Szederjesi András emlékére





„A plasztikai dinamizmus a mű szerkezetét belső mozgással tölti meg, és nem szakadhat el tőle, különben maga is megsemmisül; nem a témától függ, csakis a képzőművészeti jelrendszer hatékonyságától”.

René Berger

 Az Unitárius Nőszövetség májusban tartott közgyűlésének keretében került sor egy Szederjesi András szobrászművészre való megemlékezésre az Unitárius Egyházközség Tanácstermében. Megemlékezést említek, hiszen valójában nem egy kiállításról volt szó, hanem mindössze egy megemlékezésről a művész, az ember és a barát Szederjesi Andrásról halálának negyedik évfordulóján. A teremben, a falakon látható munkák csupán betekintést, ízelítőt nyújtanak egy termékeny, sokszínű életmű gazdag tárházába. És hogy a fennálló hiányérzetet pótolja, a művész Svédországban élő fia, András egy sorozat felvételt küldött néhány munkáról az elektronikus posta útján, amit a későbbiekben Rácz Norbert tiszteletes úr és a művész Svájcban élő unokája kivetített a jelenlévők számára. A művész munkáinak nagy része különböző múzeumokban, magángyűjteményekben kapott helyet Bukarestben, Kolozsváron, Székelykeresztúron, Csíkszeredában, Magyarországon, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Svájcban, Svédországban. Számos munkája ékesíti Svédországban és Svájcban élő fia és lánya otthonát, meleg, hamisítatlan erdélyi hangulatot biztosítva számukra. Tehát amint mondottam nem egy szabványos kiállításról van szó, hanem mindössze egy rövid főhajtásról egy sokunk által kedvelt és szeretett halk szavú, szerény és kiváló művész emléke előtt, aki immár négy éve távozott az élők sorából. De úgy érzem, hogy most is itt van közöttünk, szelíd mosolyával, tanácsaival biztosít barátságáról. És akkor most hadd tegyünk egy rövid sétát időben és térben és szóljunk néhány szót Szederjesi Andrásról és művészetéről.

1926-ban született egy Nyikó menti kis faluban: Nagymedeséren. Elemi iskoláit is itt végezte, majd Székelykeresztúron folytatta. 1946-ban tanítói diplomát szerzett és Szentábrahámba került tanítóként. Magyar nyelvet és rajzot tanított itt, majd a Csehétfalvi iskolába került. A katonai szolgálat letöltése után újabb állomás következett, újabb kis falú: Nyikómalomfalva. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára való sikeres felvételi vizsga után a kincses városban 1957-ben végezte el a szobrászati szakot Kós András irányításával. A főiskolán Benczédi Sándor, Kádár Tibor, majd Kós András, Szervátiusz Jenő voltak tanárai. Kőfaragásra Kósa Huba Ferenc, fafaragásra Szervátiusz Jenő tanította. És itt hadd idézzek néhány sort egy a nyolcvanas évek végén készített interjúból, amit közvetlen a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskoláról való nyugdíjba vonulása után készítettem vele, ahol hosszú ideig adjunktusként tevékenykedett. Ebben az interjúban Szederjesi András a következőképpen vall a pályakezdésről:

„Szervátiusz tanítvány voltam, de ezután Kós András szobrászművész vezetett be a mesterség titkaiba, s diáktársaimmal együtt felkészített az életre is. A fafaragást Szervátiusz Jenővel kezdtem, bár azelőtt is „faricskáltam” már. Nagyon közel állott hozzám mint ember, sokat tanultam tőle. Mindenképpen nagy hatással volt rám az első időkben. A későbbiekben eltértem az ő formakultúrájától. Amit ő csinált, utána csinálni már nem lehetett”.

Szederjesi András dolgozik kőben és gipszben, márványban, homok árnyalatú műkőben, bronzban, kerámiában, de legközelebb a fa áll hozzá. Diplomamunkája egy parasztlegény életnagyságúnál nagyobb figurája, melyet agyagból mintázott meg, majd gipszbe öntött. Anyagi fedezet, illetve társadalmi igény hiányában nem önthette fémbe. Szerette a kerámiát, vissza-visszatért hozzá. Élvezte az anyag kötetlenségét. Főképpen terrakottát készített: vázát, plakettet, dísztárgyat. Íróasztalomon naponta megcsodálom Bagoly című munkáját, melyet toll-, ecset-, vagy ceruzatartónak szánt. Szépen ívelő vonalak négy bagoly enyhén stilizált figuráját fogják össze kompozícióvá. Tekintetem gyakran pihen meg pipázó parasztbácsit ábrázoló figuráján, melyet hamutartónak szánt, a mintegy 40 cm nagyságú kalotaszegi lány is a sarokban az anyag iránti tiszteletéről és szeretetéről tesz tanúbizonyságot. Számos plakettet készít, melyek közül kiemelném a Michelangelo, Van Gogh, Medgyessy, Liszt Ferenc, Móricz Zsigmond, Kőrösi Csoma Sándor, Kríza János, George Enescu emlékére készülteket. A székelykeresztúri temetőben egy szép márvány faragása látható, mely egy orvos lányának emlékét idézi.

Fafaragásaiban a hagyományos erdélyi szobrászat vonalától eltérően – amely a kemény vésőnyomokat meghagyó expresszivitást helyezi előtérbe – Szederjesi András a minuciózusan kidolgozott, csiszolt, fényezett felületképzést választja. Sajátos módon lágy, puha hangnemben fogalmaz. 1976-ban jelentkezik egyéni kiállítással a kolozsvári főtéri Kisgaléria helyiségében mintegy húsz munkával. Csöndes, visszafogott nyugalom jellemzi a kiállított munkákat. Nem sokat ad az anatómiai arányokra, mondanivalója érdekében olykor elnyújtja szoboralakjait. Az arányokat úgy alakítja, hogy figurái elférjenek a választott farönkben, kőtömbben. Szederjesi fába faragott figurái magukon viselik a szülőföldhöz való ragaszkodás jeleit. Munkásságának első időszakából származik egyik kimagasló alkotása a Napraforgó. Fiatal lányt ábrázol napraforgóval a kezében. A légiesen fogalmazott fiatal lány vállához emeli a napraforgó korongját, fejét könnyedén rátámasztja, távolba néző tekintettel. Az élet szépségét, az ember fény felé fordulását fejezi ki e plasztikában. És valójában egy szobor úgy él igazán, ha mindig a fény felé fordul, és a közönséggel állandó kapcsolatban él.

Szederjesi András tágítani próbálja a plasztikai fogalmazás kereteit: domborművű táblák síkjába vési témáit. Reliefjeihez a tiszafában és a mahagóniban találja meg a legmegfelelőbb anyagot. E munkáiban sajátosan lírai hangnemet üt meg, ellentétben körplasztikáival, melyeket a roncsolás hatását keltő mélyfaragás eredményeként a drámai erő jellemez. Kisplasztikáiban a hajlékony, könnyed vonalvezetést csodálhatjuk meg, mely gyümölcs-, gyertyán-, és tiszafából készült alkotásait a márványszoborhoz teszi hasonlóvá, kihasználva e nemes anyag, a fa adta lehetőségeket. Kedvelt motívuma a női akt, a torzó, a hosszú hajfonatú vagy pártát, nyakéket viselő kalotaszegi lány. A formákat finom domborulatokkal sejteti, a felületet igényesen dolgozza meg, plusz töltetet adva egy fény-árnyék játékkal, amelyet a formák szülnek. A fa színével olykor még rájátszik erre az összhatásra. A mahagónifa meleg, vörösbarnája, a tiszafa sárgásbarna, olykor vörösesbarna színe csak fokozza az esztétikai élményt.

Szederjesi András munkáinak számottevő része a kisplasztika műfajában mozog. A hangtalan boldogság, a gyöngédség és a féltő szeretet jut kifejezésre Anyaság címet viselő plasztikájában. A finom vonalú arc, kissé mongolos, elrévedő tekintet egy naiv, álmodozó fiatalasszony lelkiállapotát fejezi ki. A fejkendő alól kibukkanó dús hajzat a szobrász finom művű vésőjét dicséri.

Kalotaszegi lánycímű kisplasztikája tiszafa, negyven-negyvenöt centiméter nagyságú. Tiszteletben tartja itt is a fa anyagszerűségét. A puha, lágy vonalú arc fölött a fa göcséből kontyot képez ki. Nem dolgozza ki a kart, a vállat, hengerszerűen képezi ki az alakot, amelyben puha vonalakkal érzékelteti a kebleket. Itt is helyet kap a jellegzetes kalotaszegi nyakék, mélyen lenyúlik a keblek felsejlő vonalai fölé és kitölti a teret. A felület finom megmunkálásával, csiszolásával és fényezésével fogja össze a kompozíciót.

Szederjesi András kisplasztikáin egyfajta monumentalitás érhető tetten. A finom vonalú arcok, gazdag lelkivilágot tükröznek, és sajátos módon, úgy tűnik, ezek a plasztikák erőteljesebbek, időállóbbak mint egy hatalmas bronz, vagy kőszobor. Szederjesi művészete érzelmekben gazdag, intellektuális művészet. Plasztikái ugyanazon témák variációi: a női szépség, anyaság, a falusi ember, a rusztikus világ és kellékei.

Szederjesi Andrásról, a művészről és pedagógusról nagyon sokat lehetne még beszélni. Nem szeretném azonban ezt a visszatekintést hosszúra nyújtani, úgy érzem egyébként sem fér bele több egy rövid megemlékezés kereteibe.

Végezetül hadd mondjam el, hogy napjaink szobrászatában, amikor semmiféle forma-, vagy térszemlélet nem zárható ki e művészeti ág fogalomköréből, sokan vagyunk, akik az enyhe nosztalgia érzésével pihenünk meg Szederjesi András hagyománytisztelő, emberi érzéseket kifejező plasztikái előtt és úgy érezzük ott vagyunk a Nyikó menti, Körös menti, Szamos menti tájakon, itt vagyunk, itthon vagyunk, Erdélyben vagyunk…


TAKÁCS GÁBOR

http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/42...