In memoriam Orbán István


Orbán István grafikusművész Rekviem című tusrajzának mélyen szántó akkordjai csendülnek most fel bennünk, akik néhány nappal ezelőtt részesei lehettünk legutolsó nyilvános jelentkezésének az Apáczai Galériában, a Kondor Béla, Marc Chagall és Paul Cezanne emlékének szentelt EMME-kiállításon. Fogyó erejével, de biztos kézzel papírra vetett, megrázó erejű hattyúdalába, a fekete-fehéren tündöklő grafikába mintha mindent bele akart volna foglalni: azt az elszántságot, határozottságot és kitartást, amellyel szembeszállt az elkerülhetetlennel, a halálos kór fenyegetésével, de azt az élni akarást is, az elkerülhetetlennek tűnő vég mögött mégis fel-felcsillanó reményt, hogy hátha-hátha kap még egy csöppnyi haladékot.

Nem így történt.

Mindössze 63 évesen, élete és alkotóművészet teljében távozott, hogy immár Kondor Béla és Marc Chagall angyalaival együtt odaföntről hirdesse mindazt az értéket, amit a művészet jelent, s amit ő maga sokoldalú, karakteres életművével megteremtett. Művészi, művészeti írói és tanári elkötelezettsége tudatában élt és alkotott.

Tehetségére egykori rajztanára Váczy Margit figyelt föl és egyengette a tizenéves ifjú siker felé vezető útját, hogy aztán immár a főiskolai évek alatt Teodor Botis, Gedeon Zoltán és Mircea Vremir irányításával tökéletesítse tudását.

Tanárként kezdte és néhány évnyi kényszerkitérő után tanárként is fejezte be időnap előtt pályafutását, a patinás múltú Báthory István Elmélet Líceumban. Tanítványai rajongásig szerették, és betegnyugdíjba vonulása után is visszavárták, reménykedtek visszatérésében.

Szívvel lélekkel végezte munkáját, újraindította az iskola népszerű Klubgalériáját, ahol többek között egykori tanárai, valamint az iskolához erős szálakkal kötődő Fodor Nagy Éva és Darkó László festményeiből, de tehetséges diákjai alkotásaiból is rendezett sikeres tárlatokat. Több kötetben is feldolgozta és megjelentette a Báthory István Líceum eredeti dokumentumokkal alátámasztott történetét, gondozta Balaskó Nándor szobrászművész és Osváth Zsuzsa festő hagyatékát és a Művelődés folyóirat Galéria rovatának is hűséges munkatársa volt.

Mindeközben pedig kitartóan és következetesen építette saját, grafikusi életművét. A dinamikus formák és sajátos színkontrasztok valós világából eljutott az absztrahálás végső fokozatáig, a mikro- és makrokozmosz világának mértani alakzatokba sűrített felvillantásáig, ahhoz a precíz és kifejező grafikusi megnyilatkozásig, ami dekoratív formajáték, de filozófia is egyben.

Rekviemed dallamvonalait felidézve búcsúzunk most tőled, kedves István.

Búcsúzunk, de nem felejtünk.

A Barabás Miklós Céh tagjai, művész- és tanárkollégáid, tanítványaid, művészetednek hívei, tisztelői örökre megőrzik emlékedet.

Nagyon hiányzol!

Németh Júlia


http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/123722