KORSZERŰ TUDÓSÍTÁS EGY HAJDANVOLT KORRÓL
Berze Imre kiállítása a kolozsvári Barabás Miklós Galériában
A Barabás Miklós Céh – legújabb hagyományaihoz híven – Farkas utcai székházában minden hónap első hétfőjén újabb képzőművészeti tárlattal lepi meg a művészetkedvelőket, a Céh barátait. Augusztus 6-án a székelyudvarhelyi Berze Imre, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem Monumentális Kerámia Szakának idei végzőse mutatta be alkotásait, némiképp folytatva a Barabás Miklós Galériában elindított interaktív tárlatok sorozatát. Kerámiaszobrok, festmények és költői „szövegmagyarázatok” vallanak a fiatal alkotó művészi beállítottságáról, érdeklődési köréről, lelkialkatáról. A Barabás Miklós Galéria méreteihez igazodó, nem a bemutatott munkák számával, sokkal inkább azok minőségével jeleskedő kamarakiállítás betekintést nyújt egy sokoldalú, a világot a maga sajátos szűrőjén keresztül áteresztő és értelmező művész érzelem- és gondolatvilágába. A kevéssel sokat „mondás”nem csupán a kiállítás egészére – négy szobor és három nagy-méretű festmény teljes egészében megtölti a termet –, hanem magukra a kiállított munkákra is érvényes. A lényegre összpontosítás, a minden fölös részlet mellőzése, az alkotásokból valósággal sugárzó tömörség jellemzi a körszobrokat, de a síkban való megjelenítéseket is. Ősi termékenység-mítoszok öltenek testet ezekben a prehisztorikus korból ihletődött, de ízigvérig 21. századi alkotásokban. Az évezredes akadályokon játszi könnyedséggel átsikló művész visszatér az eredetekhez, utalvaezáltal az emberi tulajdonságok, vágyak, s ezek művészi áttételeinek örökérvényűségére. Az „ősanyák”, a willendorfi, kökénydombi, wisternitzi Vénuszok találkoznak kései utódjaikkal, a Berze Imre-féle Vénuszokkal, mintegy bizonyítva a művészet erejébe vetett hitet és a folytonosságot. S ha az ősművész nem is annyira a gyönyörködtetés, mint inkább a mágia, a termékenységi varázslás szolgálatába kívánta állítani alkotásait, a modern szobrász pedig, aki a maga nemében szintén varázsol, elsősorban a vizualitásra, a formák térbeni érvényesülésére alapoz, az indíték mindkét esetben azonos. Az életet adó női test felmagasztosítása, művészi átlényegítése, a női jelleg hangsúlyos megjelenítése. Az arcnélküliség – esetenként a tárlatlátogató kénye-kedve szerint behelyettesíthető fejek –, amajdhogynem mellőzőtt kezek mind-mind azonos célt szolgáln a k : a l é n y e g k i d o m b o r í t á s á t .
Berze Imre alkotásai – szerény méreteik ellenére is – monumentalitásukkal hatnak. Teretkövetelnek maguknak, és alakítják is maguk körül a teret, sajátos hangulatot teremtve a történelmi környezetben elhelyezett, patinás galériában.
A háromdimenziós munkák kitűnõen érvényesülnek a művész teremtette, festett háttérben. Látvány szempontjából a szobrok és a festmények közti összhang tökéletes, ami mindkét megnyilvánulási formának kedvez. Utóbbiak azonban – a műfajból is adódóan – más értelmezési tartományba helyezhetők. A látvány elsődlegessége mellett olyan gondolati tartalom hordozói, amelyek, a jelek szerint, különösképpen foglalkoztatják a művészt: a gúzsba kötöttség és a kötelékektől való megszabadulás vágya ihlette ezeket a munkákat. A szabadságvágy, az önkifejezés iránti óhaj sajátos megnyilvánulásai a technikai megoldás szempontjából is érdekes festmények: ötvözetei a festői és szobrászi látásmódnak.
– NJ –
Fényképezte Horváth László
