„A művek együtt maradnak”


In memoriam Kántor Lajos címmel nyílt kiállítás 2021. február 26-án a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) földszinti és harmadik emeleti kiállítótermeiben. A válogatás 92 alkotást mutat be Kántor képzőművészeti gyűjteményéből, egyszersmind emléket állítva a közéleti és magánembernek.

A földszinti kiállítóterem Kántor Lajos szellemiségét idézi meg, tűnődő alakját megörökítő portrékon – Mohy Sándor a fiatal Kántort ábrázoló festményén, Tóth László stilizált grafikáján, Tirnován Ari-Vid szuggesztív fa reliefjén – keresztül. Emellett az irodalomtörténész személyes kedvenceit mutatja be többek között Gergely István Reményik Sándor domborműve, Nagy Albert Szabó Dezsőt, vagy Móricz Zsigmondot ábrázoló kerámia portréja. Ugyanitt tekinthető meg a filológus életében központi szerepet játszó festmény, Nagy Albert Fehér kakasa, amelynek egy részlete felsejlik a közvetlenül mellette kiállított Kádár Tibor-festmény hátterébe komponálva, valamint a Kiemelés tőlem – Emlékkönyv Kántor Lajos hetvenedik születésnapjára című kötet borítóján is visszaköszön. A festményhez fűződő személyes kötődésről tanúskodik Vécsi Nagy Zoltán visszaemlékezése, miszerint egy magyarországi kiállításra szerette volna elkérni az akkoriban még a kolozsvári lakásban található alkotást, mire Kántor Lajos határozottan azt felelte: a kakasos festmény nem mehet sehová, ott marad.

Az első képen a Fehér kakas festmény még a hagyaték részét képezte a Kántor házban, a második kép pedig Jakab Júlia által készített fotó a kiállításon látható festményről.

Az EMŰK harmadik emeletén az erdélyi művészek többségében avantgárd stílusjegyeket mutató munkái sorakoznak, köztük Deák Ferenc balladai mélységű grafikái, az op-art stílusú Fazakas Tibor-alkotás, Finta Edit, Incze Ferenc, Vinczeffy László szürrealista festményei, vagy Simon Sándor geometriai formákat átlényegítő absztrakt képei; némelyik látványos, hátulról történő megvilágítása odavonzza a látogatók tekintetét. A kiállítóterem egyik emlék-sarkában vetített, a Kolozsvári Televízió műhelyében készült portréfilm pedig Kántor Lajos gesztusai és hangja révén segít felidézni összetett egyéniségét.

Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese megnyitóbeszédét Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze olvasta fel sajátos, mély tónusú hangján. A Kántor-gyűjtemény átfogó ismertetésén túl a művészettörténész kiemelte, „ezután, bár a Kántor-gyűjtemény hitelesítő címkéje ott lesz a műalkotásokon, saját magukat képviselik egy szélesebb művészettörténeti struktúrába ágyazódva”. Hozzátette, az alkotások mögött történetek húzódnak, ráláttatnak – akár egy-egy dedikálás nyomán – baráti kapcsolatok hálójára. A képek nem csupán háttérelemekként szolgáltak, hanem az életmű vissza-visszatérő motívumaivá váltak.

Kántor Lajosról és feleségéről készült portrék az első képen a Kántor házban, a második képen immár az EMÜK kiállításán.

Ezt követően Vécsi Nagy Zoltán, az EMŰK vezetője úgy fogalmazott: Kántor Lajosnak „az európai progresszivitást és a lokális értékeket kiegyensúlyozó szemlélete hatást gyakorolt az erdélyi magyar képzőművészet kritikai-történeti szemléletére”, amelyet egyfajta új kánonteremtő és perspektíva-tágító képességben lát megmutatkozni. Az 1973-ban alakult Korunk Galéria kapcsán Vécsi Nagy Zoltán reflektált annak művészetet megtartó erejére, a pályakezdő, illetve perifériára szorult alkotóknak nyilvánosságot biztosító jellegére, valamint az erdélyi művészettörténetírás fontos forrásaiként említette a többségükben a Korunk Galéria kiállításain debütált alkotásokat reprezentáló Korunk-katalógusokat.

A megnyitón elhangzott, hogy Kántor Lajos munkássága több ponton kapcsolódott az EMŰK létrejöttéhez, ugyanis kiállt az intézmény jogi önállósága mellett, ígéretesnek látta és támogatta a hazai művészeti élet fellendítésére irányuló kezdeményezést. A filológus magántulajdonában lévő alkotások legnagyobb részét a Bethlen Gábor Alap támogatásával a Sapientia Alapítvány vásárolta meg a központ számára, jelen kiállítással ugyanakkor elismerésüket és hálájukat róják le a szervezők Kántor Lajos előtt.  


„A művek együtt maradnak, mindenki számára hozzáférhetőek lesznek, ám a múzeum szakszerű, hibernált világában többnyire raktári magány a sorsuk.” ‒ írja Szücs György a kiállítást bemutató katalógus előszavában. A gyűjteménybeli alkotások feldolgozása, illetve a Kántor Lajos írásaiban fel-felbukkanó utalások feltérképezése újabb lehetséges kutatási irányt nyit a hagyatékkal foglalkozók számára, mindamellett az elmúlt évtizedek erdélyi képzőművészetének alakulástörténete szempontjából is újabb adalékokkal szolgálhat.

(In memoriam Kántor Lajos. Erdélyi Művészeti Központ, Sepsiszentgyörgy, 2021. 02. 26. ‒ 04. 16., https://www.emuk.ro/hu/esemenyek/38-en/events/2021/240-in-memoriam-kantor-lajos )