Szobrok csendes bizonyossága

 
Nézem Szederjesi András méretük szerint kisplasztikának minősítendő munkáit, és egyre inkább azt érzem, hogy a győztes élet végső során monumentális emlékműveivel állok szemben; hiszen ezek a lelki gazdagságot, szépséget, biztonságot sugárzó leányok, asszonyok erősebbek, ellenállóbbak, kitartóbbak, mint a marcona bronzhősök, a szüntelenül hadakozók, a halálos sebeket osztók és kapók. Otthonról, a Nyikó mentéről hozhatta magával Szederjesi „a szívosan gyengédek”, a „lágyan megnyílók”, a „minden tagukban szem-viselők” ilyen ellenállhatatlan szeretetét, tiszteletét. Ahogy a paraszti világ kigyöngyözte magából a városi civilizació ártalmainak is ellenálló szerelmi dalt, valahogy olyanképpen formálodnak az éles és kemény szobrászvéső alatt a finom domborzatok, amelyek már nem a tiszafát vagy a juhart sejtetik, hanem a soknevű kedvest.


Következetes maradt önmagához, meg korántsem alkalminak látszó modelljeihez, a női szemekből, tartásból kiolvasható bizonyosság az ő szobrászi biztonságává minősült át. Így nőtt meg Szederjesi András, szinte észrevétlenül így írja be csendes hőseit a fába és az időbe.

(Részlet a Szederjesi András 1988-as kiállításán elhangzott szövegből)

Szederjesi András szobrászművészre emlékeznek és munkáiból mutatnak be május 27-én, csütörtökön du. 5 órától a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében (Brassai utca 6. szám). A szobrász életművét Takács Gábor méltatja. Közreműködik Rekita Rozália és Jancsó Miklós színművész, valamint Kostyák Előd csellóművész.

Kántor Lajos