A sepsiszentgyörgyi képtárban még megtekinthető, Cipő című tematikus kiállítás a maga különös módján nagy kérdést tesz fel: egyáltalán mi számít ma műalkotásnak?! Tudjuk, bármennyire is bizarrul hangzik ― minden. Művészek már állítottak ki karosszéket, vécékagylót, használati tárgyakat, de műalkotás lehet akár a művész teste is.

Ezen a tárlaton cipőket, cipellőket, különböző anyagból készült, cipő formájú műtárgyakat, félcipőket, gyerekcipőt, topánkákat, sőt, gumicsizmát is láthatunk, Van Gogh felejthetetlen bakancsainak társait.

Az emlegetett gumicsizmában a hoch elegáns művész a tárlatmegnyitón sétált, majd ott hagyta, maga helyett, emlékeztetőül…

Na és ne feledkezzünk meg a cipők hűséges társairól, a kaptafákról sem, Vinczeffy László régi kedvenceiről, aki ezúttal egy egész teremben állítja ki felejthetetlen kaptafáit, kaptafákból készülő ötletes szobrait.

A cipőkre és cipellőkre ― Kolumbán Hanna szegekből formált műtárgya (a cím is szellemes: alacsony fakír cipője) és Daczó Enikő hihetetlen atmoszférát teremtő huszonhárom, félkörbe állított aranycipellője, a megnyitón gyertyák égtek bennük! ― Vigil Andone Mezítláb című műve replikázik, egy üveggel fedett vitrinben üvegcserepek, melyekre, ugye, ha valaki mezítláb lép rá, hacsak nem fakír az illető, összevághatja a talpát…

Nosztalgikus Kerezsi Nemere munkája, A cipész és a cipő, ahol suszter nagyapjának állít emléket. Felül egy tájképet látunk. Majd egy portrét a megidézett, már halott cipészről, majd egy kaptafázott cipőt bronzból kiöntve, körülötte aranyfüst.

A cipősorozatokra Ütő Gusztáv performansza következett a megnyitón, amelyet a művész Gubus Mihály emlékének ajánlott.

Kör formálódik a legbelső teremben kékesen derengő lapokból, amelyeken cipőnyomok láthatóak, a művész iszapos lábbal halad végig a körben, s a lapok között ott maradnak talpnyomai, majd fejre áll, lehanyatlik a földre, és körülrajzolják testét, mint egy helyszíni szemlén.

Az akció egyszeri és megismételhetetlen, de ott maradnak a nyomok, a tárgyi kellékek. Az üzenet. És bizonyára a megidézett társ szelleme. Ezért-e, vagy a cipők és kaptafák meghökkentően bizarr látványa miatt, a kiállításnak hihetetlenül erős atmoszférája van, az ,,egész" hatása alól nehéz kitérni…