Kolozsvári művészeti kaleidoszkóp



Lét és nemlét között – olvasom dr. Ioan Horvath Bugnariu egyetemi tanár, a Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókja elnökének bevezető sorait a Művészeti Szalon idei katalógusában.
 
Corina&Ava Horvath Bugnariu: Nagymama, köszönöm, hogy megszülted nekem apát

A figyelemfelkeltő cím szomorú valóságot takar: a Szövetség kolozsvári, több mint félezer tagot számláló szervezetének immár tíz esztendeje nincs saját galériája. Nincs, abban a városban, amely Európa Kulturális Fővárosa címre pályázik, s amely világhírű művészeket termelt ki magából, bocsátott, és bocsát útra mind a mai napig. Csakhogy a művésznek megnyilatkozási lehetőségre van szüksége. Mert a művészet akkor él, ha megtekinthetővé s ezáltal közkinccsé válhat. Hát ettől fosztották meg „illetékesék” a kolozsvári képzőművészeket, elherdálva ezáltal azt a felbecsülhetetlen értékű kincset, amit a szó legszorosabb értelmében ki lehetne tenni a kirakatba. A sajátunkba. Hiszen kapkod érte a nagyvilág. Ehelyett tetemes összegeket költenek, többek között, a funári ízlésben fogant, művészi szempontból – finoman szólva – fölöttébb kétes értékű köztéri alkotások újracsinosítására.

Gedeon Zoltán: Pletyka

NÉMETH JÚLIA

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/126906