Nehéz élete volt annak a művészgenerációnak, amely a Trianont követően magára maradt Erdélyben, s talán még nehezebb annak amely az 1919-es közhatalom váltás után az alig döcögő főiskolákon a tapasztalat nélküli román művésztanároktól sajátította el a tudást. Ők voltak az 1929-ben Marosvécsen életre keltett Barabás Miklós Céh fiataljai. Ferenczy Júliát művész kollégái a csoport szervezőjének, lelkének tartották. A hagyományos erdélyi festészet kereteiből nem kívánt kilépni, de azon tehetségesek köé tartozott akik, kiváló színérzékkel nyúltak a vászonhoz és a papírhoz. Színérzéke és a reneszánsz szerkezetek iránti hajlama számos nemzedék társa fölé emelte. A most következő portrévázlatban nemcsak Ferenczy Júlia vall magáról és művészetéről, hanem a művész élet- és munkatársa is, a 111 évvel ezelőtt született és fametszeteiről híres Gy. Szabó Béla. 1997 ben készült portrét szerkesztő riportere: B. Nagy Veronika, operatőre Xantus Gábor M ARCHÍVUM - 43'06" Kérdezőtárs: Aradíts László Utómunka: Dragoș Burcea, Sánta Ádám Archívumkezelő: Rostás Emília Szerkesztő: B. Nagy Veronika