A temesvári alkotó művei több szempontból is rendhagyóak. Nehezen szorítható műfaji szabályok közé az eredetileg festőként végzett Tajó életműve: a szobrászat és a festészet határán állnak művei. – Műfajilag kérdéses, hogy festett plasztikákról vagy plasztikus festményekről beszélhetünk-e – mondta Nátyi Róbert művészettörténész a csütörtöki sajtóbejáráson. Hozzátette, az alkotónak nem is célja megfelelni ezeknek a szabályoknak, mert nem akar örök igazságokat lefektetni műveiben, inkább másképpen feszegeti a határokat.

 

A téma sem mindennapi: Tasi József előszeretettel tiszteleg műveivel a könyvkultúra és könyvnyomtatás hagyománya előtt, ami az internetkultúra térnyerésével egyre inkább háttérbe szorult. Teszi mindezt változatos anyaghasználattal: installációiban keveredik a fa, a fém és a papír. A színes kavalkádban keverednek a kifejezőeszközök is, mert a művész előszeretettel alkalmaz népi archaikus elemeket (mint például ógörög, szláv vagy középkori szövegeket ugyanúgy, mint az erdélyi és román népi fafaragás motívumait) a modernitással együtt.