Megkésett sorok Simon Endréhez


2017. március 29.

„Két világ él bennem, egyrészről a természet valós formáinak szeretete, másrészről az elvont formák vonzása, melyek élményeimmel keveredve egy szimbolikus-absztrakt egységévé állnak össze. E kettős való-álom tér az én világom” – vallja Simon Endre. És ebbe a kettős való-álomtérbe nyújt betekintést Szücs György a művészről írott, színes képanyaggal gazdagon illusztrált, vaskos kötetében.

A nagy formátumú, 225 oldalas, monografikus igénnyel összeállított, látványos album szerkezetileg is igyekszik igazodni a festő fölöttébb összetett, de egészében véve egységes művészi világához. Amely a kezdeti tájképek, portrék, metaforikus kompozíciók konkrétumától jut el a nonfiguratív absztrakcióig, az energikusan lüktető színharmóniák ritmikus villódzásáig, hogy aztán eme konstruktív festői miliőben akár a különleges érzékkel becsempészett plein air tájképfestészet rejtett elemeit is felfedezhessük.

Főnix

A 2012-ben Budapesten megjelent kötet, amelyhez személyes emlékek is fűznek, jókora késéssel ugyan, de csak elkerült hozzám. A Barabás Miklós Céh januári, országos kiállításának rendezése közben bukkantam rá Kolozsváron, a Bánffy-palotában, Simon Endre kiállításra beküldött, mozgalmas szín- és formaritmusokba fogalmazott, geometrikus absztraktja társaságában. Azon nyomban felütöttem, s már otthon is éreztem magam. A 102. oldalról ugyanis az a Fekete nap sütött rám, ami 1999 január 23-a óta mély sötétje dacára is beragyogja otthonom egyik főfalát és mindennapjaimat. A temesvári Új Ezredév Református Központ támogatására rendezett akkori aukción vásároltam – sikerült, mert részletre is lehetett törleszteni az árát – s azóta is kedvenceim egyike. Hogy aztán néhány évvel ezelőtt tudomást szerezzek a készülő albumról, és a sajtóban közzétett felhívásra válaszolva értesítsem a művészt becses tulajdonomról, aki családjával együtt meg is látogatott, képzőművész fia, a kötet társszerkesztője pedig lefényképezte a 81x62 cm-es olajképet. Ami a művész bevallása szerint Ratosnyán készült. Nem ismertem a helységet, de a mindentudó internet segítségével virtuálisan azon nyomban felkerestem a Görgényi és Kelemen-havasok lábánál, a Maros jobb partján, Szászrégentől 32 kilométerre fekvő, kies települést, az író Balla Károly szülőfaluját, azt a bizonyos ihletforrást, amelynek művészileg átlényegített konkrétumában és szimbolikájában Simon Endre jóvoltából részesülhetek. És mintapéldáját láthatom annak a természet valós formái ihlette, de a művészi elvonatkoztatás stációit is megjárt érzelmes geometriának, a hullámvonalak párhuzamaiba fogalmazott, egyedi fényviszonyok közepette megelevenedő, karakteres tájnak, amely mintegy sűrítetten illusztrálja a művész által szóban megfogalmazott és fentebb idézett önértékelést. S talán az sem véletlen, hogy a mű születése időpontjául az alkotó az 1965-1989-es periódust jelölte meg. A fekete napok uralmát.

Németh Júlia

http://szabadsag.ro/-/megkesett-sorok-simon-endrehez