2022. július 03., 11:55 • utolsó módosítás: 2022.
június 28., 13:43
Grafikus, festőművész, könyvillusztrátor, művészetpedagógus, költő,
művészetszervező – sorolni is nehéz, az viszont biztos, hogy a
Kolozsváron és Csernátonban élő és alkotó Székely Géza művészetének
minden ágára jellemző a spontaneitás-megszerkesztettség,
fegyelem-játékosság kettőssége.
Hogy lehetőleg ne felejtsenek el már életünkben – Beszélgetés Székely
Géza grafikusművésszel
Székely Géza
– Mikor mutatkozott meg először a tehetsége, mi történt azelőtt, hogy
hatodikos gimnazistaként édesapja elvitte Kosztándi Jenőhöz?
– Óvodásként szívesen rajzoltam, s e szenvedélyem a későbbiekben is
megmaradt, olyannyira, hogy gyakran még az osztálytársaim munkáiba is,
azok kérésére „beavatkoztam”. Így figyelt fel rám környezetem és
édesapám, aki hatodikosként, a nyári vakáció kezdetén elvitt Kosztándi
Jenő festőművésznek a kézdivásárhelyi Vigadó udvarán lévő műtermébe, az
„ínycsiklandó” olajfestékillatot árasztó, titokzatos „bagolyvárba”.
Az Ordas visszahull II - Sziveri János ürügyén (monotópia, 10 x 70,
2015)
– Ezt követően hogyan alakult a pályája?
– A nyolcadik osztály elvégzése után a híres-neves marosvásárhelyi
Művészeti Líceumba felvételiztem, tulajdonképpen az itt töltött négy év
jelentette a művészettel való „eljegyzésemet”. Nem is csoda, hiszen
kiváló művésztanárok palléroztak bennünket.
De ilyen irányba mozdított maga az iskola és a város légköre is.
Gondoljunk bele, hogy milyen hatással lehetett a Kultúrpalota aurája,
ahová szabad bejárásunk volt, ott részesültünk szakoktatásban, de ott
kerültem „testközelbe” a szimfonikus zenével, a színházzal, a magyar
festészet nagyjaival is (Ferenczy Károly, Hollóssy Simon, Nagy István,
Nagy Oszkár, Glatz Oszkár és mások).
Szakrális fények (monotípia, 2020)
Érettségi után jött a katonaság, időközben háromszori próbálkozás
Kolozsváron a festészeti karon, míg negyedszerre felvételt nyertem a
grafika-rajztanári szakra. Kiváló tanáraink voltak (Feszt László, Florin
Maxa, Ioan Horvath Bugnariu, Ioachim Nica), mégis az akkori kommunista
rezsim beárnyékolta diákéveinket, a második tanév második félévétől
megszűnt a magyar tannyelvű oktatás is az egyetemen.
Államvizsga után Suceavára helyeztek, feleségemet, Székely (Cseh)
Katalint (magyar főszakkal) pedig a Tulcea megyei Gîrliciuba. Nehezen
sikerült elérnünk, hogy a felsőháromszéki Torján taníthassunk, ahol öt
év alatt (gyertyafény mellett, fűtetlen osztályteremben) gyermekekből és
felnőttekből álló, hetven-nyolcvan fős balladakört szerveztünk, Arany
János műballadáival, valamint csángó népballadákkal jártuk a környező
falvakat.
Meglendült táj (hidegtűkarc, 2021)
A megcsinálás öröme, gyötrelme
– Legkedveltebb műfaja a rézkarc, de monotípiák, linómetszetek,
akvarellek, pasztellek, olajképek egyaránt részei művészi eszköztárának.
Mi ihleti meg, hogyan dönti el, melyik technikához nyúljon?
– Pályám elején inkább a festészet, a színek világa nyűgözött le, majd
egyre inkább elbűvölt a grafikai technikák gazdag tárháza, kifejezésbeli
lehetősége. Az elsődleges grafikai eljárás számomra a rézkarc, ma is
ihletadó, éltető erőt jelentenek Rembrandt, Kondor Béla, Baász Imre
rézkarcnyomatai. Ugyanakkor évek óta megerősítést adnak a Derecskén
szervezett grafikai alkotótáborok, illetve tagságom a szép hagyományú,
kiváló grafikusokat felvonultató Grafikusművészek Ajtósi Dürer
Egyesületében.
A rézkarc mellett, különösen az utóbbi időben, egyre inkább „ráharaptam”
a hidegtűkarc ízére, zamatára. De gyakran élek a linómetszés nyújtotta
kifejezési lehetőségekkel is.
Részben annak hatására is történik ez, hogy az Apáczai-líceumban a
képzőművészeti tagozatos tanítványaim ilyen irányú pallérozása
elégtételt, örömet jelentett.
Csönd-asztal (pasztell, 70 x 50 cm, 2015)
Képeim „melegágyát” többnyire a látványelvű pasztellrajzaim,
akvarelljeim, tusrajzaim vagy monotípiáim képezik, illetve ezek műtermi
körülmények közötti továbbvitele, továbbgondolása, átértelmezése,
érlelése és a sokszorosító grafika formanyelvére történő átültetése. De
akár egy versmotívum is kipattanthatja a „szikrát”, vagyis a közvetlen
élményszerűség jelenléte nélkülözhetetlen számomra. A használt technika
általában menetközben, az alkotási folyamat láncolatában kristályosodik
ki.
Nagyjából a munkáim fejlődési iránya, „kontúrt öltése” is tevőlegesen,
tapasztalati úton történik. Számomra ugyanis a megcsinálás öröme,
gyötrelme jelenti a műtárgy létrehozásának élményét, a visszajelzést.
A Föld szelleme II (rézkarc, 20 x 15 cm, 2014)
– Könyvillusztrációknál miképp közelít a szöveghez? Hogyan kezdődött az
irodalommal való szoros kapcsolata?
– Aránylag kevés könyvillusztrációs megrendelést kaptam, viszont
rendszeres külső munkatársa voltam a Napsugár és Szivárvány
gyermekfolyóiratoknak.
– Érdekes kettősség, a képekben való alkotás mellett szavakban is képes
nyomot hagyni. Illusztrálja is a saját verseit, esetleg saját képei
ihlették-e már írásra?
– Első verspróbálkozásaim gyermekkoromból valók, majd ez hosszú időre
kimaradt, bár sok verset betéve tudok, manapság is megtanulok,
esetenként akár nyilvánosan is előadva, ha a helyzet megkívánja.
Másfél évtizede ismét hatalmába kerített a versírás, lelki „gyógyszert”,
szellemfrissítést jelent, persze, csak ha bekopog a múzsa.
A magam számára, bújára-örömére szántam őket, de Németh Júlia
közvetítésével eljutottak próbálkozásaim Lászlóffy Csabához, aki a
Tetőnben közölt belőlük. És persze, volt eset, hogy valamely festményem,
grafikám jelentette a versíráshoz szükséges „meditációs objektumot”,
volt úgy is, hogy megálmodtam a verset. Verseim illusztrálására viszont
idáig nem is gondoltam.
Tér(v)iszony (hidegtű, 60 x 40)
Nyitottság, derű
– Több évtizedes pedagógiai pályát tud maga mögött, hogyan látja az
utánpótlást? Hogyan működik az alkotás és tanítás kettőssége?
– Megmosolyogtató lehet, de többet tanultam a tanítványaimtól, mint ők
tőlem. Nyitottságot, derűt, hogy az osztály ajtaján kívül kell hagyni a
gondjainkat, mivel ez teszi lehetővé a neveléshez szükséges légkört.
Irigylésre méltó a gyermeki spontaneitás, őszinteség, az ebből sarjadzó
formaképző felszabadultság, játékosság.
Ekképpen általuk is közelebb jutottam az őskori barlangfestészet, a
neolitikumi sziklafalfestészet, Picasso, Paul Klee, Joan Miró, Vajda
Lajos, Korniss Dezső, Anna Margit, Kondor Béla alkotói módszerének,
világértelmezésének feltárásához.
Számos tanítványom festőművésszé, grafikussá, szobrásszá,
könyvillusztrátorrá cseperedett, hírnevet, elismertséget szerezve. Sokan
kiváló óvónők, tanítónők, tanítók lettek, akik fontosnak tartják a
vizuális nevelést. Tehát a szükséges emberforrás a folytatáshoz adott,
immár az oktatási rendszer megértő háttértámogatására lenne szükség,
hogy a kalokagathia nevelési eszmény értelmében a művészeti pallérozás a
gyermekek testi-lelki-szellemi fejlődésének alapja lehessen.
Pitvar (pasztell, 70 x 50 cm, 2016)
– Milyen alkotásokon dolgozik, hol találkozhat a közönség a műveivel
legközelebb?
– Az utóbbi időben a csernátoni IKA Alkotóműhely tevékenységeinek
(alkotótábor, tárlatok, gyermekek nyári rajziskolája, művészeti
rendezvények, körutak, tematikus pályázatok) megszervezése köti le
figyelmem. A csernátoni „öst” is sikerült felújítanom, illetve az
istállót műteremmé alakítanom.
Tehát nincs már akadálya, hogy a szülőfalumban önmagam számára is
dolgozhassak, másokat vendégül láthassak. Mindez a tavaszi-nyári-őszi
időszakra vonatkozik, a hideg beálltával inkább a kolozsvári műtermem
képezi „főhadiszállásomat.”
Pillanatnyilag három hidegtűkarcon dolgozom. Terveim közt szerepel a
nyár folyamán a homoródszentmártoni, derecskei, nagyzerindi
alkotótáborokban való részvétel. Jó volna a közeljövőben ismételten
egyéni tárlattal bemutakoznom, ne csupán az általam is szervezett
csoportos tárlatokon szerepeljenek munkáim.
Őrzők (pasztell, 50 x 70cm)
– Szállóigévé vált az egyik mondása: „Némelyek úgy elmennek önmaguk
mellett, hogy még vissza sem köszönnek”. Székely Gézát ez a veszély
bizonyosan nem fenyegeti, de mik a tervei a távolabbi jövőben?
– Bizony, ezt ma is így vélem. Talán azzal a kiegészítéssel, hogy
lassanként megöregedve, az ember hajlandó még a saját árnyékának is
köszönni attól való félelmében, hogy már életében elfelejtik...
Szeretném, ha teljesülne az IKA Alkotóműhely szellemi margója mentén
megszületett, öt évvel ezelőtti álom: egy csernátoni kortárs
képzőművészeti képtár, ahol helyet kapna az IKA alkotótáborokban
létrejövő, egyre gazdagabb képgyűjtemény. Hiszek ebben, mivel olyan
elszánt, a község kulturális emelkedéséért vállvetve küzdeni tudó és
akaró emberekkel működhetek együtt, mint Rákosi Árpád polgármester és
Ágoston József kultúrigazgató, könyvtáros. Nem is beszélve a falu
minderre fogékony közösségéről!
Kút (50 x 70cm, pasztell, 2015)
Székely Géza grafikus, festőművész, könyvillusztrátor, művészetpedagógus
1958-ban született Alsócsernátonban. Tanulmányait Nagy Pál, Bordi Géza,
Török Pál, Hunyadi László, Molnár Dénes és Feszt László keze alatt a
marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban és a kolozsvári Ion Andreescu
Képzőművészeti Főiskolán végezte. Grafikái sokszorosított és vegyes
technikákban készülnek, legkedveltebb műfaja a rézkarc. Könyveket
illusztrál, verseket közöl. Tavalyi nyugdíjazásáig közel negyven évet
tanított óvodától egyetemig.
Fontosabb elismerések: Magyar Nemzeti Kulturális Minisztérium Alkotói
Ösztöndíja (2001), Szentendrei Régi Művésztelep Alapítvány Ösztöndíja
(2004), Makói Nemzetközi Alkotótábor szakmai díja (2004), MROE
Emlékplakett (2011), Magyar Arany Érdemkereszt (2012), EMKE-Szolnay
Sándor-díj (2013), Mentor-díj (2014). Művészpedagógusi tevékenységét a
Magyarországi Rajztanárok Országos Egyesülete emlékplakettel ismerte el.
Oktató-nevelői munkássága elismeréseként idén vehette át a Emberi
Erőforrások Minisztériumának Pedagógus Szolgálati Emlékérmét.
Átfogó életművét egyéni és csoportos kiállítások során
Kárpát-medence-szerte láthatta a közönség. A Barabás Miklós Céh, a
Romániai Képzőművészeti Szövetség, a Grafikusművészek Ajtósi Dürer
Egyesülete és a Festőművészek Mednyánszky László Egyesülete tagja. Az
Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete alapítótagja és
szakirányítója. A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban
működő Apáczai Galéria elindítója, bő két évtizeden át kurátora. A
csernátoni IKA (Ika Képzőművészeti Alkotóműhely) művészeti irányítója és
egyik szervezője. Kolozsváron és Csernátonban él és alkot.
Bálint Tamás
Cikkünk eredetileg a Brassói Lapok, a Háromszék, a Krónika, a Nyugati
Jelen, a Székely Hírmondó és a Székelyhon 16 oldalas irodalmi-kulturális
mellékletének, az Előretolt Helyőrségnek legfrissebb számában látott
napvilágot június 27-én.
Bálint Tamás
