Művek párbeszéde

Sokan és sokszor kiemelték: Európában egyedülálló az Incitato művésztábor a ló-téma révén, de azért is, mert ott megadott témára alkotnak a művészek. Az idei mottó, a Ló az irodalomban izgalmas, mert áttételes, a tábor képzőművész alkotói az irodalmi művek által már feldolgozott motívumokból indulnak ki, azokat értelmezik újra. Különleges élményben van így része a befogadónak, hiszen két ősi művészeti ág – irodalom és képzőművészet – különleges párbeszédének lehet tanúja.

Az azonos téma és a sok közös ihletforrás ellenére a végeredmény színes, változatos, a művészek az irodalmi műveket formailag és gondolatilag a maguk módján értelmezik, jelentésüket gazdagítják, átalakítják, asszociációkat fűznek hozzájuk. A műalkotásokat szemlélve megfigyelhetjük, hogyan jelenik meg egy korábbi irodalmi motívum, érték, hogyan ágyazódik be vagy folytatódik, esetleg hogyan kérdőjeleződik meg. Vagy: milyen új gondolatokat, érzéseket, látomásokat szül. Különböző technikákkal készült nyomatokat, patinázott gipsz domborművet, textilmunkát, ceruza- és tusrajzokat, akril- és temperafestményeket, pasztellképeket láthat a tárlatlátogató. Van olyan alkotás, amelyen erőteljesebben érződik az illusztratív jelleg, és olyan művek, amelyek jobban eltávolodnak az irodalmi alkotások világától.

Az ún. közös Művet egy falon állították ki a művészek, és tizenhét részletből áll. Közös a mű, mert az alkotások ihletforrása Kányádi Sándor A jó két ló szolgája c. verse, és az alkotók azonos méretű farostlemezre vitték rá a költemény keltette érzéseiket, gondolataikat. Kányádi életművének egyik visszatérő motívuma a lovait kereső, lovait elveszítő gyermek. A motívum mögött gyermekkori megélt tapasztalat áll: kedvenc lovát farkasok tépték szét. A tizenhét alkotáson, amely a közös Művet alkotja, a költemény fő motívumaival találkozunk: a gyermekkel, aki kezdetben kényszerű szolgája a lovaknak, a lovakkal, amelyek aztán egy megváltozott viszonyban a gyermek társaivá lesznek-alakulnak, mígnem szoros összetartozásuknak a lovak halála vet véget. A vers legszebb képe a zárlatban található: „Csillag-zabot esznek,/ hold szalmáján hálnak,/ csengős táncot már csak/ álmaimban járnak.”, nem véletlen, hogy legtöbb alkotást ez a látomás ihlette meg.

A többi táborban alkotott mű esetében szabadon választhattak irodalmi ihletforrást a művészek. Sokan Ady-vershez fordultak, mások Don Quijote alakját vitték papírra, vagy mintázták patinázott gipszbe. A választott irodalmi alkotások között volt Nemes Nagy Ágnes-, Weöres Sándor-, Kányádi Sándor-, Tompa László-költemény, Mészöly Miklós-novella, vogul népdal, középkori eposz, háborús napló, népballada és -monda is. Született több olyan munka is a táborban, mely nem kötődik irodalmi alkotáshoz.

Az alkotók az irodalomból inspirálódó lótémájú munkáikkal az egyetemes emberi létezés nagy kérdéseit feszegetik, egyszerre ragadnak meg aktuális állapotokat és ősi hagyományokat, a szabadság és kötődés egymást feltételező kettősségét, az ember felelősségvállalását, eszménykeresését, teljesség felé való törekvését, a játék és csend szépségét, a magány fájdalmát, a társra találás örök igényét faggatva. Jól eső érzés szemlélni a tárlaton megjelenő képi világot: az egyszerre figurális és mégis absztrakt ábrázolást.

A művészek sokféle felületre és sokféle anyaggal dolgoztak, legtöbben a vegyestechnikát választották. A brassói Csutak Levente „szürreális, makróvilág felé” kalandozó képzelete a téma feldolgozása mellett az írók, költők portréját is belekomponálta műveibe, Ady-témájú, nagy méretű szárnyas lovat megjelenítő alkotására pedig kalligrafikus betűkkel A ló kérdez c. verset is felírta. Don Quijote-ábrázolásán a téma aktualitását a modern kor szélmalmai sugallják.

Tomos Tünde: Rozsdalovak (akril)

A négyfalusi Tomos Tünde és a székelyudvarhelyi Kovács Ildikó meleg színei az egymáshoz tartozás, a társ mivolt szépségét emelik ki az irodalmi alkotásokból. A brassói Dimény András Lófürösztés c. grafikája pedig azokra a lovakra – emberekre – hívja fel a figyelmet, amelyek-akik nincsenek a figyelem középpontjában, de célirányosan, egy irányba mozdulva vállalják a cselekvést. A szintén brassói Ábrahám Jakab színes fametszetének unikornisa, valamint a vonalak és a szín expresszív erejével megteremtett, befogadóval szembenéző kék lovai – Franz Marc kék lovait is megidézve – a testi erőt és a szellem teremtő munkáját érzékeltetik.

Ábrahám Jakab: Unikornis (fametszet)

A csíkszeredai Ráduly Piroska alkotásai különböző lelkiállapotokat ragadnak meg: az emlékezést, a csendet, a szabadság felé száguldást. Váncsa Mónika akrilt és üvegfestéket visz farostlemezre és vászonra, Simó Enikő alapszíne az idei táborban a türkizkék. Kék hátterű szárnyas lovaira felírja a Kányádi-verset is. Két mozaikszerű alkotásán a hangsúlyos kontúrok és erővonalak a világ összetettségét, nehezen felfedezhető többarcúságát is sugallják. A budapesti Ürmös Péter pochoir (sablonnyomásos) technikával megalkotott nyomatai alá verssorokat ír, interaktív játékra invitálva a befogadót. Vetró András kollázsán a farostlemez képezte alapsíkból a harmadik dimenzióba lépnek a sziámi ikrekként összeforrt, patinázott gipszbe mintázott lovak, fölöttük, keretbe helyezve Kányádi Sándor portréja rezignáltan szemléli a csillagos homlokú két lovat. Sárosi Csaba egyedi monotípiáin a színek és motívumok a lovas huszár emlékeit, a középkori vaslovagot és a koronáját vesztett királyt jelenítik meg. A Kányádi-vershez kapcsolódó munkájára a művész tárgyat – egy fából készült kengyelimitációt – applikál, plasztikussá, reliefszerűvé téve azt. Ábrahám Imola a gyermekkor mesés világát idézi meg sárgásbarna, meleg színeivel s lovai játékos mozgásával. A mítoszok világából kerül munkájára az alsó és felső világot összekötő, a gyökér-törzs-korona hármasát megjelenítő életfa, alatta a két lóval, amelyek útja a felső világ felé vezet. Forró Ágnes gazdag forma- és színvilágú pasztellképein a szárnyas lovak az őselemek társaságában jelennek meg, a Weöres Sándor-i „Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra” érzést keltve a befogadóban. Vetró Bodoni Zsuzsa képein lenyűgöz a dinamika, egyik pasztelljén a Hát mi lesz ebből? nyitott kérdés és a képfelületből kitekintő, fülét hegyező ló fejmozdulata válaszadásra szólítja fel a befogadót. Vetró B. S. András bravúros grafikáin a csengős lovak tánca, az emlékezés és képzelet délibábos játéka követhető.

Deák Barna: Két jó ló (drótnyomat)

Deák Barna vegyes technikájú, szimmetrikus kompozíciójú grafikáján az evilági, földi lovak jelennek meg, kék színhatású akrilfestményén pedig a kozmikus végtelenséget és elmúlásérzést sugalló égi lovak. Deák M. Ria új „textilnyelvvel” – a cérnatechnikával – szólítja meg a befogadót. A vért is megidéző vörös textilanyagra aprólékos munkával rátűzdelt fekete cérnaformák – a közösség heroizmusát érzékeltetve – az íjas-nyilas magyar sereget és nyilaik zuhatagát jelenítik meg. Vincze László Nyihaha c. C-print-nyomatán a nyerítő ló és az ember néz farkasszemet egymással. S hogy milyen lehetőségeket kínál a fotó, azt Nagy Lajos különleges beleérzésről és megjelenítő képességről árulkodó ötletes fotói bizonyítják. A tábor fiataljainak, Máthé Balázsnak, Gábor Balázsnak és Németh Orsolyának a ló témához kapcsolódó, változatos technikájú munkái is felhívják magukra a figyelmet.

AMBRUS ÁGNES