2015. április 24. - augusztus 23.
A
Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920-tól 1990-ig című
kiállítás eddig nem látott gazdagságban és új szempontok szerint mutatja
be az 1920 és 1990 közötti évek erdélyi magyar képzőművészetét. A
megszokott Erdély-sztereotípiák helyett azt a kevéssé ismert, rejtett
vagy ismeretlen erdélyi művészetet ismerteti meg a látogatókkal, amely
igazi újdonságként hat. Az átfogó igényű tárlat fokozottan támaszkodik
az erdélyi (romániai) köz- és magángyűjtemények anyagára. A tárlat
kilenc szekciója a legváltozatosabb szempontok szerint mutatja be Erdély
magyar művészetének hét évtizedét.
Az
első egység - Ember a tájban címmel - Nagybánya örökségére és a
tájfestészeti hagyományra koncentrál. "A kőben, a fában." című szekció
az archaikus kő- és fafaragásnak a modern erdélyi művészetben továbbélő
gyakorlatával foglalkozik. A harmadik egység ("Akik előttem jártak") a
nagy erdélyi személyiségekről készült portrésorozatokat mutatja be,
legyen szó akár történeti panteonról, vagy kortársakat megörökítő
szoboregyüttesről. Az első világháború utáni években az erdélyi
avantgárd különösen sikeres volt. Az új, szebb világban reménykedő
utópiák számára mind az avantgárd elvontsága, mind pedig a
neoklasszicizmus objektivitása hiteles művészi kifejezési módokat
kínált. Az avantgárd hatásával és a klasszikus tradíció feléledésével is
egy-egy kiállítási egység foglalkozik ("Avantgarde sugárzás",
Klasszikus értékek nyomában).
A
realizmus problémája szinte korszakoktól függetlenül örök kérdése a
művészetnek. Erdély magyar művészetében is vissza-visszatérő kérdések
fogalmazódnak meg a realizmus ábrázolási hagyományában. Mind a művészet
és társadalom összefüggését vizsgáló művek, mind a szürrealizmus és a
fotórealizmus kritikai tartalma a valóság ábrázolásának más és más
felfogásából érthetők meg. Kiállításunknak két nagy tematikus egysége
Művészet és társadalom és A realizmuson innen és túl címmel a realizmus e
kérdéseit járja körül.
Az
1960-as évektől egyrészt nagy reprezentatív megbízások hiányában,
másrészt a szigorú művészi cenzúra miatt a grafika megújulásának
lehetünk tanúi, ez a témája a nyolcadik Hagyomány és megújulás a
grafikában című egységnek. Akár a tipográfiában, akár a grafikai
kifejezési eszközök tekintetében az erdélyi grafika nemzetközi mércével
mérve is kiemelkedő. De legalább ennyire jelentős az erdélyi
neoavantgárd művészet is, amelynek a diktatúra éveiben sokszor ironikus,
sokszor kétértelműségen és félreérthetőségen alapuló szemléletmódja
különösen összetett kritikai tartalmak kifejezésére is alkalmas volt.
Ezt azonban a hivatalos művészetpolitika egyáltalán nem tűrte. Az
erdélyi neoavantgárd különösen izgalmas alkotásait kiállításunk utolsó,
"Itt és mást!". Expanzió és kísérletezés című szekciója mutatja be.
A kiállításon mintegy 430 mű - festmények, szobrok, grafikák,
plakátok és egyéb illusztrációk - láthatóak. A Galéria saját műveinek
bemutatása 
mellett
közel nyolcvan hazai és külföldi köz- és magángyűjteményből kölcsönzött
műtárgyakat a tárlatra. A vetítőteremben az erdélyi képzőművészet nagy
alakjairól, művészcsoportjairól készült portréfilmek, etűdök, rövidebb
riportok nézhetők meg. A kiállításhoz gazdag dokumentációt tartalmazó
katalógus készül, amely a tárgyalt időszak művészettörténetét,
legfontosabb mestereit, intézményeit, csoportjainak történetét dolgozza
fel, miközben a legjelentősebb magyarországi és romániai szakemberek,
történészek, kultúrtörténészek, irodalomtörténészek bevonásával a
problémakörök tágabb, elméleti megközelítésére és reflektív
feldolgozásra vállalkozik.A kiállítás kurátora Szücs György, a
Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria tudományos
főigazgató-helyettese.
A kiállítás az idei Múzeumok Éjszakája egyik kiemelt programja.
Ferencz I. Szabolcs a MOL-csoport Társasági Kapcsolatok ügyvezető igazgatója kiemelten fontosnak tartja a kiállítás támogatását: "Magyarországról nézve akár úgy tűnhet, mintha az erdélyi kultúra, az erdélyi művészet csupán népművészeti alkotásokból, nosztalgikus hagyományokból állna. A MOL két évtizede jelen van Romániában, ezért volt alkalmunk megtapasztalni, hogy ez korántsem igaz. Az elmúlt száz évben számos területen, többek között a képzőművészetben is, kifejezetten korszerű, progresszív alkotók, igazi európai formátumú gondolkodók gyarapították az erdélyi kultúrát. A MOL-csoport hivatásának érzi, hogy a közép-kelet európai régiónak ezt a korszerűségét, lendületességét, kreativitását megmutassa a világnak, mind az üzletben, mind a kultúrában."
Frigyesy Ágnes felvételeivelhttp://www.szekelykor.hu/HIREK/H-106-SorsEsJelkep.html
