Ferenc, valamint Szervátiusz Jenő voltak tanárai és mesterei.

1961–72 között tanársegédként és adjunktusként dolgozott a kolozsvári Pedagógiai Intézet rajz szakán, majd 1986-ig maga is a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanáraként tevékenykedett. Tagja volt az újraalapított Barabás Miklós Céhnek és 1961-től a Romániai Képzőművészeti Szövetségnek is. Többnyire kisplasztikákat, domborműveket, plaketteket, érméket készített. Munkáit fellelhetjük Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Bukarestben, Budapesten, de Svédországban és Svájcban is – tudtuk meg Takács Gábortól.

Bronzban, kőben, gipszben, márványban, homokkőben és fában egyaránt dolgozott, sok terrakottát, kerámiavázát és dísztárgyat is készített, élvezte az anyag kötetlenségét. Fafaragásaira az aprólékos megmunkálás, a csiszolt, fényes felületképzés jellemző. Kisplasztikáin és domborművein Szervátiusz Jenő formaalkotásának hatása érződik, különösen korai munkáin. Kedvelt faanyagai a gyümölcs-, gyertyán-, mahagóni és tiszafa, utóbbiak rozsdabarna, illetve sárgás színét is felhasználta alkotásai összhatásának kiépítésére – magyarázta a grafikusművész.

A kivitelezés során jellemzően tiszteletben tartotta a fa anyagszerűségét, a „Kalotaszegi lány” kontyát például a felhasznált tiszafa göcséből képezte ki. A női akt, a torzó, a hagyományos nyakéket vagy pártát viselő kalotaszegi lány kedvelt elemei életművének. Kisplasztikái hajlékony, könnyed vonalvezetést mutatnak, gyakran választott témája a rusztikus világ, a falu élete, jellegzetes embertípusai. Az élet szépsége, az ember fény fele fordulásának igénye sugárzik például a „Napraforgó” kisplasztikájából, amely egy napraforgót tartó fiatal lányt jelenít meg. Érzelmekben gazdag, intellektuális művészetének alkotásai előtt enyhe nosztalgiával, és a megnyugvás érzésével pihenhetünk meg: itthon, vagyunk, Erdélyben vagyunk – zárta méltatását Takács Gábor. A megemlékezésen résztvevő szépszámú közönség hangulatát Rekita Rozália és Jancsó Miklós színművészek, valamint Kostyák Előd csellóművész tartalmas előadásai emelték.

Zay Éva

http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive,PArchiveArticleSelectedSc...