„Mért van a nincs és mért nincs a van?” A költő szavai ismétlődnek a fejemben immár egy esztendeje, amióta Bandi bácsi nincs közöttünk. Nincs, mert hosszú életútján haladva egy emberszabású szörny az örökkévalóságba kényszerítette. Így már sohasem tudhatjuk meg, hogy mennyit gyalogolt volna még az általa jól kikövezett úton.
A múlt idő gyakran szomorú, különösen akkor, ha az ember költözik bele. Mindazonáltal a tények megmásíthatatlanok. Némelyek átsuhannak a kiszabott időtávon könnyedén, súlytalanul. Bandi bácsi – a madárcsontú ember – súlyos léptekkel gyalogolta végig a kilenc évtizedet, mély nyomokat hagyva az utána következőknek. Egész meggyötört életén át azonosulni tudott a ráosztott predesztinációval. Öntörvényű, megalkuvást nem tűrő, makacs ember volt. Művészete nem más, mint megpróbáltatásokkal tele élete tökéletes képi lenyomata. A leggazdagabb szegények egyike volt. Lerajzolván, minden a birtokába került, ami Isten teremtményének mondható. A valóságot egy darab szénen átszűrve fehér mezőbe vezette, hogy ott a kétszer kettő józanságával azonosuljon. Nem kellett keresgélnie a kifejezési formát, mert az könnyedén megtalálta őt. Rajzaiban élete tónusértéke képeződik le. Ő akkor is festő volt, amikor, szénnel rajzolván, a színeket bakacsinba vonta. Általában úgy tudják róla, hogy művészetének érett korszaka a tájkép műfajára korlátozódik. Ez csupán a felszín. A kusztosi életmű valójában mélyrehatóan emberközpontú. Minden alkotása néma sorsszimfónia. Azáltal élt, hogy rajzolt. Ő pedig mindennap rajzolt, hogy élhessen. Ébren alvó volt, miközben álmodozva töltötte ébrenléte minden idejét.
Keresztényekül hisszük az örök életet. Mindazonáltal az örök élet csak a kiváltságosoknak adatik meg. Bandi bácsit egy esztendeje eltemettük, minekutána közöttünk maradt. Megállapodott az Egyetemes Nagymesterrel. Nem látjuk Őt, mert besétált az erdő sűrűjébe kedvenc modelljei közé. Csakhogy rendhagyó módon már nem Ő rajzol. Most Ő a modell. Modellt áll a Kettétört fa című Kusztos-képhez, amely nyomatékkal íródik fehérre feketével.
Bocskay Vince, 2016. február
http://www.e-nepujsag.ro/op/article/%E2%80%9Em%C3%A9rt-van-nincs%E2%80%9D
