Nagy Imre példája

1893 július 25-én születott Zsögödon, a Hargita lábainál elterülő székely faluban. A minden művész életében Ieglényegesebb időszak: a gyermek és a serdülőkor élményei Nagy lmrét is hűségesen végigkísérték művész páIyáján. “Szeretem a várost, de csak a természetben tudok élni - sok alkalmam volt nagy városban letelepedni, de szülőföldemet, Zsögodöt elhagyni nem tudtam” -(ezt valIja ma is.) Műfajának minden ágában, mesterien szólal meg: a tájképben, a csendéletben, a portréban, a nagyméretű figurális kompozicióban egyaránt. Témaviláguk legtöbb esetben az ifjúkori élményanyagának feldolgozása. Tudta, érezte: újat építeni csak jó alapra lehet; légüres térben semmi időtálló nem született. Ebből a meggondolásból alakult életszemlélete: “A nagy-mesterek példája adott erőt, hogy a művészet hivatását vállalja.” És a szemlélet eredményeként tapasztalható az a következetesség és egység, amely a különböző időszakokban alkotott művein végigvonul és amely azokat egyetlen nagy művé, eposszá kovácsolja. Szokatlanul erőteljes szín és formaképzés a fő művészi gondolat és érzelem maradéktalan kifejezésére. Az Ady-vers gondolata: “A föl-föl dobott kő” - az “újra, meg újra haza jön a fiad” -. ez vonul végig a Nagy Imre-i művön. És a művel párhuzamosan az életében is. Élet és művészet -, egyet jelent Nagy lmrének t. Ahogyan él, lélegzik, érez és gondolkozik - úgy fest, rajzol, komponá!. Ujjait állandóan ott tartja az “Idő” ütőerén, a világ folyásának nagy áramlásait nem kerülte el. Belenézett a század első évtizedeinek kutatásaiba, műhelytitkaiba is. Ez nem is történhetett másként olyan művészegyéniség esetében, mint Nagy lmre, akinek a Iátható világ nemcsak színélmény; elégtelennek érzi a valóság optikai visszatükrözését - meg is akarja magyarázni, kutat és közölni akarja a megtalált igazságot. Festészete nemcsak a szem, de az értelem és a léIek dolgairól is szóI. “A nagy mesterek példája…” Ez a forradalmár alkatú művészember gyűlöli a restséget, a helyben topogást; a haladás, a fejlődés híve. Az elavult konvenciók ellen harcol, de a szellemi ősöket nem tagadja meg. És ezek: Botticelli és Giorgione, Dührer és Rembrandt - Cézanne és kortársai.. “A rajz vitte a vezető szerepet kutatásaimban”- mondta Nagy lmre. És ez a mondás, mint vezérfonal vonul végig egész munkásságán és alapozza meg azt. A grafika, különböző fajai: a tusrajz, rézkarc, fametszet, linóleum: a fehér-fekete világ, amely tiszta szerkezetet, biztos rajztudást igényel - ez a nagy iskola biztosította a szilárd alapot. Később következett kiállítása Zürichben 1922-ben, ami grafikai munkákbol allot, aztán következtek a Nürberg-i és London-i kiállitások. Minnél nagyobb méretű kompozícióját számtalan tanulmány előzi meg. Ezek közül sok az önálló értékkel bíró mű.. Önmagával sűrűn elégedetlenkedik: “Nincs elég időm dolgozni!” - fakad ki, miközben szakadatlanul dolgozik, sokszor egészségét nem kímélve. Évek múlva is elővesz olyan munkát, amelyen csiszolni valót talál. Valahogy úgy születnek a művei, mint ahogy a népdalok, balladák a századok folyamán. És aki az embert is megismeri. a tar-koponyájú, keményen mintázott bronzfejű, állandóan fiatalosan fűrkésző szemű Nagy lmrét - az tapasztalhatja, hogy a művek és az alkotójuk együvé tartoznak. A jelek szerint az idő vasfoga beletört ebbe a kemény anyagból gyúrt művészemberbe, nem fog rajta. És a titok nyitja nem az, hogy kívül áll, vagy kívül akar kerülni az időn: mindenhez köze van. Az Olt medrében csillogó színes kavicshoz, a páfrányhoz, a fenyőfához. a méhekhez, a halakhoz és sasmadárhoz, az Emberhez. Tudja jól, hogy nemcsak a növény, az állat, az ember van állandó mozgásban, hanem az ásványi, a szervetlen világ is. A kristály is képződik, Iesz; története van. Ez a szinte gyermeki csudálkozás az egyik nyitja a titoknak; egy pár cseppje az Élet vízének. Akinek ilyen igazi köze van a Mindenhez, az nem ismeri az unalmat. Nem unatkozik, nem únhat mást sem; főleg nem önmagát. Az életuntságot csak hallásból ismeri. A folytonos fürkészés, figyelés, érdekIődés az igazság, szépség törvényeinek kutatása a titok egy másik kulcsa. Az alkotás kínja és öröme ez a harmadik kuics. A megismerés útját állandóan járja művészetén - a festészeten keresztül. És állandóan gyújtja az örömtüzeket, küldi jelentéseit: a képeit.

A festő nyersanyaga, amelyből élményeit meríti, a látható vIág. Alkotàsa: a kép - vonallal, formával, színnel közli a keresett és megtalált igazságot és szépséget; a festészet sajátságos, kiművelt nyelvén tudatja modanivalóját önmagáról és a világról. A Iátás révén születik meg a mű; csakis ezúton tesszük magunkévá eszméjét. Egy képet nem lehet “elmuzsikálni”, “eltáncolni” sőt elbeszélni sem lehet maradéktalanul. Ezért érzi oly fonák helyzetbe magát az, akinek képről kell beszélnie, vagy írnia. És végül be kell ismernie, hogy a festészet beavatottjava igazán csak a látás által lehet valaki; a szó csak szükséges és szerény segitője lehet a megismerés foIyamatának… És ezért néha többet ér, ha a mű helyet a művészről beszélünk élményeinek eredetéről, arról a világról amelyből alkotásait kikalapálta. Nagy Imre pedig a kutató, magyarázó, mesélő és igazságokat közlő festők közé tartozik. A Iegszembetűnőbb a festészet történetében, hogy a környezet, a táj, mennyire elsődlegesen befolyásolta a festőművésznek Iegjavát. Bizonyos tájak, egész művészteIepek, iskolák fő ihletői voltak. Csak a kozelmúltba kell visszapillantanunk, és feltűnnek a barbizoniak, a magyar festészetben Balaton, Szentendre, nálunk Nagybánya. A legtöbb esetben nem is a táj szülöttei, hanem a más vidékekről odacsöppent művészek sora esett rabjául a táj varázsának s annak szellemi gyermekévé. Ha pedig a művész éppenséggel gyermeke a varázsos vidéknek, olyan elszakítatlan kapcsolat képződik közöttük, mint amilyen Nagy Imre es Zsögöd között. A székelyföld, aCsik és Zsögöd a szülőfalu. A székely gazda Nagy Bálint és asszonya, a szülők; a táj, a benne éIő nép, a havasi pásztor, a kalangyákat rakó férfiak, székely asszonyok és gyermekek - mindezek nélkül Nagy Imre az ember nehezen bár, de meg tudna lenni. Lehet, élete végén erős honvágy kínozná. De Nagy lmre a festő elpusztuIna nélkülük. Olyan szervesen összeötvöződtek a Nagy Imre-féle piktúra többi összetevő elemeivel, hogy lehetetlen őket különválasztani. Ha az ember az Olt-menti kis csiki faluból Zsögödből kiérve felkapaszkodik a Három-hegyre és onnan széttekint, maga elött látja a csíki medencét és egyetlen pillantással áttekinthet féltucat székely falut. És ezek között ott vannak PaáI László, Nagy István és Márton Ferenc ősi fészkei is -, akiket az élet elég messzire sodort. Nem is kell sokáig kapaszkodni a Havason, és a szentimrei Hargita ormáról Koszta József fészkéig, a brassói hegyekig is ellátni. Közben is szemünk sugara valahol érinti Gyárfás Jenő szülőfaluját is.

Sok titkot tudott meg Nagy lmre a régi nagy mesterektől. Szellemi atyja ás nagyatyja neki is volt, mint minden művésznek. Botticelli és Giorgionet, Dührert és Rembrandtot, Cézannet és a kortársait mindig szerette. És elmondhatjuk róla, hogy szoros barátságban vannak; Nagy Imre piktúrája a klasszikusok szellemi gyermeke. És ott volt a magyar grafika olasz iskolát járt úttörői között Szőnyi lstvánnal, Aba Novák Vilmossal, Patkó Károllyal és Varga Nándor Lajossal. Azt is elmondhatjuk róla, hogy rokona az expresszionistáknak. Ebben is van igazság. Már említettuk, hogy magyarázza a világot - nemcsak színesen visszavetíti, mint a naturalisták vagy az impresszionisták. Minden kompozíciójának határozott mondanivalója van, amelynek érdekében bizonyos formai túlzásokkal, színértékek felfokozásával is éI... S mindezek a szálak, rokoni kapcsolatok odakötik az európai piktúra nagy áramIataihoz, és így vállik festészete joggal_európaivá, áItaIános érvényűvé is. Amit azonban legbiztosabban elmondhatuhk piktúrájáról, az az, hogy legközelebbi rokona Erdély földje,tájai, népe élete és szellemisége. A Iegtöbb titkot itt árulták el neki; festészetének, formanyelvének, stilusának alakitó erői közül ennek van a Iegnagyobb szerepe.

A festők életművét általában végigkíséri a rajz - a dolgok, jelenségek vonallal való lerögzítése a síkra. Delacroix szerint “az első és a legfontosabb a festészetben: a kontúr. Ha a kontúrok jók, a festmény erőteljes és zárt egységet mutat.” Nagy Imre életművében a rajz húségesen kísér minden új művet, állandóan jelen van. A grafika műfajai: a rézkarc, fametszet, tusrajz viszont jóI megkülönböztethető időszakokat jelentenek az egész életmúben. “A rajz vitte a vezető szerepet kutatásaimban” – vallja az érett Nagy lmre. És valóban, megmaradt a forma hívének, színekkel is modeláló festőnek. Művészpályája kezdetéről mondja: “A nagy mesterek példája adott erőt, hogy a művész hivatását vállaljam.” Az ifjú Nagy Imre szobrászattal kezdi művészpályáját. Stróbl Alajos, Budapesti Epreskerti műtermében inaskodik 1916-ban és a tér és forma problémái kitörölhetetlenül jelen vannak legújabb műveiben is. A Főiskolai években összeverődött művészcsoportnak, melyhez ő is tartozott, megpróbálkozik a grafikáva. A rèzkarc műfajában végez először kutatásokat. A rézkarcolás után megkezdi a fametszést. A fametszés egyike a Iegjelentősebb állomásoknak a Nagy lmre-i életműben. A fametszetekben a formák leegyszerüsödnek, - a szerkezet kerül előtérbe -, szinte szobrászian monumentális hatásuak, s a formai kutatás irányával megegyezik a tartalmi is. A fametszetek után következtek a tusrajzok. A legkifejezőbb portrék sora következik a mester életművében. Az 1935-1938-as években készült tusrajzok - legtöbbjuk arcmás - messziről jelzik alkotójukat, Nagy Imre kezevonását. Egységesek, határozottak: stílusuk van. A fehér-fekete világ elvontabb varázsa végig kíséri pályáján Nagy lmrét, aki, miután az akvarellen keresztül a feloldódás folyamatát végigvitte, a tempera-technikával megoldótt kompozícióiban sürítve lefektette a rajz, forma és szín problémáit, az olajra tért vissza a pasztózusabb megoldásokat kutatva. Utolsó korszakának kompoz        íciós megoldású nagyméretű portréi végig jelzik a párhuzamosan tanulmányként készült tusrajzok.

El kell még mondani egyet s mast, hogy kikerekítsük ezt a vázlatos képet Nagy Imréről és alkotásairól. Tévedés lenne azt hinni, hogy nem érintették más, a csíki, szűkebb hazától idegen élmények. Az utolsó tíz év munkásságának eredményei világosan közlik és bizonyítják ennek ellenkezőjét Életművének ebben a pár esztendőben születetett része beilleszkedik egy olyan alkotó egyéniségének körvonalaiba, aki minden erejét munkája tökéletesítésére összpontosítja, akinek tudatosított életcélja egyedül a művészet, és aki a legkövetkezetesebben és önmagához a leghívebben törekszik a cél elérésére.

Magányos barangolásáról beszélve, tőle hallottam ezt a rövid mondatot: “Megálltam és csudálkoztam.”

- Szemelvények az 1963-as évi Korunkból és az 1973-as évi megjelent Katalógusból. -