„Egy kései üzenet az égiek felé”


2016. november 01.
09.00

Bemutattk Vetro Artur Jelzsek a mvszet tvesztiben cm knyvt
Horváth László felvétele

Bemutatták Vetro Artur Jelzések a művészet útvesztőiben című könyvét
,,Kis lángoló mécsesként hat, melynek fénye ködoszlató és útmutató szerepet kap a művészet útvesztőjében. Egyfajta látlelet kortársakról, egy csokorba kötve, megírva és rajzolva", olvasható Vetró András ajánlása az édesapja, Vetro Artur szobrászművész által jegyzett Jelzések a művészet útvesztőiben (egy szobrász jegyzetei művészetről, művészekről) című, a napokban megjelent kötetéről.

Az Idea kiadó gondozásában megjelent kötettel a Quadro Galériában ismerkedhettek meg az érdeklődők egy múlt heti, könyvbemutatóval egybekötött kerekasztal-beszélgetés alatt, amelyen jelen volt Vetro Artur özvegye, Vetro Mária, és fia, a szintén szobrászművész Vetró András. A beszélgetést házigazdaként, Székely Sebestyén György, a Quadro Galéria igazgatója moderálta. Mint mondta, a most megjelent kiadvány azért is különleges, mert Vetro Artur egyike volt azon kevés művészeknek, akik más művészekről írtak. – Többen is írtak önéletrajzot, naplót, Vetro Artur azonban hozzáértéssel, és önzetlenséggel odafigyelt a kollégái, mesterei munkájára. Nemcsak művészként, hanem művészeti gondolkodóként is ismert volt egy egész művészgeneráció számára – magyarázta az igazgató.„A kötet alapját azok a magnóra vételezett beszélgetések, gondolatok képezik, amelyeket Vetro Artur rögzített műtermében, pályatársak látogatása alkalmával. Ezeket kísérik azok a műalkotásként is jelentős vázlatok, amelyeket a művész kollégáiról készített”, olvasható a könyv ajánlójában. A válogatás, hogy kik azok a művésztársak, akikről írt, ugyancsak nagyon fontos, vélte Székely Sebestyén György, felsorolva a neveket: Nagy Imre, Mohy Sándor, Fülöp Antal Andor, Forró Antal, Nagy Albert, Gallasz Nándor, Romul Ladea, Vida Géza, Bene József, Medgyessy Ferenc, Constantin Brâncuși, Étienne Hajdu, és Szervátiusz Tibor.Vetro Mária elmondása szerint, a férje már a temesvári piarista líceum elvégzése után megismerkedett ottani képzőművészekkel, később pedig a budapesti főiskolán, illetve az azt követő kolozsvári periódusában több tanárával, pályatársával is összebarátkozott. – Mondhatjuk tehát, hogy a könyv története tulajdonképpen már akkor elkezdődött, ráadásul a férjemnek volt egy nagyon jó szokása, a naplóírás, amely már a főiskolán kialakult. Még mindig jó állapotban megvannak az akkori jegyzetei – jegyezte meg Vetro Mária. Hozzáfűzte: Vetro Artur az írás és olvasás mellett szeretett oktatással is foglalkozni, a kolozsvári főiskolán a diákoknak – a kötelező órákon kívül – sokszor beszélt az akkori európai művészetről, megrendelve a legjobb francia kiadványokat és albumokat. A hetvenes években az Utunkban jelentek meg írásai, ezekről aztán Domokos Géza, a bukaresti Kriterion kiadó vezetője is tudomást szerzett, és felajánlotta, hogy jelentessék meg kötetben a képzőművészekről írt cikkeit. A könyv azonban sajnos nem jelenhetett meg, jegyezte meg az özvegy.– Nagy öröm számunkra, hogy hosszú vajúdás után sikerült ezt a könyvet összehozni. Olyan, mint egy nagy művészcsalád, együtt vannak a művészkollégák. Valamit leróttunk az apám iránti adósságból, sikerült valamit a helyére tenni, ahogy ő szokta mondani. Egy kései üzenet az égiek felé – vette át a szót Vetró András szobrászművész, a kötet szerkesztője. A kiadvány szerkesztője szerint a kötet remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a művészekkel folytatott beszélgetések és a róluk készített portré-vázlatok gazdagítsák egyre bővülő szellemi kincsestárunkat.A beszélgetés folytatásaként Vetró András felelevenítette azokat a gyerekkori élményeit, amelyek meghatározók voltak számára, hiszen édesapja mellett számos művésszel találkozhatott. Elhangzott az is, hogy érdemes lenne megjelentetni Vetro Artur naplóját is, amelyben a bejegyzések nem csak az akkori képzőművészeti életről szólnak, hanem egyfajta korrajz is körvonalazódik.

Köllő Katalin