Az illusztráció az egyik legsajátosabb, legösszetettebb képzőművészeti megnyilvánulási forma. Nem csupán rajzkészséget, technikai tudást, művészi fantáziát, hanem különleges empátiát is igényel az alkotótól. A képzőművésznek igazodnia kell egy egészen más nyelvezet, más művészeti ág művelőjének, a szó művészének érzelem- és gondolatvilágához. Egyfajta fordítás ez. Mű-fordítás. Két alkotó találkozása és sajátos frigye, amelyben a grafikus, az alkalmazkodás magasiskoláját kijárva, úgy teszi magáévá az írói gondolatokat, hogy mellettük saját egyéniségét is megcsillantja. Mert a jó illusztrátor az író iránti maximális nyitottság, sőt egyfajta nemes alázat mellett is mindig önmagát adja. Egyéni megvilágításban fordítja képi nyelvre az író által közvetített élményanyagot, történetet.

Az irodalmi műhöz hű, annak lényegét sugalló képi megjelenítések éppen attól válnak igazán értékesekké, ha egyediek és összetéveszthetetlenek. Ha alkotójuk szignó nélkül is felismerhető.

Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője Müller Kati illusztrációi előtt Érdekes a szöveg és kép viszonya. Bár a kiindulópont az írott anyag, elméletileg tehát ennek lenne elsődleges szerepe, mégis az illusztráció az, ami első pillantásra szembeötlik. Gyermekek esetében különösképpen. Óriási felelősséget vállal tehát az a művész, aki gyermekirodalmat illusztrál. Sikeressé tehet, vagy éppenséggel akár kudarcba, érdektelenségbe is fullaszthat egy-egy történetet, mesét, verset.

A gyermek ugyanis előbb a képre figyel fel, az irányítja érdeklődését a szöveg felé. Az illusztrációnak tehát olyannak kell lennie, hogy már az írott anyag tartalmától függetlenül is élvezetet keltsen, gyönyörűséget okozzon, öröm legyen nézni. S ez az elsődleges hatás, a színek és formák varázsa csak fokozódik, ha a kép teljes összhangban van az írott szöveggel. A harmónia megkétszerezi a hatást. Nyereség mind az író, mind a képíró, elsősorban pedig a néző-olvasó számára.

Ami a Napsugár mintegy fél évszázados és fiatalabb testvére a Szivárvány történetét illeti, jobbára ilyen nyereségekről beszélhetünk. Illusztris illusztrációkról, amelyen nemzedékek nőttek fel és váltak műélvezőkké, vagy éppenséggel képzőművészekké, illusztrátorokká.

Soó Zöld Margit illusztrációi A szerkesztőség tulajdonában lévő képi dokumentumokból, a jelenlegi munkatársak eredeti alkotásaiból nyílt kiállítás a gyermeknap előestéjén, május 31-én a Barabás Miklós Céh Farkas utca 27. szám alatti galériájában. A Napsugár és a BMC közös rendezvénye premier, hiszen a gyermeklap fél évszázados történetében most először kerülnek nagyközönség elé eredetiben az illusztrációk. Kilenc művész kilencféleképpen, kilenc más-más grafikai nyelven megjelenített mű-fordítása. A verset, mesét, történetet, amelyhez a rajzok készültek nem ismerjük ugyan, a munkák kisugárzása viszont olyan erőteljes, hogy azok autonóm művészi alkotásokként is értelmezhetők. Az igényes hozzáállás, a rajztudás és képzelőerő egyaránt jellemző valamennyi alkotóra legyen szó a leghűségesebb munkatársról, a bennünket rajzaival a legeslegelső Napsugártól napjainkig őszintén megörvendeztető Soó Zöld Margitról vagy az effajta munkába koránál fogva éppen csak hogy belelendülő, de ezt a belelendülést viszont maximális intenzitással, fantáziával és rajztudással gyakorló Tomos Tündéről. Különleges dekorativitás, egyfajta nagyvonalúan nemes elegancia, de ugyanakkor az apró műélvező irányában tett csöppnyi cinkos összekacsintás jellemzi Unipán Helga munkáit. Biztos kézzel, határozott elképzeléssel, s immár kialakult rutinnal jeleníti meg elképzelését Forró Ágnes, Székely Géza pedig még ennél is tovább megy, mondhatni férfias határozottsággal és önmagához hű, összetéveszthetetlen formavilágával fogadja legifjabb nézőit is. Szilágyi Tosa Katalin erőteljes művészi egyénisége, határozottsága itt bemutatott alkotásaiból is kiviláglik, sajátosan színes, lényegre törő munkái azonban a gyermekek irányában tanúsított gyöngédségéről is árulkodnak. A gyermeki lélek kitűnő ismerőjeként Müller Katinak egy-két találó vonallal is sikerül a jellemábrázolás, kedvesen megkapó, míves rajzait méltán kedvelik a címzettek. Nyiltság, kedvesség, játékosság s hozzá kitűnő rajzkészség jellemzi Bak Sára és Szabó Zelmira illusztrációit. Szilágyi Tosa Katalin illusztrációi Örök igazság, hogy egy kicsit felnőttként is megmaradunk gyermeknek. Többek között erről is árulkodnak a kiállított munkák. Sőt, enélkül talán létre sem jöhettek volna.

Az illusztrációk vitathatatlan művészi értékein túl az tűnik a legfontosabbnak, hogy alkotóik egyenrangú félként kezelik apró címzetteiket. Joggal. Amihez még csupán annyit: a vizuális művészetre jellemző állandó változás az illusztrációt is érinti. A művésznek természetszerűleg haladnia kell a korral, a gyermek pedig talán még a felnőttnél is nyitottabb az új befogadására. Nem kell tehát félni a merészebb próbálkozásoktól sem, hiszen a művészi nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Ebben pedig a legfontosabb szerepet talán éppen a gyermekeknek szánt illusztrációk töltik be.

A kiállítás anyagát Müller Kati és Szilágyi Tosa Katalin válogatta. A rendezés is az ő érdemük.

(németh)

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/11043