Stílus-expresszivitás

Az Inter-Art mûvészeti alapítvány, a polgármesteri hivatal és a kultúrotthon partnerkapcsolata révén immár a IX. alkalommal megszervezett mûvésztábor újabb kiállítással ajándékozta meg a nagyenyedi mûkedvelõket. Ezúttal Horváth Gyöngyvér és László állította ki az Inter-Art galériában alkotásait.

A megnyitón Ioan Hãdãrig, az alapítvány mûvészeti vezetõje méltatta az erõtõl duzzadó, ugyanakkor lírai alkotásokat.

Horváth Gyöngyvér önmagáról elmondta: 1977-ben végzett a kolozsvári képzõmûvészeti akadémián, grafika szakon, és azóta majdnem folyamatosan részt vesz Kolozsvár mûvészeti életében – egyrészt mint kiállító, de fõleg mint könyvek, folyóiratok illusztrátora. Jártas a mûvészeti grafikában és sokszorosító technikában. A kolozsvári Szabadság napilapnál dolgozott, elsõsorban mint grafikus, de lapszerkesztéssel is foglalkozott. 1987-ben került a laphoz, akkor még országszerte igényelték az illusztrációt az irodalmi karcolatokhoz, novellákhoz, riportokhoz, ahova nem mindig kellett fénykép. Így jellegzetes házakat, templomokat rajzolt, ami hangulatot keltett.

Amint mondogatni szokta: amit az ember a kezével csinál és nem a technika vívmányaival, a nagy teljesítményû számítógépekkel, abban benne van a mûvész szíve lelke.

Amikor megkérdeztem, tanított-e idõközben, elmondta: 1990 óta foglalkozik gyerekekkel, ugyanis az RMDSZ keretében a monostori székházban “Kuckó” néven kézmûves munkával foglalkoztak.

– Mit nyújt számodra a nagyenyedi tábor?

– Voltam a zsoboki táborban is, többször Magyarországon, de hangsúlyozni szeretném: az enyedi az egyetlen tábor, ahol azt érzem, hogy tényleg közös alkotómunka folyik. Olyan értelemben mondom ezt, hogy a mûvészek nem vonulnak el, nem húzódnak be egy sarokba és nem úgy dolgoznak, hogy a másik meg ne lássa, hanem mindent közösen tárgyalunk meg, véleményeket mondunk, amin senki sem sértõdik meg, sõt jó néven vesszük. Talán a tábor hangulata és a szervezés teszi, hogy ez létrejöhetett, de az elsõ alkalomtól az utolsó napig ezt érzem. Tanulunk egymástól. Habár néha enyhén bábeli a zûrzavar, mivel nagyon sok országból jöttek mûvészek, mégis a mûvészet nyelvén nagyon jól megértjük egymást. Beszélgetünk, megtárgyaljuk, vitázunk, egyiktõl a másikhoz megyünk, és nem takarja el senki azonnal a mappáját.

Horváth Gyöngyvér még elmondta: habár nyolc éve táborlakó, itt, Nagyenyeden ez az elsõ egyéni kiállítása. Ezelõtt novemberben volt kiállítása Kolozsváron, most készül a pécsi napok alkalmával kiállítani Pécsett. Ugyanakkor elmondta: “Szerencsésnek tartom magam, hiszen azt csináltam, amit szerettem. A mûvészetbõl valóban nem lehet megélni, az emberre egy-egy nagyobb lélegzetû kiállítás alkalmával figyelnek fel. Ilyenkor van vásárlóközönség, néhány hónapig eltart az érdeklõdés, aztán újra lépni kell, én viszont nem vagyok híve a túl gyakori kiállításoknak, inkább megvárom, amíg teljesen friss anyaggal, új munkákkal jelentkezhetek”.

http://archiv.nyugatijelen.com/2004/2004%20augusztus/aug.%2026%20csutortok/