– a kolozsvári szobrászművész teremtette
meg a magyar kultúra arcképcsarnokát
• 2022. szeptember 03., 15:21
A 13. Kolozsvári Magyar Napok alkalmával a kolozsvári Bánffy-palotában
székelő Művészeti Múzeumban nyílt Gergely István szobrászművész
életművét bemutató kiállítás. Gergely István emléke és művészetének
értéke az idők folyamán semmit sem fakult.
Gergely István szobrászművész élő emlékezete – a kolozsvári
szobrászművész teremtette meg a magyar kultúra arcképcsarnokát
A Gergely István-kiállítás megnyitója a Kolozsvári Magyar Napok
Keretében • Fotó: Kiss Judit
Kevesen lehetnek azok, akik életük során nem találkoztak volna valahol
Gergely István szobrászművész valamelyik alkotásával. Fejedelmeink,
iskolateremtőink, íróink, költőink, tudósaink portréit csodálhatták meg
talán anélkül, hogy tudták volna, ki az alkotójuk. Különösképpen
Kolozsvár magyar iskoláiban nézelődve sokszor megakadhat a szemünk
történelmünk nagyjainak arcképein, melyek gyönyörű plakettekről néznek
vissza ránk.
Gergely Zoltán szobrászművész, Gergely István unokaöccse • Fotó: Nánó
Csaba
A Báthory Gimnázium dísztermét például Jókai Mór, Bethlen Gábor, Apáczai
Csere János, Kőrösi Csoma Sándor, Kelemen Lajos, Ady Endre, Mikes
Kelemen, Benedek Elek, Báthory István, Arany János, Károli Gáspár,
Kájoni János, Brassai Sámuel, M. Tótfalusi Kis Miklós, Szenczi Molnár
Albert, Bolyai Farkas, Bod Péter és mások arcképei díszítik. Mindegyik
klasszikus értékű, cizellált, valódi míves munka. A művész négyzet alakú
plakettekre építi fel a portrékat igen vékony rétegben, és eme kiváló
alkotások Gergely István szobrászművész keze munkáját dicsérik, aki
hivatásának tekintette megörökíteni nemzetünk nagyjainak arcképét, ezzel
is áldozva emlékük előtt. „Erősebb az arcél vonala, a karakter
felépítése, s ebbe életet lehel a modell pszichológiája által. A fejek
formájából adódóan, a kísérő szöveg mértani formába komponálása is
többféle. A leggyakoribb a kör alakú éremforma, de találkozunk ovális
vagy négyzetformával, sőt félkör alakzattal is. Többféle betű és szám
karaktert alkalmaz, de többnyire a klasszikus antikvát választja. Ezek
kidolgozása nyomdailag is tökéletes. Mesterien alkalmazza a leheletfinom
fény-árnyék hatásokat. Portré-plakettjeit általában szürke grafittal
egyenletesen patinázta, vagy meghagyta hófehéren világító
gipsz-mivoltukban” – méltatta Gergely István plakettjeit 2008-ban a
Művelődés folyóiratban néhai Orbán István képzőművész, tanár.
Bolyai Farkas-plakett • Fotó: Nánó Csaba
Szintén
a Báthoryban a ballagó diákok évről évre átvehetik a Gergely István
által készített Báthory István plaketteket a Báthory-díjak
szimbólumaként.
A fejedelem büsztje az iskola lépcsőfeljárónk egy nagy, tágas alkóvjában
van elhelyezve, naponta több százan és több alkalommal találják magukat
szembe a nagy fejedelemmel
Apáczai Csere János egész alakos domborművét a rendszerváltás előtt az
akkori Brassai Sámuel Líceum dísztermében őrizték. Különös sorsa volt a
művész eme jelentős alkotásának: a dombormű 1975-ben készült Apáczai
születésének 350. évfordulójára, de mivel Kolozsvár akkori vezetői nem
tartottak igényt rá, hosszú évekig a városháza pincéjében porosodott.
Szöllősi Ferenc, a Brassai Líceum egykori igazgatója a líceum
dísztermében helyezte el és így 1990-ben a dombormű a díszteremmel
együtt az Unitárius Püspökség birtokába került. Később az unitárius
egyház lemondott a domborműről és átadta az Apáczai iskolának, az
intézmény névadójának szobra az őt megillető helyére került.
2019-ben Baróton, tömbházak övezte parkban állították fel Gergely István
Benedek Elekről készített egész alakos szobrát, amely Erdővidék egyik
legszebb alkotása.
Ádám és Éva • Fotó: Nánó Csaba
Távol a szocreáltól
Jó érzékkel tudott nonfiguratív grafikákat is készíteni, gyakorlatilag a
rajzokban megjelentek a domborművek előképei. A nonfiguratív plakettek
egyik lehetséges eredendője a kalotaszegi és általában az erdélyi
csempék világa, melyekből a szobrászművész nem csak ihletődött, de
gyűjtötte is őket – magyarázza Gergely Zoltán szobrászművész, Gergely
István unokaöccse (portrénkon). Különös módon a kiváló művész életében
kevés önálló tárlatot rendezett, halála után csupán egy-két kisebb
léptékű válogatást láthatott műveiből a nagyközönség.
A művész Szent István-szobra csak makett formájában létezik • Fotó: Nánó
Csaba
Ennek egyik lehetséges magyarázata Gergely Zoltán szerint az lehet, hogy
nagybátyja művészete igen távol állt a kor kedvelt (és némileg
megkövetelt) szocreál irányzatától, ugyanakkor alkotásai szervezett
kiállítások nélkül is nagyon sok helyen láthatók voltak az emberek
számára.
A 80-as évek legelején a művész asztmás lett, betegsége nagymértékben
megakadályozta abban, hogy nagyobb energiát és erőbedobást igénylő
munkákat vállaljon, így inkább domborműveket készített.
„Betegsége a kisebb energiát igénylő finom munkák felé kényszerítette” –
idézi fel Gergely Zoltán. A művész unokaöccse egy érdekes epizódot is
elmesélt lapunknak nagybátyja munkásságából: a 90-es évek elején Gergely
Istvánt felkérték, hogy készítse el az akkor épülő Donát-úti katolikus
templom oltárszobrát, amely Szent Istvánt ábrázolta volna. „Pista bácsi
neki is fogott, szinte el is készült a király két méter magas
agyagszobra, ám a templom építése elhúzódott. Ő közben kapott egy másik
megrendelést, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsa-szobrot kellett elkészítenie
határidőre, és helyszűke miatt teljesen szét kellett szednie a 80
százalékban kész Szent István-szobrot. Annak a helyén, a forgóállványt
kihasználva készült el Lorántffy Zsuzsanna szobra”. Közben a kolozsvári
templom építése tovább húzódott, nem lehetett tudni, mikor lesz szükség
Gergely István alkotására, így abból csak az alaposan kidolgozott
makettje maradt, ami a kiállításon is látható.
Sárvirágok • Fotó: Nánó Csaba
A szobrász élő emlékezete
Gergely István emléke és művészetének értéke az idők folyamán semmit sem
fakult, így az idén az Erdélyi Művészeti Központ nagyszabású
retrospektív kiállítást szervezett a szobrász hagyatékából, amely
átfogóan mutatja be az életmű különböző szakaszait. Gergely István több
műfajban is maradandót alkotott,
a tárlat bemutatja a grafika és szobrászat határait átívelő, önálló
művészi nyelvezetet létrehozó, talányos domborműveit, az erdélyi magyar
kultúra kiemelkedő személyiségeinek arcképcsarnokát, köztéri műveit,
valamint néhányat a vázlat- és kompozíciós rajzai közül.
Magőrzők • Fotó: Nánó Csaba
Sepsiszentgyörgy után – ahol májusban nyílt kiállítás – a tárlat anyaga
„hazakerült” Kolozsvárra, ahol méltó helyen, a Művészeti Múzeumban
tekinthető meg szeptember 3-ig. A kiállításon a még ma is az újszerűség
erejével ható, absztraháló plakettek kapnak hangsúlyt, ugyanakkor a
tárlat részleteiben felidézi az erdélyi magyar kultúra kiemelkedő
személyiségeinek Gergely István által létrehozott panteonját. A művész
szobrai és domborművei erdélyi hétköznapjaink elengedhetetlen
tartozékai. Életművének jelentős részét képezik műfajteremtő patinázott
gipsz plakettjei, amelyek átívelve a grafika és szobrászat határait,
önálló művészi nyelvezetet hoznak létre és sajátos jelképrendszer
kulcsában olvashatóak.
Korong lovasokkal • Fotó: Nánó Csaba
Élete vége felé önzetlenül megosztotta műtermét Gergely Zoltán szobrász
unokaöccsével, aki saját bevallása szerint rengeteget tanult
nagybátyjától.
A Kolozsvári Művészeti Múzeumban megtekinthető kiállítás kurátorai: dr.
Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője és Gergely Zoltán
szobrászművész. Szervezők: a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi
Művészeti Központ és a Kincses Kolozsvár Egyesület.
Kodály Zoltán-plakett • Fotó: Nánó Csaba
Gergely István szobrászművész
Csíkkozmáson született 1939. augusztus 14-én. A Marosvásárhelyi
Képzőművészeti Szakközépiskolába járt, innen került a kolozsvári Ion
Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakára, Vetró Artúr, Kós
András és Balaskó Nándor szobrász tanárok keze alá. Legnépszerűbb munkái
műfajilag a kisplasztikához sorolható kisebb-nagyobb méretű
domborművek, valamint a 70-es években elindított sorozata, az erdélyi
művelődés- és kultúrtörténet jeles személyiségeit ábrázoló plakettek.
Kiváló karakterérzékkel örökítette meg a történelem hőseit, az erdélyi
irodalom, tudomány és művelődés jeleseit. Sajnos súlyos betegsége miatt
személyesen már nem vehette át a Magyar Köztársaság Érdemrend
lovagkeresztje kitüntetést, a szobrászművész 2008. március 13-án hunyt
el.
Jelek az idő témára
Nánó Csaba
