Vonalhálók forgatagában



A művészi megnyilatkozás lehetőségei végtelenek, így aztán akár természetesnek is tűnhet, hogy Tosa Szilágyi Katalin különleges hangvételű, egyedi festői megnyilatkozásai után – Kolozsváron többek között a Művészeti Múzeumban és a Barabás Miklós Galériában mutatta be egyéni kiállítás keretében munkáit – most, jobbára a színeket is mellőzve, grafikusi erényeit is megcsillogtatja. Rajzaiból, Antal Tövissi Anna Matthias et Beatrix című, a reneszánsz év alkalmából készült ötletes, különleges formaérzékről tanúskodó, fantáziadús animációjának kíséretében, december 8-án, a Barabás Miklós Céh Farkas utcai székházában nyílt kiállítás.


Jó fél évvel ezelőtt került a kezembe grafikai mappája, amelybe az utóbbi évek termését gyűjtötte össze, majdhogynem a kezdetektől. A rendkívül gazdag anyag mívességével, ötletességével, alkotójának rendkívüli rajzkészségével erőteljes hatást gyakorolt rám, s megszületett a kiállítás ötlete. Közben teltek-múltak a hónapok, a mappa erőteljesen megvastagodott. És itt következett a meglepetés: a művész ugyanis legeslegújabb, számomra is ismeretlen munkáit hozta most el a Barabás Miklós Galériába, ahol legutóbb nagyméretű, jobbára a posztmodern jegyében fogant festményeit mutatta be. Közismert szerénységétől eltekintve, talán egyfajta kihívásképpen is, művészi soknyelvűségének bizonyításául. Amiből, igaz, már eddig is kaptunk ízelítőt, gondolok itt a művész kimerészkedésére a térbe, keramikusi adottságai felvillantására. Merthogy ez a művészi kifejezési forma, ez a nyelvezet sem ismeretlen számára, sőt Jakobovits Márta tanítványaként legelőször az agyag és a háromdimenziós megjelenítés rejtelmeibe nyert bebocsáttatást. Újabban pedig – minden új iránti nyitottsága bizonyítékaként – a számítógépes grafika területén is igyekszik helytállni. Hogy mekkora sikerrel, az valamelyest kiállításán is lemérhető: mutatóban egy ilyen technikával készült alkotását is elhozta.

Reményik–illusztrációk

De vissza a rajzokhoz. Ez az a műfaj, ahol még véletlenül sem lehet mellébeszélni, ahol a fehéren fekete egyenes fogalmazás dívik, ahol a vonal szigora sokmindent elárul. A művész izgatottan cikázó, finoman megmunkált, sajátos alakzatokban megnyilatkozó vonalhálói, az olykor mértani idomokat is sejtető, absztraktba hajló, de lírába menekített, érzelmi felhangokat sem nélkülöző vonalkompozíciói sajátos elegyét képezik a nagyvonalú és az aprólékos, részletező fogalmazásmódnak. Olyan képi beszéd ez, amelynek ereje éppen ebben az ellentéteket egymásba olvasztó-békítő-nemesítő jellegben rejlik, ebben teljesedik ki. Úgy tűnik, mintha szaggatott, zegzugos vonalhálók forgatagába burkolózva a művész néha szándékosan rejtené lírai absztraktba csak keveseknek megadatott, kitűnő rajzkészségét.

Bár, amit most nekünk felkínál, egyfajta gyakorlatba ültetett elméleti összegzése is lehetne munkásságának. Az elvonatkoztatás magasiskoláját megjárt művészi konklúzió. Ha úgy tetszik, vallomás, ha úgy tetszik, önelemzés, de az is lehet, hogy csupán a pillanat szülte hangulat sajátos felvázolása. Mert művészi tartalékai ugyancsak gazdagok. S ez nem csupán a különféle technikákra, hanem az ötlet megszületésétől a művészi képzelőerőn keresztül a megvalósításig magára az alkotási folyamat egészére, a műalkotás születésének fölöttébb komplex összetevőire is vonatkoztatható. Arra az aranytartalékra, amely művésznek és műélvezőnek még egyaránt sok meglepetést tartogathat.

Gyökerek

A vonal már a régi kínai rajzokon a tér továbbrezgő pólusa. A vizuális művészet alfája és ómegája. Amely a képzőművészet tőmondatainak és többszörösen összetett bővített mondatainak egyaránt alapeleme. Művésze válogatja, hogy mikor, hogyan él vele. Eddigi munkásságának ismeretében Tosa Szilágyi Katalin a variációs lehetőségek rendkívül gazdag skáláját felhasználta már. Ennek a nagy egésznek mindössze egyetlen, aprócska vállfajából nyújt most ízelítőt. S ahogyan a szülő is mindig legkisebb gyermekét pátyolgatja legjobban, úgy most ő is legifjabb alkotásainak kedvez, azokat helyezi előtérbe. Gyökerek című munkáival – bevallása szerint – saját érzelmi térképét szerette volna megrajzolni, bepillantást engedni általuk lelki világába. Reményik-illusztrációi pedig sajátos versértelmezések, amelyekben a grafikus a felszíni vizeket elhagyva a mélyre hatol, a költői mondanivaló lényegét igyekszik magáévá tenni és grafikailag megjeleníteni.

NÉMETH JÚLIA

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/18922