BMC tagok

vissza

Kós Károly 1883-1977

Személyi adatok

Kós Károly 1883 - 1977
(eredetileg Kosch) Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25. magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.
Életútja
Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát.
Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepsége díszleteinek tervezésével.
1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépítette nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül vette a türei református lelkész leányát, Balázs Idát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916-1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író lett. 1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának – románok általi – kifosztása után Kolozsvárra menekült.
1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot.
1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.
Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben (Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó szó című röpiratát. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.
1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Díjak, kitüntetések

Díjak, elismerések
• 1916-ban megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét.[3]
• 1938-ban az Országépítő regényért Baumgarten-díjat kapott.[3]
• 1940-ben az erdélyi magyarságért végzett munkájáért Corvin-koszorúval tüntették ki.[3]
• 1944-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyesület Czigler-éremmel tüntette ki.[3]
• 1958-ban irodalmi és közéleti tevékenységéért a Románia Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.[3]
• 1966-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta.[3]
• 1968-ban az Államtanács a Kulturális Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.[3]
• 1973-ban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa az „Augusztus 23” érdemrenddel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki.[3]
• 2010-ben posztumusz Ybl Miklós-díjban részesült.

Kiállítások


Kiállítások / Médiavisszhang

Képgaléria

Hírek

Tudoran Klára 2018 November, 20

Horváth Gyöngyvér 2018 Október, 17

Vetró András 2018 Október, 04

Kiállítások

BMC 2018 Május, 08

Ars poetica 2018 Március, 15

BMC 2017 2018 Január, 18