Egy erdélyi magyar hétvége Kolozsváron

Albert Levente felvtele
Albert Levente felvétele
Eredetileg úgy volt, hogy január 19-én öten utazunk együtt Kolozsvárra: Ütő Gusztáv, Vin­czeffy László, Vécsi Nagy Zoltán és jómagam a Barabás Miklós Céh országos kiállítására, Enikő lányom pedig egyetemi tennivalóit intézi. Már a súlyok egyenletes elosztását is megterveztem az autóban, de Vinczeffy Lászlóéknál beütött az influenza, Vécsi Nagy Zoltánnak pedig halaszt­hatatlan hivatali dolga miatt kellett lemondania az utazásról.

Útközben, mivel az időnk megengedte, megnéztük a szászbudai (Bodendorf, Bunești) középkori templom nemrég feltárt falfestményeit. Miközben sűrűn fényképeztem a monumentális Krisztus születése, Menekülés Egyiptomba jeleneteket és a szentélyben körbe megfestett apostolok képeit, Ütő Gusztáv mélyen és szomorúan belemélyedve tárgyalta a szívélyes házigazdánkkal – aki a templomba beengedett – a falu szász lakosságának kivándorlását az 1970-es években. A templom épülete jó állapotban van, a falképek viszont sürgős restaurálásra szorulnak. Istentiszteletet az alig néhány család részvételével csak havonta egyszer tartanak. Mindezt román nyelven beszéltük végig a kedves szász emberrel, akinek a felesége magyar.
Kolozsváron a vidéki céhtagoknak a diakóniai központban foglaltak szállást. Másnap – mivel a kiállítás megnyitója csak délután zajlott – ragyogó időben sétáltunk a főtéren. Itt is a népes gyereksereg örömére korcsolyapályát építettek Mátyás király és legyőzhetetlen fekete seregének hadvezérei bronz szoborcsoportja közelében. A régi Deák Ferenc – mai Eroilor – utca felől nézve úgy tűnt, a magasra emelt jégpályán maga az Igazságos is tovasiklik. Betértünk egy jó kávéra az emlékművel szembeni étterembe, azután elmentünk Magyarfenesre (Vlaha), ahol a római katolikus templomban megcsodáltuk a középkori freskókat. Itt is sokat fényképeztem, útitársam a szászbudaihoz hasonló beszélgetésbe merült bele a kísérőnkkel: de itt már a falu magyar lakosságának rohamos fogyása volt a beszédtéma.
Visszatérve a városba a Bulgakov étteremben találkoztunk Egyed Péterrel, aki örömmel újságolta, hogy nyomdában az a tanulmánykötet, amelynek egyik szerzője útitársam, Ütő Gusztáv is. Délután a Bánffy-palota termeiben elrendezett kiállítás megnyitóját a múzeum igazgatója, Lucian Năstasă-Kovács vezette fel kedélyesen, miközben dicsérte munkatársát, a kiállítás kurátorát, Bordás Beáta művészettörténészt. Később megállapítottuk, hogy jogosan tette. Németh Júlia művészettörténész, Tibori Szabó Zoltán újságíró, egyetemi oktató többek között arról beszélt, hogy első alkalommal került sor hosszú évtizedek után a Barabás Miklós Céh csoportos kiállítására a város egyik legreprezentatívabb épületében. A céh elnöke, Kolozsi Tibor szobrász pedig Barabás Miklós művészi hivatásáról, művei színvonaláról szólt, amelyet művésztársaival együtt követendő példának tekint.
Igazi revelációként hallgattuk végig a sepsiszentgyörgyi származású Bordás Beátát, aki magyar és román nyelven kitűnően beszélve, röviden beszámolt a kiállítás rendezésének szempontjairól, és arról, mennyi­re örvend a jelentős számú háromszéki művész részvételének, akiknek a munkái – teszem hozzá brancsbéliként – a legszínvonalasabb alkotások között szerepeltek. Azt gondolom, illik felsorolni a nevüket: Kosztándi Katalin, Kosztándi Jenő, Petrovits István, Mik­lóssy Mária, Deák Barna, Daczó Enikő, Simó Enikő, Éltes Barna, Szabó Szente Ákos, Hervay Katalin, Baász Szigeti Pálma, Baász Orsolya, Köllő Margit, Vargha Mihály, Ütő Gusztáv, Vetró András, Vinczeffy László, Madaras Péter, Hosszú Zoltán, Nicu Bard, Sípos Gaudi Tünde, Dobolyi Tamás, Dobolyi Szekeres Bernadett, Péter Alpár, Albert Levente.
Sok jó hangulatú beszélgetés zajlott a kiállításon, majd másnap a Minerva-házban a céh közgyűlésén. A művészek esetenként katalógusokat cseréltek egymás között, egyéni tárlataik­ról és terveikről beszélgettek. Vitatkoztak olykor a céh belső ügyeiről, de egyhangúlag jónak találták az elnök Kolozsi Tibor és az alelnök Németh Júlia munkáját. Új tagokat vettek fel a céh kebelébe, sok fiatal művész kívánt ehhez a közösséghez tartozni.
Egyszóval igazi erdélyi magyar hétvégénk volt Kolozsváron és környékén.
JÁNÓ MIHÁLY

http://www.3szek.ro/load/cikk/99268/egy_erdelyi_magyar_hetvege_kolozsvaron