A jól ismert
fametszetek, portrék és tájképek mellett Gy. Szabó Béla néhány
munkaeszköze is megtekinthető a kolozsvári tárlaton. Kiderül, az erdélyi
fametszés megújítójaként és legjelentősebb 20. századi képviselőjeként
ismert művész jelentőset alkotott más technikákkal is.
Ferenczy Miklós lelkipásztornak köszönhetjük, hogy Erdély egyik
legjelentősebb művészének, Gy. Szabó Bélának a hagyatéka gondosan van
ápolva, és időnként a nagy nyilvánosság elé kerül. Mivel a Szépművészeti
Múzeumban jelenleg egy európai gondolkodású kultúrember tölti be az
igazgatói teendőket, az ő és a hagyaték gondozójának találkozásából
eseményszámba menő dolog sült ki.
A Gy. Szabó Béla gyűjteményes kiállítás ugyanis a Ferenczy család és a
kolozsvári Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő alkotásokból nyílt, és több mint száz darabot mutat be, közöttük a művész munkaeszközeit is.
A tárlat kurátora Bordás Beáta művészettörténész, akinek – saját
bevallása szerint – ez az első olyan nagyszabású kiállítása, ahol
egyedül bábáskodott a kiállított műalkotások felett.
Az 1905. augusztus 26-án Gyulafehérváron vasutas szülők gyermekeként
született
Gy. Szabó Bélát elsősorban az erdélyi fametszés megújítójának és
legjelentősebb huszadik századi képviselőjének ismerjük,
ám ahogyan a mostani kiállításból is kiderül, a művész jelentőset
alkotott más technikákkal is. Hat évtizedes munkássága alatt – ahogyan a múzeum által közreadott igen
hasznos katalógusból kiderül – a művész mintegy 1400 fametszet mellett
körülbelül 15 000 szén- és tusrajzot, közel 200 olajképet és csaknem
2000 pasztellt készített.
Bár Gy. Szabó halála után mintegy 110 kiállítást rendeztek munkáiból,
életműve még mindig tartogat meglepetéseket.
A mostani kiállításon a nagyközönség először láthatja például a
groteszk, szimbólumokban gazdag, zaklatott hatású Látomásos önarckép
című fametszetét, valamint életében soha be nem mutatott
olajfestményeit.
A jelen tárlat érdekessége a művész munkaeszközeinek kiállítása. A
látogatókat minden bizonnyal lenyűgözi egyebek mellett a metszéshez
használt fa – vagyis a negatív –, amelyen hihetetlen aprólékossággal van
kidolgozva a papírra kerülő alkotás.
Szinte felfoghatatlan türelmet és tehetséget igényel ennek kimetszése,
melyek segítségével Gy. Szabó Béla többek között albumokat készített
(Liber Miserorum, Liber Vagabundi), és könyveket illusztrált (Dante: La
Divina Commedia).
Csodálatra méltó, hogy a művész viszonylag egyszerű szerszámokkal milyen
nagyszerű alkotásokat hozott létre.
Különböző technikákkal készült önarcképei pedig valóságos időutazásra
szólítják a látogatót,
hiszen Gy. Szabó egészen fiatal vonásaitól idős arcáig periodikusan
megörökítette önmagát az utókor számára.
És ezt nem valami önző gondolattól vezérelve, hiszen ugyanolyan művészi
alkotásokat jelentenek, mint barangolásai során Olaszországban,
Belgiumban, Mexikóban, Kínában, Bulgáriában vagy a Balaton vidékén
készült művei. A négylábú, zsebre vágható apró székecske pedig, amelytől
utazásai során Gy. Szabó sosem vált meg, a jelen kiállítás egyik
kuriózuma.
Művészi halhatatlanságát hangsúlyozta a megnyitón a múzeum igazgatója,
Lucian Nastasă-Kovács, aki szerint
Gy. Szabó Béla életműve száz év múlva is érvényes lesz az eljövendő
nemzedékek számára.
Az igazgató nem véletlenül hívta fel a jelenlevők figyelmét arra, hogy
jól nézzék meg az alkotások alatt szereplő dátumokat is, hiszen az 1985.
november 30-án, nyolcvanéves korában Kolozsváron elhunyt művész egyes
alkotásaival jócskán megelőzte korát.
A Szépművészeti Múzeumban nyílt Gy. Szabó Béla gyűjteményes kiállítás
szeptember 3-áig látogatható a Bánffy-palota emeleti termeiben.
Nánó Csaba
