Változatok lepkeálmokra

Horváth Gyöngyvér kiállítása a Barabás Miklós Galériában


Mltrz Múltőrző
Horváth Gyöngyvér zömében vegyes technikával készült, a fekete-fehér variációira alapozott munkáit állította ki a Barabás Miklós Céh Farkas utcai galériájában. Ennek ellenére mi sem áll távolabb a művésztől mint a fekete-fehér ellentétének kegyetlen szigora. Ellenkezőleg. Sajátos színbeszédét az árnyalatok kimeríthetetlennek tűnő tárháza gazdagítja, sejtelmesen suttogó, enyhén színes ködökbe burkolva a művészi mondanivalót, a grafikusnak a világról alkotott véleményét, sajátos viszonyulását önmagához és környezetéhez. Ez a viszonyulás pedig egyértelműen és hangsúlyosan érzelmi és lírai fogantatású. Bizonyos mértékig talán ellent is mond az egykori Horváth Gyöngyvér rézkarcokban megfogalmazott, drámai hangvételű, férfiasan határozott, erőteljes vonalbeszédben testet öltött grafikai megnyilatkozásainak. Csakhogy a művész műfajt váltott és a mesterétől, Feszt Lászlótól elsajátított, különleges eljárás, a fölöttébb látványos és gazdag megnyilatkozási lehetőségeket biztosító kollográfia mellett – amelyhez, az itt kiállított munkák tanúsága szerint a mai napig nem lett hűtlen – kialakított magának egy sajátosan újszerű, a lavírozott akvarell és a pasztell kombinációjára emlékeztető, olykor kollázsszerű adalékokkal is fűszerezett módszert. Technikáját nem ismerem, a művész nem árulta el konkrétan hogyan is készülnek grafikai lapjai, és én nem is faggatóztam, műhelytitkaikat ugyanis kevesen kürtölik szét, s a befogadó számára amúgy is a végeredmény, maga az műalkotás a fontos. Az pedig önmagáért beszél. Elsősorban természetesen látványként, de aki egy lépéssel tovább akarna menni, akár pszichológiai tanulmányt is írhatna az itt bemutatottakról.


Lepkeálom Mert mit is tesz valójában Horváth Gyöngyvér? Nyitott szemmel jár a világban, elraktározza magában a látottakat, hogy aztán megfelelő érlelési folyamat után feldolgozza. Persze korántsem mindegy, hogy mit vesz észre a világból, mire képes ráhangolódni és érzelmi-értelmi szűrőjén áteresztve grafikailag megjeleníteni. Hiszen amibe mi most általa bebocsáttatást nyerünk az valójában egy külön bejáratú, valóságelemekből felépített virtuális világ. Ahol a főszerepet korántsem a harsogó, magakellető, első pillantásra szembeötlő látványelemek alkotják. Ellenkezőleg. A művész az elmúlásban is képes felfedezni a szépet. Nem titkolt nosztalgiával fordul a haldokló természet és a leépülőben levő épített környezet kínálta rejtett kincsek felé. Talán ennek a sajátos, általa kikísérletezett és kiérlelt stílusnak is ebbéli vonzalma képezi az alapját. A kékes-lilás-rózsaszínes derengésben szerényen megbúvó bogáncs vagy mákgubó, a fagyos tél leheletében didergő patakpart, egy jobb időkre váró elárvult csónak csupán néhány eleme ennek a visszafogottságában és líraiságában megkapó művészi világnak, amelyet tematikája ellenére is felforrósít a grafikus erőteljes érzelmi hozzáállása. Nem beszélve az olyan sajátos látványelemekről, mint egy-egy lepusztulóban levő polgárház maradvány részlete, egy nemes formáját haldoklásában is megőrző ablakkeret, vagy míves, önmagában is műalkotásnak számító ajtókilincs jelent. A múlt reminiszcenciái nyernek művészi megfogalmazást és öröklétet ebben a rejtett szépségekben bővelkedő, sajátos művészi világban. Ártér S akkor még nem szóltam a Lepkeálomról, erről a sajátos valóságrészletekből felépített formai bravúrról, egyfajta pillangó-leány összecsengésről, egybeolvadásról, amely akár rafinált spekulatív szerkesztés eredménye is lehetne, ha nem rendelkezne olyan magával ragadó spontaneitással. A színek és formák tökéletes harmóniáján túl éppen ebben keresendő az a különleges hatás, amit a befogadóra gyakorol. A pillangók egyébként végigkísérték Horváth Gyöngyvér egész életművét, talán egyetlen kiállításáról sem hiányzott ez a tematika.

És utoljára hagytam, de távolról sem holmi minősítés szándékával kollográfiáit. Azt a sajátos műfajt, amely mellett mindvégig kitartott, s amelynek újabb híveket is szerzett a nagyenyedi nemzetközi művésztáborban, ahol oktatóként is tevékenyen közreműködik. A műfaj adta lehetőségek nyomán itt játékos kedvét is szabadra engedhette, s ez természetesen jóval élénkebb, gazdag színvilágot is eredményezett. Barokkos formadömping, elvontabb, de konkrét formában is jelentkező, sajátos struktúrák, amilyen például a családi album ötletes, kedvesen huncutkodó, olykor egyenesen groteszkbe hajló összetevőinek a megformálására.

Barokk

NÉMETH JÚLIA    

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen...