BMC tagok

vissza

Starmüller Géza -161-

Elérhetőség

0264 581815

Más adatok

Starmüller Géza műépítész, egyben képzőművész és művészettörténész, 1931. június 23-án született, a Borsod megyei Emődön. Dédapja osztrák vasútépítőként került a Partiumba, hol megnősülve, anyósának egyik családtagja a nagykárolyi Károlyi grófok erdődi váruknak várnagya volt (Petőfi Sándor apósát követően). Géza, gyermekkorában, gyakori vendége volt e falunak. Édesapja Krasznaszentmiklóson született, két világháborúban szolgálta a Magyar Hazát. Piavénál az I. világháborúban nyolcadmagával élték csak túl hadtestükből az árulás folytán vesztes ütközetet. Az első világháborút követően, a Romániához csatolt Szilágyságot elhagyva, átszökött a határon, ott nősült meg, így született Géza Borsod megyében. Iskolái egy részét is Miskolcon végezte, ahol jól feltarisznyázták magyarsággal ‒ írja egyik önéletrajzában.

1945-ben, a Romániában maradt Starmüller család férfitagjait a Szovjetunióba deportálták „málenkij robot”-ra, özvegy nagyanyja, két beteg nagynénjével támasz nélkül maradva, édesapja, hogy átvegye a család ügyeinek intézését, a hazajövetel mellett döntött. Így történt, hogy Géza iskoláit Szatmárnémeti híres iskolájában, a Kölcsey Ferenc líceumban végezte be, 1949-ben. Ekkor került a frissen alakult kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tehetségkutató vizsgáinak hálójába. Ezt később három különálló intézeté szervezték át, ennek következtében a fiatal Starmüller Géza, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola három szakán párhuzamosan (művészetpedagógia, műépítészet–belső építészet és grafika) végzett. Utóbb, mint muzeológus, a történelem szakot is elvégezte. Mesterei közt Kádár Tibor, Cs. Erdős Tibor neves művészeket említi.

Még diák korában, nemzetközi kiállítások tervezésével és rendezésével bízták meg, valamint részt vett a Román Tudományos Akadémia magyar kutatócsoportjával néprajzi kutatásban: a moldvai csángóvidéken, a Küküllő-mentén, a Szilágyságban, Torockón, a Barcaságban és a Mezőségen tanulmányozva a népi építészetet. Miután az Intézetet megszüntették, meghívásra, a Román Akadémia kutatócsoportjával, a Mócvidék építészetével foglakozott.

Amikor a Bukaresti Falumúzeumba került, a türei fatemplomnak a háborúban eltűnt tornyát kellett újratervezni, Kós Károly (kinek felesége ebből a faluból származott) adatai segítségével készítette el a kiegészítési tervet, amit a Falumúzeum főépítészi állásának felajánlásával ismertek el neki. Ugyanakkor, volt tanárai (többek közt László Gyula is) és Magyarországra áttelepedett barátai arra bíztatták, térjen ő is vissza szülőhazájába, előnyös szakmai munkaköröket és életkörülményeket felajánlva, ő azonban Erdélyben látta feladatát.

Egyetemi tanulmányai befejeztével tehát, minisztériumi kinevezéssel, Balogh Edgár mellett, az erdélyi múzeumok alapkiállításainak átalakításával bízták meg. Így, szerződéses kötelékben, a Romániai Képzőművészeti Alap közvetítésével rendezhette Szatmárnémeti, Szamosújvár, Dés, Torda, Nagyenyed és Torockó múzeumait. Közben, művészi alkotásaival ‒ mind a mai napig ‒, rendszeresen részt vett, részt vesz, a hivatalos tárlatokon idehaza és külföldön. Számos hazai és nemzetközi művészi alkotó tábor résztvevője volt, különösen 1990 után.

Hosszú éveken át, dolgozott a Bánffy-palotában helyet kapott Művészeti Múzeumban. Ez idő tájt volt a kolozsvári 16 tagú Műemlék-bizottság titkára, mindaddig, míg Ceauşescu asszonynak köszönhetően, fel nem számolták az Országos Műemlékbizottságot. Ez alatt az idő alatt végezte el Kolozs megye műemlékeinek teljes leltárba vételét. (Szinte sorsszerűen, munkahelyeit legtöbbször azért kellett megváltoztatnia, mivel azok az intézetek megszűntek.)

Megbízást kapott a Kolozsvári Várostörténeti Múzeum megszervezésére. Restaurálták a Bethlen-bástyát, a Tűzoltótornyot, megnyitották a Gyógyszertörténeti Múzeumot. Munkáját a bukaresti átvételi bizottság személyesen megdicsérte, a Múzeumot mégis megszüntette, helyében megalapítva az Erdélyi Történelmi Múzeumot. Ekkor került főépítészként a megyei tervező intézetbe, mely beosztásban tervfőnökként rendezhette ezt az új múzeumot. Főépítészi ténykedése alatt emellett 175 műemlék restaurálását vezényelte le. Hatóköre négy megyére (Kolozs, Szilágy, Fehér és Beszterce) terjedt ki. Ha csak Kolozsvárt nézzük, személyesen neki tudható be, hogy a régi rendszerben a kolozsvári Főtér képét nem terhelték a capitoliumi farkas és Mátyás király szembeállításával, hogy a Hinz-patika megúszta a lebontást (a földszinti sarokszoba feláldozásával), hogy a Hója-erdő peremén a Donát-szobor visszakerült (szobrász fia segítségével, a szétzúzott részei kiegészítésével) eredeti helyére, stb. Az ebben az időszakban készült kolozsvári szobrok legtöbbjét ő helyezte ki mai helyükre.

Az 1989-es rendszerváltást követően, a Kós András és Abodi Nagy Béla javaslatára létrehozott Barabás Miklós Céh megalakulásánál bábáskodott. Javaslatot tett a Műemlékvédő Bizottság újraalakítására a Kulturális tárca akkori tulajdonosának, Andrei Pleşunak. A műemlékvédelem tehát megmaradt elsőbbségei közt, így kapta feladatul ‒ Csép Sándor televízió műsorszerkesztő közvetítésével ‒, hogy Balog Ferenccel végezzék el az erdélyi műemlékek képi (mozgóképi) rögzítését. (Megjegyzendő, filmes múltja régebbi, hiszen őt bízták meg a „Pistruiatul” című román játékfilm kolozsvári forgatásánál a negyvenes évek eleji hangulat megtervezésével, de Xantus Gáborral hat rövidfilmet is forgatott.)

Nevéhez fűződik több mint 40 szobor, emlékmű és emléktábla tervezése és kivitelezése, így Mészkőn a Balázs Ferenc szobra (mely fia alkotása), Gyalun a Millecentenáris Emlékmű a templomkertben, emléktáblák a Wesselényi, a Bánffy, és Jósika család képviselőinek, Szabó T. Attilának, Szabédi Lászlónak, Baranyai Detsi Jánosnak, Toroczkai Vigand Edének és másoknak emlékére.

Számos társaság, polgári és szakmai szervezet aktív tagja. Ezeken belül a művészi igényű, hiteles műemlékvédelem és -restaurálás következetes bajnoka. Így, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság országos választmányának az alapítástól fogva tagja, de a kolozsvári Szabadegyetem, majd Népfőiskola egyik szervezője is volt. Ugyanakkor a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, a Barabás Miklós Céh, a Képzőművészeti alap, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME), az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE), a Kőváry László Honismereti Kör, a Kolozsvár Társaság és más egyesületek tagja, rendezvényeiken rendszeres előadó.

Műemlékvédő tevékenységéért, a Partiumi Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2010-ben Fényes Elek Díjjal tüntette ki.

Szakmai és művészi munkásságán túl, szakirodalmi ténykedése is számottevő. Számos előadást tartott, írást jelentetett meg a műemlékvédelem, a művészettörténet, de a magyar történelem tárgyköréből is. Írásaiban foglalkozott az erdélyi középkori várépítészettel és hadászattal is (ez doktori témája, Szabó A Ferenc vezetése alatt), írt Kolozsvár középkori Óváráról, az ottani Bocskai-házban lévő Bocskai címerről, a Kolozsvár környéki turisztikai értékű műemlékekről, valamint az erdődi, a kővári és szatmárnémeti várakról, a zsibói kastélyról, a zilahi Wesselényi Miklós szoborcsoportról és a só-útról. Mint művészettörténész, Erdély kiemelkedő művészeti személyiségekről is írt, mint László Gyuláról, Nagy Albertről, Vetró Artúrról, és másokról. Magyarra fordította Mircea Ţoca művészettörténész A barokk Kolozsvár című könyvét.

Mint családapa, hat gyermeket nevelt föl, köztük több, kiváló művészt, de unokái is az ő munkásságának örökségét viszik tovább.


Wanek Ferenc





Kiállítások / Médiavisszhang

Hírek

Tudoran Klára 2018 November, 20

Horváth Gyöngyvér 2018 Október, 17

Vetró András 2018 Október, 04

Kiállítások

BMC 2018 Május, 08

Ars poetica 2018 Március, 15

BMC 2017 2018 Január, 18