: Portik Blénessy Ágota szerint Darvay Tünde alkotásai egyszerre idézik fel a gyermekkor szabad képzeletbeli világát és a felnőtt lét tapasztalatainak rétegzettségét (A SZERZŐ FELVÉTELE)„Az emlékezés különös természetű emberi képesség, a múlt megőrzésének belső archívuma, ami állandó mozgásban lévő folyamat” – kezdte beszédét a művészettörténész. „Emlékeink időről időre újrarendeződő történetek. Egy-egy tárgy, helyszín, szín vagy hangulat egész emlékvilágokat képes mozgásba hozni, a múlt nem felidéződik, hanem újra megtörténik bennünk. Darvay Tünde Gördülő emlékek című kiállításának tárgyai az emlékezet határán kibontakozó világba invitálnak bennünket: az emlékek gördülnek, vándorolnak, egymásba kapaszkodnak, olykor váratlan irányt vesznek. Nem statikus képekként, hanem önálló életre kelő jelenségekként vannak jelen. A gördülés a folytonosság, az ismétlődés és a körforgás metaforája, amelyben a múlt és a jelen közötti határ elmosódik” – folytatta Portik Blénessy Ágota.
A kiállított alkotások sajátos, mesés, szürreális világot tárnak elénk. Házak, különös emberi és állati figurák, tekintetek, használati tárgyak, geometrikus formák és apró építészeti részletek bukkannak fel a kompozíciókban. (…) Művészetének játékos, mesei formavilága mögött egzisztenciális kérdések húzódnak meg: a könnyedség és a komolyság, a humor és a melankólia, a személyesség és az egyetemesség, amelyek különös egyensúlyban vannak. Alkotásai egyszerre idézik fel a gyermekkor szabad képzeletbeli világát és a felnőtt lét tapasztalatainak rétegzettségét – derült még ki az értékelésből.
„Az alkotásokban az idő kezelése kiemelt sajátosságú. A különleges időrétegek egymásra vetülnek, a geometrikus alakzatok, az ismétlődő vonalak és a váratlanul felbukkanó figurák töredezett, sajátos belső logika szerint szerveződő világot alkotnak, az idő nemcsak múlik, hanem felhalmozódik, nyomokat hagy, és újra jelenvalóvá válik” – fogalmazott a művészettörténész. Hozzátette: különös figyelmet érdemel a művek anyagszerűsége és tárgyi megfogalmazása. Úgy vélte, az alkotásokban a festészet gyakran kilép a síkból, és reliefszerű konstrukcióvá alakul. A talált faelemek, deszkák, bútor- és hangszerdarabok, az egymásra helyezett felületek és a különböző textúrák a képi tartalmak szerves részei. A fa erezete, kopottsága, szabálytalanságai önálló jelentéssel gazdagítják a kompozíciót: az anyag is őriz emlékeket, korábbi létezésének, használatának nyomait. A művész ezeket nem tünteti el, hanem új összefüggésbe helyezi, ahogyan személyes emlékei is újabb történetekké rendeződnek.
„A mélyvörösek, a türkiz és a kobaltkék árnyalatai, az élénksárgák és zöldek erőteljes kontrasztjai egyszerre teremtenek intenzív vizuális élményt és érzelmi feszültséget, ugyanis a színek hangulatokat, belső állapotokat közvetítenek. A különös emberi figurák és tekintetek fontos szerepet kapnak. A látás, a figyelem, az egymásra utaltság és a megismerés kérdéseit vetik fel: mit látunk a másikból, mennyire bízhatunk saját érzékelésünkben és emlékeinkben. A tekintet nem csupán ábrázolási elem, hanem a másik emberhez és önmagunkhoz való viszony metaforája. Darvay Tünde sajátos személyes mitológiát épít: a madarak, a különös lények, a lebegő tárgyak és a valószerűtlen helyzetek egyszerre idézhetnek fel népmeséket, álomképeket, gyermekkori emlékeket vagy kortárs létélményeket” – mutatott rá Portik Blénessy Ágota.
„A kiállítás legfontosabb sajátossága az, hogy a személyes emlékezetet közös tapasztalattá alakítja. A képekben megjelenő alapélmények, az otthon keresése, az idő múlása, a kapcsolatok törékenysége mindannyiunk számára ismerősek. Ez a kiállítás arra emlékeztet, hogy a múlt nem lezárt történet, hanem folytonosan újraalkotott belső valóság” – zárta beszédét a művészettörténész.
Ezután Darvay Tünde a képek saját történeteiről mesélt. Minden alkotás a színeken, formákon keresztül személyes történetet idéz fel. Azok a fadarabok, amelyeket az idő során összegyűjtött, valamikor egy helyiségben, például egy szobában éltek, ahol események, történetek szövődtek. A művész saját szűrőjén keresztül a fa felületére másik történetet fest meg. Követve a fa formáját, textúráját, annak színét, kopottságát, erezetét, festi rá a kompozíciót. A fehér vászon idegen számára. Minden alkotásában az emberi kapcsolatok jelennek meg, a mások által is elbeszélt történetek. A munkák technikai részét ismertetve kiemelte, a művészpaszta segítségével háromdimenziós felületeket alakít, hogy jobban kiemelje a történet mondanivalóját, de néhol bevés a fa felületébe is. Portik Blénessy Ágota kiegészítésképpen hozzáfűzte: Darvay alkotásai nem klasszikus festmények, a művész tárgyként kezeli azokat. A 3D-s felületekkel kilép a síkból, és a térben képzeli el munkáit. Valóban túllép a hagyományos táblaképek keretein, és a tárgyiasság felé nyit.
A kiállítás december 18-ig tekinthető meg a Györkös-emlékházban, a Majális/Republicii utca 5. szám alatt hétfőtől péntekig 13-17 óra között.
