Valovits László fái



A fa átváltoztatja a földben lévő életet az ember számára fontos gyümölccsé, belélegezhető oxigénné, nélkülük élet sincs a Föld nevű bolygón. Tulajdonképpen csoda minden fa, az élet csodája. Az irodalom- és művészettörténet évezredeiben egyik első téma, és minden kultúrában örök szimbólumnak számít. Csontváry beutazta a Mediterrán-tenger környékét, a cédrusokat tanulmányozta. A cédrus többszáz évig is él, sok író, költő, képzőművész számára lett ihletforrás. Csontváry szép utópiája az emberek nagy körtánca a cédrus körül.

Valovits László fái szintén létező fák, a művész először is rögzíti a látványt, az ágas-bogas fák eleve formai játékok sorát kínálják. Ezen az alapon indul az alkotó fantázia, és a festő átkölti a látványt. A törzsek, a koronák vonalrengetegében emberi formákat, férfi és nőalakokat rejt, emberi élethelyzeteket körvonalaz.

A művész fák portréit alkotja meg – írta a sorozat kezdeti darabjairól Mircea Ţoca. Valovits ebben a formában, ebben a témában, ebben a műfajban is az emberi szellemet tanulmányozta. A fa régi és központi jelkép ebben a kultúrában, ő pedig épp a rajzolás módjával lép túl a helyi jelleg határain. Erdélyben – lásd a képzőművészetet, a prózát, a költészetet – a fa kezdetben a magány, a helytállás, a szomorú sors jelképe lett, tragikum és drámaiság hordozója. Valovits László néhány képén árnyalatnyi groteszket is felfedezhetünk. A fa tiszteletet ébreszt, tekintélyt sugall, jelzi egy hajdani élet nagyszerűségét, ugyanakkor irónia sokszorozza a hatást. A fák portréiban ment végbe az a szemléleti érés, amely Valovits László portréiban folytatódik és teljesedik ki.

Goethe tette fel a kérdést: melyik az a műalkotás, amely van olyan fontos, mint egy fa. Valovits László erőteljes vonalaival, kompozícióival az ember és művének útját, az alkotás folyamatát tanulmányozza, az alkotó emberi jelenlét drámáját képszerűsíti.

JÓZSA ISTVÁN

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/33381