Hermannstadt -- ódon hangulatú házsorok, a késő gótika nagy
tömbökben történő építkezése -- majd a barokk "flamboyent"-ja --,
ugyanakkor védelmi szempontból szűkre szabott utcák, zsúfoltan beépített
terek. Egymáshoz simuló épületek, magasan megemelt tetők, a cserepeken
színes tetőminták és legfőképpen ablakszemek. Szeben régi és űj
hangulatát, életstílusát tekintve egyedi élmény. Erre a sajátosságra
alapulnak Orth István grafikus szürrealista képjátékai, először is a
genius loci az érték- és mértékadó. A képeken eredet, múlt, szokás,
stílus, sors, öntudat és önbecsülés stílusrendje.
Szürrealista művésznek lenni Szebenben, Erdélyben, a század- és ezredfordulón? Orth István képtörténeteket alkot, illetve a történetmondásra, magára az alkotó folyamatra figyel. Honnan hova vezet? Szebent ábrázoló rézkarcain, pasztelljein, plakátjain egy hatszáz éves történelmi alapanyagot a mitikus régmúlttól a máig terjedő szintetikus időbe sűrít. Tekintve az emberi létezés belső, szellemi terét, illetve külső, történelmi színterét, a következő szinteket különíthetjük el, ezeken követhetjük az alkotót: a személy szintje, a szociológiai értelemben vett kis, majd nagy csoport emelete -- a közösségi hovatartozás formái --, a -- keresztény -- kultúra szintje, és végül legmélyebben az alap, az univerzális emberi réteg, a Jung-féle ősképek gondolati tere. A művészet gyökere a kollektív tudatalatti, fogalmazott Jung. Az első két rétegtől követhetjük Orth István képtörténeteit, történetmondását: szebeni művelődéstörténeti emlékeket, emlékhelyeket, helytörténeti nevezetességeket találunk. Szeben lírai újraköltése? A "valóság" újraköltésének drámája? Költői Orth István törekvése minden drámaiságával, minden tragikumával elsősorban a metamorfózisok, születés és elmúlás és újjászületés csodáját jeleníti meg. Az előfutárok esetében leírt "viszkozitás", "nyúlósság" Orth képein a hajló, hullámzó vonalakban, a szecessziós vonalvezetésben él tovább, és még a mértani formák vagy az erőteljes vonalak esetében is kimeríthetetlen játéknak bizonyul. Átköltés? A szürrealista gondolat tere a mítosz tere. Az alkotó nem saját szemléletét, urambocsá', ízlését kényszeríti a befogadóra, hanem kiemel egy részletet, és ennek sajátosságait az expresszivitás felé hangsúlyozza tovább.
1992-ben pasztellek sorozatát kezdi publikálni. 1992-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási plakát megtervezésére hirdet pályázatot -- Orth három változattal, régi szebeni városképpel nyerte meg azt, és mind a három változat nyomdába került. 1993-ra erdélyi művelődéstörténeti emlékek pasztell-sorozatával készít naptárt, a rajzok az RMDSZ szebeni székházának tulajdonában vannak. 1995-ben már külön erre a célra készít rajzokat. Az Iskola Alapítvány emblémát rendelt tőle és régi felekezeti iskolákról rajzokat -- szebeni, váradi, aradi képekből állított össze 1997-es naptárat. 2OOO-ben havasi virágokkal illusztrál naptárt, 2OO1-ben és 2OO3-ban rézmetszetekkel. A művésztáborokban -- elsősorban a makói művésztáborokban -- született pasztelleket később továbbgondolja, témáikból rézmetszeteket készít (Hagyma, Hagymalányok, Rügyek, Bogáncs). Erdély -- absztrakció, úgy él, ahogyan szólunk róla. Orth István pasztelljein a patinás Erdélyt látjuk, minden szólások alapját. Az emlékhelyek, várak képeire a minimalizálás jellemző, a grafikus mintegy megkeresi azt a néhány vonalat, amelynek rendjében egykori csillogást, pezsgő élet atmoszféráját is felidéz, mai szemlélő perspektíváját is meghatározza. És a vonalak puhasága kitűnően illik az emlékezéshez. A pasztellek boltívei nemcsak szerkezeti elemek, hanem jelképek is, balladás Erdély megtartó erejét jelzik.
Plakátjain ugyanúgy Szeben tornyait, épületeit, boltíveit stb. látjuk, erre az alapra szürrealista stilizálás, játék épül. Először is nem körképet vagy "kivágást" látunk, hanem egyetlen jelet -- a plakáton Szeben híres templomtornyát, nagy betűkből felépítve, "Jazz", Egy motívumból születik egy jel, és a néző -- akár az utca másik oldalán is -- egyetlen pillanat alatt tudja, érti, hogy Szebenben jazz-fesztivál, a szokásos, a minden évben megrendezett. Plakátjai egy-egy ötletet képszerűsítenek, minden -- most fölösleges -- poézis nélkül, a hírközlés pontosságára, ugyanakkor megkapó képszerűsítésére fektetve a hangsúlyt.
Orth több mint hatvan plakátot készített, a romániai magyar képzőművészetben a legtöbbet, alkalmazott grafikájával a legnagyobbak, Molnár József, Pócs Péter, Tamás Bleier Klára mellé emelkedik.
Orth István grafikái az Erdély-rész konkrét terén túl a gondolati tér, vagyis környezet -- ember -- életrend jelei, éghajlat, táj, vérmérséklet, kedély, szokásrend, ünnep, sors, étosz stílusegysége. Szeben szellemi arcéle és az alkotó teremtő munkája.
Szürrealista művésznek lenni Szebenben, Erdélyben, a század- és ezredfordulón? Orth István képtörténeteket alkot, illetve a történetmondásra, magára az alkotó folyamatra figyel. Honnan hova vezet? Szebent ábrázoló rézkarcain, pasztelljein, plakátjain egy hatszáz éves történelmi alapanyagot a mitikus régmúlttól a máig terjedő szintetikus időbe sűrít. Tekintve az emberi létezés belső, szellemi terét, illetve külső, történelmi színterét, a következő szinteket különíthetjük el, ezeken követhetjük az alkotót: a személy szintje, a szociológiai értelemben vett kis, majd nagy csoport emelete -- a közösségi hovatartozás formái --, a -- keresztény -- kultúra szintje, és végül legmélyebben az alap, az univerzális emberi réteg, a Jung-féle ősképek gondolati tere. A művészet gyökere a kollektív tudatalatti, fogalmazott Jung. Az első két rétegtől követhetjük Orth István képtörténeteit, történetmondását: szebeni művelődéstörténeti emlékeket, emlékhelyeket, helytörténeti nevezetességeket találunk. Szeben lírai újraköltése? A "valóság" újraköltésének drámája? Költői Orth István törekvése minden drámaiságával, minden tragikumával elsősorban a metamorfózisok, születés és elmúlás és újjászületés csodáját jeleníti meg. Az előfutárok esetében leírt "viszkozitás", "nyúlósság" Orth képein a hajló, hullámzó vonalakban, a szecessziós vonalvezetésben él tovább, és még a mértani formák vagy az erőteljes vonalak esetében is kimeríthetetlen játéknak bizonyul. Átköltés? A szürrealista gondolat tere a mítosz tere. Az alkotó nem saját szemléletét, urambocsá', ízlését kényszeríti a befogadóra, hanem kiemel egy részletet, és ennek sajátosságait az expresszivitás felé hangsúlyozza tovább.
1992-ben pasztellek sorozatát kezdi publikálni. 1992-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási plakát megtervezésére hirdet pályázatot -- Orth három változattal, régi szebeni városképpel nyerte meg azt, és mind a három változat nyomdába került. 1993-ra erdélyi művelődéstörténeti emlékek pasztell-sorozatával készít naptárt, a rajzok az RMDSZ szebeni székházának tulajdonában vannak. 1995-ben már külön erre a célra készít rajzokat. Az Iskola Alapítvány emblémát rendelt tőle és régi felekezeti iskolákról rajzokat -- szebeni, váradi, aradi képekből állított össze 1997-es naptárat. 2OOO-ben havasi virágokkal illusztrál naptárt, 2OO1-ben és 2OO3-ban rézmetszetekkel. A művésztáborokban -- elsősorban a makói művésztáborokban -- született pasztelleket később továbbgondolja, témáikból rézmetszeteket készít (Hagyma, Hagymalányok, Rügyek, Bogáncs). Erdély -- absztrakció, úgy él, ahogyan szólunk róla. Orth István pasztelljein a patinás Erdélyt látjuk, minden szólások alapját. Az emlékhelyek, várak képeire a minimalizálás jellemző, a grafikus mintegy megkeresi azt a néhány vonalat, amelynek rendjében egykori csillogást, pezsgő élet atmoszféráját is felidéz, mai szemlélő perspektíváját is meghatározza. És a vonalak puhasága kitűnően illik az emlékezéshez. A pasztellek boltívei nemcsak szerkezeti elemek, hanem jelképek is, balladás Erdély megtartó erejét jelzik.
Plakátjain ugyanúgy Szeben tornyait, épületeit, boltíveit stb. látjuk, erre az alapra szürrealista stilizálás, játék épül. Először is nem körképet vagy "kivágást" látunk, hanem egyetlen jelet -- a plakáton Szeben híres templomtornyát, nagy betűkből felépítve, "Jazz", Egy motívumból születik egy jel, és a néző -- akár az utca másik oldalán is -- egyetlen pillanat alatt tudja, érti, hogy Szebenben jazz-fesztivál, a szokásos, a minden évben megrendezett. Plakátjai egy-egy ötletet képszerűsítenek, minden -- most fölösleges -- poézis nélkül, a hírközlés pontosságára, ugyanakkor megkapó képszerűsítésére fektetve a hangsúlyt.
Orth több mint hatvan plakátot készített, a romániai magyar képzőművészetben a legtöbbet, alkalmazott grafikájával a legnagyobbak, Molnár József, Pócs Péter, Tamás Bleier Klára mellé emelkedik.
Orth István grafikái az Erdély-rész konkrét terén túl a gondolati tér, vagyis környezet -- ember -- életrend jelei, éghajlat, táj, vérmérséklet, kedély, szokásrend, ünnep, sors, étosz stílusegysége. Szeben szellemi arcéle és az alkotó teremtő munkája.
