Vetró-show a Kolozsvár Társaságnál

Amikor egy filozofikus hajlamú művész összetalálkozik egy műértő filozófussal, költővel – mellesleg mindketten kitűnő humorérzékkel is megáldottak –, és leülnek egy szegletes asztal mellé beszélgetni, abból olyan élvezetesen kerek délután keveredhet, amilyennek november 17-én lehettünk szem- és fültanúi a Kolozsvár Társaság székhelyén.

Amint arról lapunkban már beszámoltunk Egyed Péter professzor faggatta a Kézdivásárhelyen élő Vetró András szobrász- és grafikusművészt életről, halálról – a mindkettejüket megrázó-megihlető Kurszk atom-tengeralattjáró tragédiája kapcsán is – művészetről, ars poeticáról, mesterekről, családi örökségről, szobrász édesapjához fűződő viszonyáról, lovas élményeiről. S a művész önmagát adta: magával ragadó közvetlenséggel szólt a hallgatósághoz, szabatosan és élvezetesen öntötte szavakba gondolatait, érzelmeit, a művészeti élet jeles személyiségeit emberközelbe hozó történéseit. És természetesen nem jött üres kézzel: domborművek, grafikák sorozata illusztrálta az elhangzottakat, bizonyította művészi adottságait. Amelyekből – mi tagadás – jócskán juttatott neki a Fennvaló, meg az apai gének.

Azt is mondhatnók: szerencse beleszületni egy olyan családba, ahol a művészet és a művészetfilozófia központi helyet foglal el. Másfelől viszont iszonyatosan nehéz lehet kitörni egy olyan vonzáskörből, mint amit az apa, Vetro Artúr, a rendkívül karakteres szobrász, főiskolai tanár jelenthetett. Talán innen is ered Vetró Andrásnak a főiskola elvégzése utáni „önkéntes száműzetése” Kézdivásárhelyre, az elszakadás gyermek- és ifjúkora városától, Kolozsvártól. A továbblépéshez szükséges biztos szobrászi alapokat már megszerezte édesapjától és neves mesterétől, Lövith Egontól, az elméleti felkészítést pedig jeles tanáraitól, Bretter Györgytől és Földes Lászlótól.

Ostoba játék (patinázott gipsz)  

De vajon lehetséges-e a nagy művészeti központoktól távol is kiemelkedőt alkotni, európai színvonalon munkálkodni? Az igenlő választ erre már többen is megadták. Elegendő csupán a Dést híressé tevő Mohy Sándort és Incze János Dést említenem. Nem véletlen tehát, hogy Vetró András is a neves céhes hagyományokkal rendelkező, kies székely kisvárosban talált rá önálló művészi énjére, egyedi stílusára, sajátos művészi nyelvezetére, hogy aztán bel- és külföldön egyaránt általános elismertségre tegyen szert.

Nagy Mózes (bronz)  

A célratörő, leegyszerűsített formák, a tömör kifejezésmód és a finom mívű részletezés, az arckifejezések és a gesztusok, mozdulatok segítségével megvalósított lélekábrázolás térbe és síkba fogalmazott alkotásainál egyaránt megfigyelhető. Munkái gyakorta egyfajta narrációval rokonítható belső, képen túli tartalmat hordoznak. Az a mívesség, az a szobrászi adottság és bravúros rajzkészség, amely az alkotót jellemzi, természetszerűleg vonzza a klasszikus témát, legyen az mitológiai vagy irodalmi. Az azonos alapgondolatot variáló munkák nem csupán egymásmellettiségükben hatnak: mintha logikus kiegészítői lennének egymásnak, belső kapcsolat vibrál bennük. Olvasatuk széles skálát ölel fel, miközben a groteszkbe ágyazott, de sohasem sértő, mélységes humánummal telített, szellemesen finom irónia a fennköltben, a tragikumban és tragikomikumban egyaránt jelen van, olykor még az egyértelműen lírai beütéseket sem nélkülözve. Ez az első látásra bizarrnak tűnő többarcúság az alapja annak a karizmatikus hatásnak, amely alkotásaiból sugárzik.

Anyaság (ceruza)  

Eszményképeinek, Ernst Barlachnak és Henry Moore-nak a szellemisége ott bujkál munkáiban, s mint annyi más, merőben eltérő irányulás olvad szerves egésszé, sajátosan karakteres, egyedi műalkotássá keze munkája nyomán.

A művész a Kovács Árpád által összeállított, legújabb, gazdagon illusztrált, Székelyudvarhelyen megjelent, igényes albumát is elhozta a rendezvényre, amelynek jó néhány példánya ott helyben gazdára talált.

Dilemma (ceruza)  

Köszönjük Vetró Andrásnak és az őt szóra bíró Egyed Péternek az élvezetes gondolatcserékkel fűszerezett szombat délutánt, ami a látvány keltette műélvezeten túl a műalkotások születésének misztériumába is betekintést engedett.

Egy csöppnyi keserűség azért mégis maradt bennem a sikeres rendezvényt követően. A Kolozsvár Társaság főtéri székhelye november 12-én, késő délután megtelt ugyan érdeklődőkkel, képzőművész kollégát viszont vajmi keveset, szám szerint egyetlenegyet sikerült felfedeznem a népes tömegben. Pedig Vetró András az 1994-ben újjáalakult Barabás Miklós Céhnek is egyik alapítótagja.

Ikarusz (ceruza)  

NÉMETH JÚLIA

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/66303