Tudósítás és beszámoló egy hajdanvolt korról

Tudósítás és beszámoló egy hajdanvolt korról
Berze Imre kiállítása a Barabás Miklós Galériában

(11. oldal)

A Barabás Miklós Céh – legújabb hagyományaihoz híven – Farkas utcai székházában minden hónap első hétfőjén új képzőművészeti tárlattal lepi meg a művészetkedvelőket, a céh barátait. Augusztus 6-án, amint arról lapunkban már beszámoltunk, Berze Imre, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem Monumentális Kerámia Szakának idei végzőse mutatta be alkotásait, némiképp folytatva az itt megkezdett interaktív tárlatok sorozatát.

A kiállítást Kolozsi Tibor szobrászművész méltatta. Az alábbiakban a megnyitón elhangzott beszédének írott változatát közöljük.

Tisztelt egybegyűltek!
Berze Imre első egyéni kiállításának vagyunk szemtanúi. A fiatal művész a Képzőművészeti Egyetem kerámia szakának végzettje, de érdeklődése a szobrászattal is kapcsolatba hozható. A kerámia, hasonlóképpen a szobrászathoz, elsősorban az agyagra alapoz, amely anyag a történelem hajnalán elsők között került a teremtő akarat keze ügyébe. A művészet akkor még nem volt annyira szakosodva, csupán agyag volt és gondolat, vagy önfeledt játék. A többi jött magától.

Ezt a nemes egyszerűséget vélem felfedezni Berze Imre munkáiban: tudósítás és beszámoló erről a hajdanvolt korról.

Mégsem szeretném befolyásolni vagy megszabott irányba terelni az önök kíváncsiságát, hasznosabb, ha egyénileg sikerül felfedezni a rejtélyeket.

Már egyfajta biztosítéknak számít, hogy Berze Imre ezeket a műveket fontosnak tartotta megmutatni, hogy személyisége és lelkivilága kiteljesítéseként szerepelteti őket. Igazolása ennek a kiállásnak minden bizonnyal pályája soron következő kiállításainak fényében talál hitelére.

Számomra sokkal fontosabb az a tény, hogy Berze Imre most és itt kíván bemutatkozni. Csekély ugyanis azoknak a frissen végzett képzőművészeknek a száma, akik már pályájuk első évében egyéni kiállítást tudnak „felmutatni". Örvendetes, hogy a Barabás Miklós Céh galériájában óhajtott bemutatkozni. Szándéka sejtetni engedi, hogy nem föltétlenül messziföldön akar szerencsét próbálni, és a világmegváltás csalfa ábrándjait kergetni, hanem a röghöz kötöttség szálait keresi (ha szabad egyáltalán manapság így fogalmazni). Ösztönösen vágyódik a közösség melegére, mely támpontként vagy fedezékként szolgálhat a további csatangolásokhoz. Ez a szándék ellentétes a jelenlegi társadalmi berendezkedéssel, ahol lépten-nyomon az önzés és az individualizmus munkál.

Nekünk, „háziaknak", Berze Imrét és minden hasonló korú pályakezdő művészt arról kell biztosítanunk, hogy van hely tehetséges, építő szándékú fiatalok számára, mert szükség van a folytatásra.

Ha mi itt, itthon nem tudjuk megszervezni magunkat teendőinkben, vagy hitünket veszítjük a jövőt illetően, akkor bizonyosan a helyettünk és utánunk érkezők – a soron következő tatárok – majd több eséllyel valósíthatják meg a maguk álmát.

Céhet örököltünk, de jövőképet nem lehet örökölni, azt mi magunknak kell kialakítanunk.

Berze Imrének meg elmondhatjuk: minden tény arra vall, hogy jobb lábbal indult. Ezért gratulálunk neki!

 Kolozsi Tibor

http://archivum.szabadsag.ro/lap.php?datum=20070818