Utószó

Vetro Artúr titka

Művei figyelmes szemlélete “titkára” is rávezet, amelyről soha sem szólt, hisz nem szokott műveiről beszélni (hacsak még nyomdafestéket nem látott esszéiben nem vall magáról). Ez a “titok” pedig, hogy mint minden igaz nagy művesz, műveiben a tökéletességet próbálta megformálni-Ierajzolni. Legteljesebb megvalósulasát az embeti testberi - és a szellen, erejét sugárzó emberi arcban látta, abban, amelyet Isten “saját képére és hasonlatosságára” teremtett.

Egyfajta - tudatos, vagy tudattalan istenkeresés ez is. Mint egyébként - egész életünk.

Fodor Sándor, író

 

Műterem Iátogatás

Mint szobrász Ieginkább a téralakító monumentális formaképzés érdekelte. Térszobrok, busztok, allegorikus figurák készültek Donát úti műtermében. Megmintazta a magyar ás a román nép kimagasló személyiségeit, szellemi vezéreit. Köztereken kapott helyet Dózsa György-, Eftimie Murgu-, Kossuth Lajos-, Nicolae Bălcescu-, Varga Katalin-, Bolyai János-, George Coșbuc-, Ady Endre-szobra. Plasztikai munkáit finom szénrajzok, lírai fogantatású tájképek kísérték, melyek csak mostanában bukkantak föl kiállitásokon.

Közöttünk marad a szobrász: szellemi és művészi hagyatéka őrzi meg emlékét.

 Murádin Jenő


Kiállítás 1995

A rendkívül precíz és elmélyült karakter ábrázoláson túl Vetro Artúr munkásságában fontos szerepet játszott kultúrtörténeti értékeink megörökítése. Szobrai és grafikái az erdélyi művelődési élet nagyjainak állítanak emléket: Ady Endre, Fekete Mihály, Romul Ladea, Kelemen Lajos, Aurel Ciupe, Nagy lmre, Kőmives Nagy Lajos, Szabó T. Attila, hogy csak néhényat említsünk a rangos névsorból. (…)

Vetro Artúr meditációra hajló életszemlélete sajátos plasztikai világot teremtett, amelynek legfőbb jellemzői a tökéletes arányok, a Iekerekítettség, a nyugalom és belső derű.

NémethJúlia

 

Un mare artist

Pentru un om de cultură din generația de după “Criterion” ce reunea mari spirite ca:

Mircea Eliade, Mircea Vulcănescu, Romulus Vulcănescu, Petre Comarnescu, lonel Jianu, problema care i se punea ui Vetro în față nu era de a se adapta neapărat unul model dintr-un orizont cultural sau altul, ci mai degrabă de a se autodefini, de a-i găsi un drum propriu; cultura transformându-se în suport, în catalizator al trăirii creatoare.

Dr. Alexandra Rus

 

Vallom apám gondolatát, ami a kín-örömben születendő TETT elsőbbségét hírdeti a LÁTVA-LÁSSANAK-kal szemben.

                Apámnak volt egy jó szokása, amint a pályatársai közül valaki meglátogatta műtermében, bekapcsolták a magnót, rögzítve így az illető elmélkedéseit az alkotásról, stílusokról. Emellett gyűléseken gyors skicceket, vázlatokat készített papírra vetve kollégái földi mását. Valószínű tettét az a megérzés igazolta, ami szerint az idő vasfoga elhomályosítja kortársainak arcélét.

                Emlékszem, hogy Nagy Albert festőművészből csak ő tudott kicsikarni egyfajta hitvallás-félét, amit aztán magnóra rögzítve felhasznált írásaihoz. Még ma is fülembe cseng Berci bátyám érces hangja. “Játszi könnyedséggel vetette papírra a krokik, vázlatok sorozatát, amelyek legtöbbje önálló műalkotásként is jelentős. Grafikai termésére ugyanakkor a különleges rajzkészségéből fakadó, sajátos formai jegyeken kívűl, művészlélek elemző képessége, a belső ént is megjeleníteni képes alkotói sokszínűség jellemző” – mondja Németh Júlia.

                Gábor Dénest idézve: “az 59 éves Nagy Imrét ábrázoló 1952-es szénrajza az idősebb, elmélyülten szemlélődő, bölcs és tekintélyes alkotótárs mélyen átélt kongeniális megjelenítése, csakúgy mint Szervátiusz Jenő vagy Benczédi Sándor portréi. A Balaskó Nándort ábrázoló ceruzarajz láthatóan a pillanat szülte hangulat. Könnyedségével készült, kevés eszközzel, csupán néhány vonallal körülhatárolt remekmű.”

Talán ez a kötet hozzájárul majd ahhoz, hogy az írott szó és a papíron kitüremkedő vonalháló útján élesebben előbukkanjanak az idő és tér fojtogató koordinátáinak rácsrendszeréből Vetro Artúr kortársainak arcélei, gazdagítva ezáltal egyre bővülő szellemi kincsestárunkat.

Vetró András szobrász

                         …

                Mint szobrásznövendék már nem lehettem Vetro mesternek a tanítványa, de megragadtam minden alkalmat, hogy valamilyen ürügy folytán műtermébe látogathassak. A mindenkori “mester” igyekszik megtanítani tanítványait arra amit tud, vagy amiről úgy véli, hogy tanítványainak szüksége van. Vetro mester esetében az volt az érzésem, hogy képtelenség elsajétítani azt a tudást, amit ő birtokol. Kihagyhatatlan volt a mondanivalója, többnyire egyik témáról észrevétlenül siklott át a másikra sejtetve a kifinomult összefüggéseket. Nála az elmélet és a gyakorlat teljesen kiegészítette egymást, egységbe tudta foglalni gondolatait tetteivel. A szó szoros értelmében a kiegyensúlyozottság és a teljesség sugárzott a mesterből, mindig az volt a érzésem, hogy határozottan tudja mit és miért tesz. Erre a céltudatos magatartásra mint példaképre mindannyiunknak szüksége van, különösen ha el szeretnénk igazodni az élet és a művészet útvesztőiben. Köszönjük mester!

Kolozsi Tibor