És itt kap nagyon fontos szerepet a fantázia, az álomvilág. Környezetünk csak élhetőbbé és szebbé válik azáltal, ha sikerül elrugaszkodnunk a valóságtól és kiszíneznünk, kiegészítenünk azt a saját kényelmünket szolgáló dolgokkal. A művész sajátos eszközökkel harcol a világ ellen, ecsetjével, színeivel és gondolataival. Ezek együttese alkotja azt a kiáltványt, amely szót emel akár az idegenek betelepítése, akár a háború, a műemlékek rombolása, falvak elpusztítása ellen, vagy közösségek megmaradása érdekében. Simion Hegyi Margit mindezekre érzékenyen reagálva alkotja meg sorozatait, mert ezek is környezetének részei, nem csak a pompázó virágok, fák, rétek és vízesések. Közhely lenne kijelenteni, hogy el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az ember szabad utat tud engedni érzéseinek, akár szóban, írásban, akár színekben. Simion Hegyi Margit esetében azonban ez hatványozottan igaz. Évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy az egykor megszakított gyakorlatot folytatni tudja. A lappangó érzések és gondolatok most törtek ki, hihetetlen energiával. Tanulási folyamat ez még, de már játék is. Az egyre magabiztosabb kéz merészsége, amely már nem riad vissza a vonalak kusza elhelyezésétől, absztraktba irányításától, a színek és formák impresszionisztikus felvezetésétől. És nem riad vissza attól sem, igaz egyelőre még tapogatózva, hogy emberekkel, állatokkal népesítse be a teret. Simion Hegyi Margit kiállításainak, az utóbbi időben, van egy állandó szereplője, egy kis kép, egy cinegével, ráncos, fáradt, de még élettel telített kezek karéjában. Ez az az édesanyai kéz, a szintén művész édesanyáé, amely óvón áldja Simion Hegyi Margit palettáját és kísérni fogja útját mindvégig.

(Simion Hegyi Margit kiállítása november 23-ig látogatható a lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában hétfőtől péntekig 10 és 18 óra között, szombaton 10 és 14 óra között, a Bagoly könyvesbolton keresztül).

SZUSZÁMI ZSUZSA

Fotó: Horváth László