Téli szalon – 2011 Grafika, fotó, kerámia, textil


HORVTH LSZL FELVTELEI  Horvth-Bugnariu Ioan Rajz HORVÁTH LÁSZLÓ FELVÉTELEI – Horváth-Bugnariu Ioan: Rajz
Évtizedek óta kísérem figyelemmel az újabban Téli szalonnak nevezett megyei értékbemutató, értékfelmérő képzőművészeti seregszemléket, amelyek, teremhiány következtében, összezsúfolódni kényszerültek a Művészeti Múzeum földszinti részlegén. S bár a hazai kultúra nagyköveteiként kellene számon tartanunk képzőművészeinket, akiknek alkotásai a szó legszorosabb értelmében kitehetők a kirakatba, és tevőlegesen is hozzájárulhatnak jó hírünk keltéséhez a nagyvilágban, a Képzőművészeti Szövetség helyi fiókjának, Erdély szívében, a világviszonylatban ismert és elismert kolozsvári grafikai iskola színhelyén még mindig nincs egy központi, a célnak megfelelő kiállítóterme. Az ingatlan-visszaszolgáltatások nyomán másutt is adódtak az ittenihez hasonló gondok, de a városvezetés segítségével majdnem mindenütt megoldódtak. Csak nálunk ne lehetne?

A Művészeti Múzeum, amely maga is alapos felújításra szorul, befogadta ugyan a rendezvényt, ez viszont végleges megoldásnak semmiképpen sem tekinthető. Művészeink azonban mintha a minőséggel igyekeztek volna kárpótolni a közönséget. Az idei grafikai, fotó-, kerámia- és textiltermés ugyanis különösképpen gazdag és igényes. Csata Hermina: A költő lovag

A látogatót valódi textilparádé, faliszőnyeg-dömping fogadja: szakrális szimbolika, változatos anyag-felhasználás, különleges technikai bravúrok, dekorativitás és gondolati mélység jellemzi BotişManuela geometrikus alakzatokra épülő, egyedi látványt nyújtó alkotását. Csata Hermina színpompásan változatos, ugyancsak mély értelmű bőrkompozíciója A költő lovag a figurativitás jegyében született, míg Horváth-Bugnariu Corina Október című, elvontabb jellegű, finoman általánosító munkája csupán néhány releváns jellemző felvillantásával is képes érzékeltetni a lényeget. Alkalmazott technikától és felhasznált alapanyagtól függetlenül, a parádés szereposztás többi résztvevője, BrânzaşRaveca, Tudoran Klára, Dávid Ilona, Crăciun Zoiţa, Basso Elena, Popescu Roman Angela, Rusan Pia, Cuşlea Dana is emlékezetes teljesítményt nyújtott. Károly Zöld Gyöngyi térsíkok játékára épített, áttetsző anyagokból összeállított, sejtelmesen sokat sejtető, formailag és tartalmilag egyaránt komplex alkotása pedig nemes eleganciájával uralja a teret. Egészen más előjellel, de ugyancsak térbe fogalmazta ötletét Dobra Covic Alexandra is.

Soó Zöld Margit: Ősz

Keramikusaink is kitettek magukért. Különleges manualitás, a formák rapszodikusan csapongó, s mégis harmonikus egységbe olvadó, látványos együttese jellemzi ChirilăEmília konstrukcióját, míg Palkó Ernő egy Archaikus rituálé szereplőit és eszköztárát vonultatja föl érzékletes művészi átlényegítésben, Vénusza pedig a címhez méltó erényekkel kecsegtet. Archaikus beütés jellemzi Stici Doina fölöttébb míves, dekorativitásukkal már szinte kérkedő, nagyméretű alkotásait. Harmonikus egységbe olvadnak Kolozsi Gabriella nemesen egyszerű, letisztult formái, és egyfajta modern épületegyüttesre emlékeztető monumentalitás, a geometrikus alakzatok és a figurativitás ötletes kombinációja érhető tetten Kiss Melinda szobrászi erényekkel is kecsegtető alkotásán. Sajátosan értelmezhető, akár multifunkcionális térkonstrukciónak, kerámiaszobornak is felfogható Koncz-Münich András izgatott formajátékokra alapozott, látványos Izotróp struktúrája, és mívesen érdekes Georgescu Marius kettős portré kombinációja.

Bordy Margit: Metamorfózis

Az idei szalon csúcsa pedig a grafikai termés. Horváth-Bugnariu Ioan Rajzainak spontánul szárnyaló, élesen-keményen ívelő, primer összetevőkre épített, karakteres vonalrendszere, egy sajátos világlátású és műveltségű alkotó gondolatvilágába nyújt betekintést. A művész a kortárs grafika eszköztárából merítve tárja elénk gunyoros felhangoktól sem mentes mondanivalóját. Nica Ioachim már könnyedebb, sejtelmesebb formában, de hasonló határozottsággal és kifejezőerővel jeleníti meg művészi elképzeléseit. Kitűnő rajzkészsége birtokában elegáns nagyvonalúsággal játszik a formákkal, kombinálja a tereket.

Soó Zöld Margit az Ősznek állít lírai formavariációkba lényegített, maradandó emléket, és művészien találó megfogalmazásban nyújt betekintést egy Alagút rejtelmeibe. Sipos László játékosan is komoly mondanivalót sugalló formában vonultatja föl szimbólum-arzenálját, fölöttébb sajátos hangulatot teremtve általuk. A vonal pedig engedelmes eszközként idomul elképzeléseihez, jeleníti meg a nagy Varázslót. A fák természetrajzának örökös kutatója, Valovits László egy újabb lombkorona-részlet titkait tárja fel avatott kézzel, Salvanu Maria a Régi Kolozsvár egy szegletének érzékletes művészi átlényegítését nyújtja, Nagy Endre pedig, sajátosan szögletes, feszültséggel teli, drámai hangvételű, figuratív formaegyüttessel érzékelteti a Pánik hangulatát. Sajátos vonaljáték, magával ragadó spontaneitás jellemzi Maluţan Petru korszerű Helyzet-elemzését. A geometriai absztrakt következetes művelői, Heim András és Orbán István. Mindketten, egyéni, kikristályosodott vonalrendszerükhöz híven, dekoratív felületeket teremtve nyújtották tudásuk legjavát.

Gally A. Katalin: Sebzett szárnyak

A fekete-fehér grafikák világából a színes megjelenítések irányában haladva kiemelkedik Bordy Margit sajátosan visszafogott színvilágú, mívesen elmélyült formajátékokra alapozott, kozmikus mélységeket sejtető Metamorfózis című pasztellje és Gally Katalin Sebzett szárnyak című, lírai hangvételű, de drámai felhangoktól sem mentes, feszültséggel teli, különösképpen kifinomult, vizuális megjelenítése. Újszerű és fölöttébb sikeres próbálkozásnak tűnik Starmüller Katalin modern hangvételű, színvilágában és formai összetevői révén egyaránt megkapó Kozmikus eső című munkája, Starmüller Géza tarnicai tájképe pedig a meglepetés erejével hatott. Tekintetcsalogató, érzékletesen kifejező, különleges technikai erényekkel-hatásokkal kecsegtető, dekorativitásban is jeleskedő munka. Bizonyíték arra, hogy a nagyon sokadik évtized után is lehetséges a pozitív megújulás. Különleges műgonddal, a kortárs grafika legkifinomultabb nyelvezetének birtokában alkot Egyed Tibor, és most is elismeréssel kell adóznunk a hasonló erényekkel rendelkező, sajátosan visszafogott, de fölöttébb kifejező stílusban megnyilatkozó AramăAdrianról és Lăcrimioaráról. Színekben gazdag munkákkal jelentkezett Fodor Nagy Éva és Essig Klára, s kollázsszerű, érdekes Nyomokra hívja fel figyelmünket Deleanu Márta. A karikatúra műfajában pedig Octavian Bour remekelt ismét.

Palkó Ernő: Vénusz

Látványos Erdős Zsigmond sajátos faliszőnyeg átlényegítése, valamint Moritz Eugen és Farkas Melinda képi üzenete. Kombinációs készség és tartalmi mélység jellemzi Horváth-Bugnariu Matei Véletlen hasonlóságok és Savinescu Eugen Hanna című, eredeti elképzelést megvalósító fotóit. Az ötlet dominál Feleki Károly Bábel tornya című sokatmondó kompozícióján, és ugyancsak az ötletre alapoz, elegáns „tálalásban” Alămorean Alexandru. Feleki István a látvány jegyében alkot, a végtelenbe kiszélesítve a láthatárt. Lído 2005 című, lírai hangvételű, különleges mélységet sugalló alkotása maximálisan kihasználja a fekete-fehér fotó lehetőségeit.

Botiş Manuela: Öröm

NÉMETH JÚLIA

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/67835