Kolozsi Tibor, Bándi Emese és Herczeg Eduárd
Jelen esetben a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem „termésének” csupán aprócska szeletéről van ugyan szó, a vizuális művészet jövőjét illetően azonban így is biztató következtetéseket vonhatunk le. Egyelőre még nem kell koszorút vásároljunk a képzőművészet sírjára – vonta le a látottakból a következtetést Kolozsi, mintegy cáfolatként a művészeti ág halálát előrevetítő, rosszindulatú jóslatokra.
A Barabás Miklós Céh legfontosabb célkitűzéseinek egyike a fiatal tehetségek felkutatása és támogatása. Az által is, hogy az általános gyakorlattal ellentétben, a Céh térítésmentesen bocsátja a meghívott művészek rendelkezésére kiállítótermét, amely hamarosan egy tágasabb pincegalériával is kibővül, s a meghívók és plakátok elkészítéséhez is szakmai és anyagi támogatást nyújt. Hosszútávra szóló befektetés ez, amely a képzőművészet, különösképpen pedig az erdélyi képzőművészet jövőjét illetően mindenképpen megtérül. Hiszen elegendő csupán az olyan, immár mesterfokon alkotó művészek további kiteljesedésére gondolnunk, amilyen például Herczeg Eduárd. Nemes anyagba, bronzba fogalmazott, minden fölös sallangtól mentes sajátos alakváltozatai, a természetből ellesett „lemeztelenített formák”, dekorativitásukon túl, a továbbgondolás lehetőségét is önmagukban hordják. Különleges műgond és líraiság jellemzi Orosz Annabella sajátos eljárással megvalósított munkáit, míg Zsigmond Adél a nemezelés ősi technikáját aktualizálva, s a rovásírásból is ihletődve közli művészi mondanivalóját.
A nyári, vakációs programra való tekintettel a kiállítás augusztus végéig tekinthető meg minden kedden, szerdán és pénteken 12–16 óra között.
