FOLYTATÁS LAPUNK MÁRCIUS 30-I SZÁMÁBÓL

A sepsiszentgyörgyi tárlat kurátora, a Munkácsy-díjas Vinczeffy László – művészetszervezői tevékenységét a budapesti Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége Simsay Ildikó-díjjal jutalmazta – kiállítóként is szerepelt. Az anyag mindenekfelett – mondhatnánk első látásra – különleges műgonddal kivitelezett, sajátos felületképzésű, Kút című, nagy méretű, vegyes technikával készült festményéről. Mondhatnánk, ha ez a geometriai formák variációját is kiaknázó alkotás nem építene egyenlő mértékben az árnyalatokban gazdag színbeszédre, a fények sajátos villódzására, a mélység festői – és miért is ne? – akár filozófiai tovább gondolásának lehetőségére is.

A figuratív festészet múló divatokon felülemelkedő, következetes híveként Kákonyi Csilla sokalakos, biblikus hangvételű, s egyfajta 21. századi processziót is idéző olajképpel szerepel a tárlaton. A monumentalitást sugalló kompozíció megannyi apró összetevője, a mindenkori földi lét alanyai, nők, férfiak, anya gyermekével – bizakodón, ijedten, fásultan, közömbösen vagy éppenséggel kíváncsian tekintenek a nézőre. Megjelenítésük sorsképszerű. A kompozíció felső felét egy az egyben A fény madara uralja. A fényé, amely realisztikus-misztikus madárformát öltve tör a magasba, kiterjesztett szárnyakkal, hatalmasan, talán még az elméket is megvilágosítani képes magabiztossággal.

Baász Orsolya: Sz.I., az én beteg királynőm Sorsképek egybefonódása Cs. Erdős Tibor Élő kopjafák című olajképe. Akár erdélyiségünk jelképe is lehetne, ez a sajátos, a festői lehetőségeket a számmisztikával is kombináló látványos és különösképpen reprezentatív munka. Egyfajta jelkép Sipos László Csángó balladamondója, a Lánykrisztus is. A töviskoszorú, a könnycsepp és a belőlük font nyakék a gondolati szférába is utat nyit a látványra összpontosító alkotásnak. A keresztút stációja elevenedik meg Nagy Endre Kísérők című festményén. Az izgatottan mozgalmas, szögletes, szálkás vonalrengeteg a zaklatott lelkiállapotnak megfelelő élénk színvilággal párosul. Aranyló fényben úszó Velencei karnevál: a festői lehetőségek csimborasszója, amelyet Barabás Éva maximálisan ki is használ. Élénk színzuhatag, az álarc mögül elősejlő, a valódiság látszatát keltő, hazai ízekkel is fűszerezett látomás. És egyfajta látomás A megkötözött Vénusz is. A grafikusi erényekkel is gazdagon megáldott festő-szobrász Haller József finom átmenetekkel érzékeltetett, sajátos formavilágú, expresszív alkotása. A népi barokk motívumkincséből építkező, szordínós földszínekre alapozott, az anyagstruktúrát is érvényre juttató munka Gally A. Katalin Suhanás című olajképe. Lendületes ecsetkezelésű, hideg színekbe fogalmazott dinamikus formaritmusok jellemzik Tompos Opra Ágota Lármafák című, súlyos mondanivalót hordozó alkotását. Cifra palota – Simon Endre heterogén valóságrészletekből építkező akril munkája, szögletes formavariációkban és élénk színzuhatagban kifejezésre juttatott sajátos játékosságra utal, míg Miklóssy Mária Kiskertje ugyancsak játékos formában, de könnyeden egymásba hajló, líraian dekoratív konstrukcióival juttatja kifejezésre alkotójának festői szándékait. Csírájában a nagybányai hagyományokra alapoz realisztikus hangvételű, látványos Ősz a Morgón című alkotásával Dudás Gyula, míg Véső Ágoston mozgalmas formaritmusokba és sajátos színharmóniákba önti erőteljes vizuális látványként megjelenített erdő-élményét. Zolcsák Sándor és Porzsolt Borbála érzékletes portréi, Márton Árpád, Gáll András, Bartos Jenő Mihály, Miklós János dinamikus színbeszéde, Kuti Dénes fényben fogant „mező-sorsképe”, Csillag István monokrómban megjelenített, sejtelmesen érzékletes, évszázadok művészi üzenetét a mába fogalmazó alkotása, Ferencz S. Apor ötletes művészi fricskája, Orth István eredeti ötleten alapuló Hagymakisasszonya, P. Ütő Erzsébet és Fekete Zsolt klasszikusabb hangvételű, színgazdag Szilváskertje illetve Októbere, Kosztándi Jenő Holdudvara, Kristófi János biblikus tematikát feldolgozó olajképe, Tosa Szilágyi Katalin szürrealisztikus, metafizikus festménye, M. Lovász Noémi megkapó Mese-világa, Fazakas Tibor és Csutak H. Levente op-artos Genézise illetve Erővonalai csupán néhány a festői termésből. Ábrahám Jakab: Európa elrablása IV A tárlat gazdag pasztell és akvarell kínálata, ezen technikák helyi népszerűségével, erős gyökereket vert erdélyi hagyományaival is magyarázható. Soó Zöld Margit sajátos beállításban és fényekben megjelenített épületegyüttese, az Emlék visszafogott színvilágával, enyhén ködösített sejtelmességével maximálisan kihasználja a pasztell kínálta lehetőségeket, akárcsak Petkes József téli tájat ábrázoló alkotása. Bordy Margit Visszfényben című pasztellje metafizikus kisugárzású térkombinációival, a többsíkú szerkesztéssel, sajátosan poétikus hangulatot árasztó színvilágával mintha azt sugallná: lét és nemlét mezsgyéjén ellensúlyozunk. S valami hasonlót sejtet Starmüller Katalin Kompozíciója is: amit látunk, egyfajta virtuális világ eredeti díszletekkel. És virtuális világ a Major Gizelláé is, amelyet a festő sejtelmesen suttogó fényhangokba komponált Akkordokban elevenít meg. Különösképpen kifejező, színeiben is a tematikához igazodó, azzal tökéletesen harmonizáló Zsigmond Márton Anyám című pasztellje, és ugyancsak realisztikus hangvételű Kosztándi B. Katalin árnyalatokban gazdag, erőteljes kékekbe fogalmazott tájképe valamint Ferenczy Béla sajátos torockói szegletet megelevenítő pasztellje. Az akvarellben rejlő lehetőségeket aknázza ki színgazdag, lírai hangvételű munkákban Fodor N. Éva, Jeney Lám Erzsébet, Essig Klára, Starmüller Géza. Horváth Gyöngyvér Árnyak árnyai című, sajátos formajátékokra épített alkotása, a mesterétől, Feszt Lászlótól tanult kollográfia módszerével készült. A nemzetközi hírű kolozsvári grafikai iskola egyik megalapítója, a kolozsvári főiskola nyugalmazott professzora, Feszt László pedig Látomás című grafikájával (aquatinta) nyújt – sajnos csak csöppnyi – ízelítőt sokrétű munkásságából. A valóságrészleteket csupán felvillantó, az elvonatkoztatás különböző lépcsőfokait megjárt, mértani alakzatokig lebontott alkotás a színek és formák sajátos harmóniájára épít. A Kitépett gyökerek a szénnel „festő”, fekete-fehérben is színesen fogalmazó Kusztos Endre kirobbanó energiával és lendülettel papírra vetett, mélyből fakadó, elkeseredett jajkiáltása. Megrázó, drámai alkotás. A konstruktív megfogalmazás-kivetítés és a magával ragadó művészi spontaneitás találkozásából született Székely Géza Ritus című, erőteljes hatást kiváltó monotípiája. Ábrahám Jakab finom rajzolatú líraian drámai tusrajza, az Európa elrablása, Baász Orsolya míves, víziószerű személyiség kontaminációi, Orbán István ismétlődő forma- és fényvariációkra épített Modulja, Gedeon Zoltán cirkuszi hangulatot idéző szín-játéka, Deák Árpád, Léstyán Csaba, Koszti István Miklós, Vetró B. Sebestyén András és természetesen az olyan nemzetközi hírű mesterek, mint Deák Ferenc és Kazinczy Gábor míves grafikái igazolják a napjainkra nálunk némiképp kegyvesztetté vált műfaj fölöttébb gazdag megnyilatkozási lehetőségeit. Gondolatébresztő, számítógépes grafikával Muhi Sándor és Mira Marincaş jelentkezett. A grafika és a fotó kontaminációjából születtek Károly Zöld Gyöngyi eredeti formajátékai, a Kép-telen képek, míg Károly Sándor Áron ugyancsak a miniatürizálás és ismétlés eszköztárával élve készítette el Bonchida 2000 című fotókompozícióját. Erdős Zsigmond Zsolt és Egyed Ufó Zoltán ötletes alkotásai egészítik ki a magának egyre nagyobb helyet követelő művészfotó kínálatot. Sőt, műfajként a video-art sem hiányzik a tárlatról. Kusztos Endre: Kitépett gyökerek Igényes, a klasszikustól a legkorszerűbb megnyilvánulási formákig terjedő a szobrászati anyag. A mester, Kós András Együtt című tömör, minden fölösleges sallangot mellőző, puritánságával valósággal tüntető, egy emberpár egyedi jegyeit általánossá, örökérvényűvé nemesítő faszobrával szerepel a tárlaton. A tanítvány, a maga részéről szintén művészpedagógus Kolozsi Tibor pedig mondhatni évezredek mélyére nyúl, hogy – művészi általánosítással – bronzban teremtsen újszerű, szaggatott, a szabadon hagyott felületeknek is meghatározó szerepet tulajdonító látványos vizuális struktúrát. A legfiatalabb generáció képviseletében pedig Berze Imre még tovább megy: immár csupán a bronzban mint nemes anyagban rejlő lehetőségekre és a formára koncentrálva formálja meg az alakulás pillanatát látványos felületjátékkal illusztráló Cseppeket. Jelzésszerű, valóságrészleteket az általánosítással dekoratív formába ötvöző Gergely Zoltán Kútja, Sánta Csaba Kapuja és ifj. Starmüller Géza Kettősség című szimbolikus alkotása. Találó ötlet, részleteiben is pontos megfogalmazás jellemzi Gyarmathi János Vándor című bronzszobrát és Makkai István Búzakalászait. Tőrös Gábor és Kovács Géza általánosabb, izgalmasan szaggatott, látványos formába önti elképzeléseit. Klasszikusabb hangvétel, precízen kidolgozott, részletező fogalmazásmód jellemzi Hunyadi László és Bálint Károly alkotóművészetét, Vetró András Kós Károly-portréja pedig az arcképen mesze túlmutató, rendkívül kifejező, komplex alkotás: lélekrajz, amelybe a szobrász valamelyest mintha önmagát is belefogalmazta volna. Líraian klasszicizáló, érzelemdús Venczel Árpád Anyaság című szobra és ugyancsak a fa vonzásában, annak sajátoságait kihasználva alkot Lőrincz Lehel, valamint a legkorszerűbb formanyelven fogalmazó Jecza Péter, Kocsis Rudolf és Bara Barnabás. Szakáts Béla immár monumentalitásában is megtekinthető, tömören kifejező bronz Kapuja, Kása Dávid márványba, Tosa Adrián patinázott gipszbe és Éltes Barna terrakottába fogalmazott, nemesen egyszerű formavilága, valamint Varga Mihály ötletes, az anyagok – fa, kő, gipsz, bronz – változatosságára építő konstrukciója a tárlat súlypontos összetevői.

Igényes a keramikusok felhozatala. Mintha egyenesen a tenger hullámaiból emelkedett volna ki Palkó Ernő áramvonalasan dekoratív dísztálja, míg Kiss Melinda valóságos kék szimfóniát komponál végletekig letisztult, a mestert, Jakobovits Mártát idéző, nemes formáival. Játékosan ötletes, anyagában is sokrétű, míves kompozícióval lep meg Forró Ágnes, Moldován Mária és Jankó Szép Noémi, bőrplasztikával pedig Balázs László jelentkezik.

Textileseink közül többen is átpártoltak a festészet és grafika világába, a felhozatal azonban így is érdekes és értékes. Mélységében és kivitelezésében is rendkívülinek mondható Novák Ildikó gótikus tornyokat idéző, a különféle anyagok és technikák bravúros vegyítéséből született, sajátosan figuratív kompozíciója. Művészi fantázia, színérzék és technikai tudás jellemzi Köllő Margit, Török Bíró Erzsébet, Csata Hermina és Bandi Katalin faliszőnyegeit. Az anyag sajátosságainak felvillantása mellett Kecseti Gabriella és Kolumbán Kántor Zita áttételesen bár, de rajzkészségét is megcsillantja, míg Csíky Szabó Ágnes és Hunyadi Mária a különféle anyagok sajátos kombinációjából eredő hatásra épít sikeresen.

Az ünnepi tárlatról nyújtott összegzés már csak méreteire való tekintettel sem léphet fel a teljesség igényével. Jogosan kifogásolható a BMC kezdeti szakaszában alkotó kiváló művészek munkáinak részletes bemutatása. Ez az anyag azonban, kimagasló értékei ellenére sem tűnt annyira relevánsnak, mint az újjáalakulás utáni korszak tükörképe, hiszen a válogatást a lehetőségek erősen behatárolták.

NÉMETH JÚLIA

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/40425