Visszapillantó címmel nyílt meg kedden este a Barabás Miklós Céh Farkas
utcai galériájában a háromszéki Alsócsernátonban született, Kolozsváron
alkotó Székely Géza rézkarc-tárlata. A művészt barátai, kollégái,
tanítványai és természetesen a város művészetkedvelő közönsége tisztelte
meg jelenlétével, a galéria alig tudta befogadni az érdeklődőket.
– Minden alkalom ünnep, amikor kiállítás megnyitóra gyűlünk össze a Barabás Miklós Céh székházában, a mai alkalom még ünnepélyesebb, hiszen az ember csak egyszer 50 éves életében, még akkor is, ha képzőművész, és akkor is, ha Székely Gézának hívják – fogalmazott tréfásan Németh Júlia műkritikus, a BMC alelnöke, hozzátéve: mindössze két nappal késett meg a születésnapi köszöntés. – Remélem, a művész százéves születésnapját is itt ünnepli majd, de akkor már remélhetőleg a „megterebélyesedett”, emeletes székházban – mondta.
A tárlat értékelőjében így fogalmazott: „Székely Géza stílusa, klasszikusan modern formavilága egyedi és összetéveszthetetlen. Bár bevallása szerint mióta édesapja hatodikos gimnazistaként elvitte a jeles művészpedagógus Kosztándi Jenőhöz, egyfolytában tanul. Attól, akitől érdemes. A marosvásárhelyi képzőművészeti líceumban Borditól, Nagy Páltól, Hunyadi Lászlótól, Molnár Dénestől, a főiskolán Feszt Lászlótól, most pedig korunk nagy mesterei mellett a mezopotámiaiaktól, görögöktől, rómaiaktól. Sőt, a legősibb barlangrajzok és gyermekrajzok spontaneitásából is. A művész mert és tudott önmaga lenni, igaz, volt is amiből merítenie. Hiszen emberileg és művészileg is fölöttébb komplex, erőteljes egyéniség, domináns alkat. Ilyenek itt bemutatott alkotásai is. Uralják a sima papírfelületet és uralják a néző tekintetét. Vonzanak, felkavarnak, gondolkodóba ejtenek, gyönyörködtetnek.” A kritikus felhívta a figyelmet arra is: a Székely Géza által gyakorolt műfaj, a rézkarc egyre ritkább, hiszen rendkívül idő- és munkaigényes, és a mai művészek mintha a könnyebben elkészíthető, gyors és látványos eredményeket ígérő kifejezési formák felé irányulnának. Székely Géza azonban kitartó következetességgel űzi fölöttébb időigényes kedvenc műfaját, a pasztell és olajmunkák mellett. Bár a terem méretei által behatárolt kamarakiállítás csak részletekben láttatja a művész munkásságának állomásait, jellemző a stílusára: meditálásra való hajlama megóvja a ma dívó „látványközpontú” grafikai megoldásoktól. Ha egy művészi alkotást érdemes hosszasan tanulmányozni, elmélyülni benne, akkor ez hatványozottan érvényes Székely Géza munkáira, amelyeket maximális fegyelem és játékosság, illetve költőiség jellemez.
A délutánt a János-Jakab Renáta (hegedű) és Oláh Mátyás (cselló) előadásában elhangzott Händel-szerzemény, a Passacaglia tette még ünnepélyesebbé. Az ünnepelt művész elmondta: úgy érzi, a darab kitűnően illik a munkák hangulatához.
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/6040
– Minden alkalom ünnep, amikor kiállítás megnyitóra gyűlünk össze a Barabás Miklós Céh székházában, a mai alkalom még ünnepélyesebb, hiszen az ember csak egyszer 50 éves életében, még akkor is, ha képzőművész, és akkor is, ha Székely Gézának hívják – fogalmazott tréfásan Németh Júlia műkritikus, a BMC alelnöke, hozzátéve: mindössze két nappal késett meg a születésnapi köszöntés. – Remélem, a művész százéves születésnapját is itt ünnepli majd, de akkor már remélhetőleg a „megterebélyesedett”, emeletes székházban – mondta.
A tárlat értékelőjében így fogalmazott: „Székely Géza stílusa, klasszikusan modern formavilága egyedi és összetéveszthetetlen. Bár bevallása szerint mióta édesapja hatodikos gimnazistaként elvitte a jeles művészpedagógus Kosztándi Jenőhöz, egyfolytában tanul. Attól, akitől érdemes. A marosvásárhelyi képzőművészeti líceumban Borditól, Nagy Páltól, Hunyadi Lászlótól, Molnár Dénestől, a főiskolán Feszt Lászlótól, most pedig korunk nagy mesterei mellett a mezopotámiaiaktól, görögöktől, rómaiaktól. Sőt, a legősibb barlangrajzok és gyermekrajzok spontaneitásából is. A művész mert és tudott önmaga lenni, igaz, volt is amiből merítenie. Hiszen emberileg és művészileg is fölöttébb komplex, erőteljes egyéniség, domináns alkat. Ilyenek itt bemutatott alkotásai is. Uralják a sima papírfelületet és uralják a néző tekintetét. Vonzanak, felkavarnak, gondolkodóba ejtenek, gyönyörködtetnek.” A kritikus felhívta a figyelmet arra is: a Székely Géza által gyakorolt műfaj, a rézkarc egyre ritkább, hiszen rendkívül idő- és munkaigényes, és a mai művészek mintha a könnyebben elkészíthető, gyors és látványos eredményeket ígérő kifejezési formák felé irányulnának. Székely Géza azonban kitartó következetességgel űzi fölöttébb időigényes kedvenc műfaját, a pasztell és olajmunkák mellett. Bár a terem méretei által behatárolt kamarakiállítás csak részletekben láttatja a művész munkásságának állomásait, jellemző a stílusára: meditálásra való hajlama megóvja a ma dívó „látványközpontú” grafikai megoldásoktól. Ha egy művészi alkotást érdemes hosszasan tanulmányozni, elmélyülni benne, akkor ez hatványozottan érvényes Székely Géza munkáira, amelyeket maximális fegyelem és játékosság, illetve költőiség jellemez.
A délutánt a János-Jakab Renáta (hegedű) és Oláh Mátyás (cselló) előadásában elhangzott Händel-szerzemény, a Passacaglia tette még ünnepélyesebbé. Az ünnepelt művész elmondta: úgy érzi, a darab kitűnően illik a munkák hangulatához.
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/6040
