Kun Árpád az egyik pengéhez keresi a megfelelő vonalú nyelet – ROHONYI D IVÁN
Kun Árpád György szobrászművész, ezért nem okozott számára különösebb próbatételt, amikor három éve átállt a kés világának művészetére – ezt a kisipari ágat Nyugaton sokan így tisztelik. Persze, ő sem indult teljesen a nulláról: gyermekkora indiánromantikáját, erdőjáró hobbiját élesztette fel, stílusosan szólva: élezte ki. „A kés az ember barátja” – tartja ma is. Donát úti műhelyében többféle kész alkotása látható. Először tavasszal, egy kolozsvári ipari vásáron lehetett ezekkel találkozni, ahol a kiállítók nagy feltűnést és elismerést szereztek.
– Esztétikai küllemének adunk többletet, ettől válik sajátossá. Más iparosoknál kevés az ilyen fantázia – magyarázza a házigazda. Megtudjuk tőle, hogy főleg osztrák megrendelésekre dolgoznak. Bécsben van egy 1860-ban alapított kés-szakbolt, amely azóta megszakítás nélkül ezt a kereskedést űzi, azzal például remek üzleti kapcsolatokat tartanak fenn. Itthon nem igazán alakult még ki a piac, mert nincs meg hozzá a kellő igényes gyűjtőkultúra, na meg az anyagi fedezet – egy-egy ilyen remekmű eladási ára 100–250 euró között mozog Ausztriában. Erdélyben eddig csak néhány újgazdagot fertőzött meg ez a szenvedély. Magyarországon már több késes szaklap működik, az Amerikai Egyesült Államokban pedig az egyedi késművészeti kiállítások akkora érdeklődést váltanak ki, mint egy-egy Oscar-díjas film bemutatója. A modern világban egyre erősebb az érdeklődés a régiségek iránt, ezért fontos, hogy sok kézi munka legyen egy-egy termékben, amelyek értéke aztán idővel tovább nő. Nálunk viszont még a tömegáruk uralják a piacot.
Balkezeseknek más a nyél görbülete
Miközben a mester megmutatja néhány alkotását, a kések típusairól beszél: vannak a skandináv kések (puukok), dárdahegyűek, hun (szkíta) kések, harci kések (kukrik, a nepáli hadseregbeli eszközök mintájára), nyúzó kések, azték áldozati kések, Bowie-féle kések stb. A legtöbb alkotást rendelésre készítik, az élekhez szükséges nyersanyagot – féderacél, spirális acél, szerszámacél – vaslerakatokból szerzik be. A nyeleket pedig tiszafából, somfából, diófából, barackfából, szilvafából, bukszusból vagy bivalyszarvból, tölgyfagyökérből, szarvasagancsból lehet leginkább megfaragni. Előfordul, hogy megvan a penge, és ahhoz kell megtalálni a megfelelő vonalú nyelet, máskor előre megtervezik az egész művet. Fontos az összhang az él és a nyél között. Van, amikor személyes igénynek kell eleget tenni, például balkezeseknek konyhakés esetében más a nyél görbülete.
Albumot is készítettek alkotásaik fényképeivel – ROHONYI D. IVÁNKun Árpádot korábban a régészkedés is foglalkoztatta, innen származik a neolitikus balták vonalai iránti vonzalma, amellyel Bécsben váratlan sikert ért el. De igyekszik műveibe népi jelleget is bevinni: mutatja a csanakos kést, amelyet a szkíták oldalukra vagy lovukra kötöttek fel. És még mutat egy különlegességet: barlangi medvefogból készült nyelű árut.
Kelendőbb a kés, mint a bicska
S hogy mi a helyzet a bicskákkal? Körülbelül háromszor kevesebb kell belőlük, mint késekből. Igényesebb munka. Nézzük ezt a Piemont-i típusú különlegességet: a rugója kívül van, külön zárószerkezettel rendelkezik, a nyele agancsból készült – magyarázza. Minden szigorú kézimunkával készül, a nyugatiakat nem lehet átverni: nagyon műértők. Kunék a bőrtokokat sajátos figurális díszítéssel látják el – a nyugatiaknak elegük van az inox anyagokból. Ha viszont kivívtad náluk a szakmai bizalmat, akkor minden oké.
– Évente hány terméket állítanak elő? – kérdezem. „Mindent összevetve, ötven-hatvan darabot. Nézzem, ezt a kést egy hétig gyártottam” – jön a válasz, közben pedig Levente Zsolt, a huszonhárom éves, szintén képzőművészi hajlamú fiú bemutatja, hogyan kell élezni a kést. Az általa fotózott, a termékeket tartalmazó albumra is büszke. Megtudjuk továbbá, hogy az évente kétszer megrendezett feketetói vásárt semmiképp sem hagynák ki. A júniusin gyengébb a kereslet, de az októberire sok nyugati vásárló jön el.
– Az a baj, hogy nem folytonos a forgalom, ezért nem lehet belőle megélni –zárják a „bemutatót” Kunék, akiktől távozóban azt is megtudjuk: Erdélyben még öt hasonló késgyártó működik, valószínűleg hasonló gondokkal és ugyanilyen szakmai-művészi szenvedéllyel.
ÖRDÖG I. BÉLA