Kincses Kolozsvár – tárlatmegnyitó a tízéves Apáczai Galériában


Tz esztends a galria Tíz esztendős a galéria
Kányási Holb Margit magyarországi textiltervező iparművész Kerékbetörés című performanszának (rendezte: Kónya Ábel) vetítésével kezdődött az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) közreműködésével, Murádin Noémi és Székely Géza által szervezett Kincses Kolozsvár – Kincses Erdély című tárlat megnyitója csütörtökön délután. A Magyar Festészet Napja alkalmából megtartott rendezvény keretében a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Apáczai Galéria előtt is tisztelegtek: az alkalomra megjelent katalógust Németh Júlia műkritikus mutatta be a résztvevőknek.


Vörös Alpár iskolaigazgató köszöntőjében kiemelte: jó az, ha nem csak őrizzük az értékeinket, de teremtjük is azokat. Ilyen ez a mostani alkalom, tette hozzá, majd díszoklevelet nyújtott át Németh Júliának. „Az Apáczai Galéria fennállásának 10. évfordulója alkalmából az Apáczai Csere János Elméleti Líceum köszönetét és elismerését fejezi ki Németh Júliának, aki műkritikusként és művészetpár­tolóként évek óta küzd a képzőművészeti tagozat, valamint az Apáczai Galéria jó hírneve érdekében” – olvasható az oklevél szövegében. Szilágyi Mátyás főkonzul szavai után Székely Géza képzőművész-tanár a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete, Debrecen, 2000–2010 című kötetet ajándékozta Németh Júliának, aki az eddigi alkalmakhoz hasonlóan a mostani tárlat anyagainak méltatását is örömmel vállalta.

– „Legyen ez a nap ezentúl a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe” – ezzel a jelmondattal indította útjára 2002. október 18-án a DunapArt Művészeti Társaság a Magyar Festészet Napját. Amikor ez az elhatározás megszületett, valószínűleg még maguk az alapító művészek sem gondolták, hogy a Magyar Festészet Napja akkora népszerűségre tesz szert, hogy százával szülessenek képzőművészeti alkotások, s hogy egyetlen nap kevésnek bizonyuljon azok bemutatására. A Magyar Festészet Napja helyett ma már a festészet hetéről, sőt annak hónapjáról beszélhetünk – mondta Németh Júlia. Ennek jegyében került sor a mostani tárlatra, s ünnepelhették meg együtt az immár nagykorúsodott Apáczai Galériát. A műkritikus szavaival élve ugyanis nyugodtan nevezhetjük nagykorúnak a helyszínt: „bizonyított, rengeteg igényes, népszerűségnek örvendő kiállítás került sor falai között”. Kiállítási teret biztosított az iskola diákjainak, tanárainak, valamint az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete tagjainak és szimpatizánsainak is.

S hogy milyen a mostani tárlat? A műkritikust idézve „a művésztanárok kicsit diákstátusban fejezik ki ezúttal magukat: ők vizsgáznak, s tegyük hozzá, nagyon jól”. – Jó kezekben van tehát a művészeti oktatás Kolozsváron és Erdélyben egyaránt: nem csak évszázadokkal ezelőtt volt kincses Kolozsvár, de ma is az, és folyamatosan gazdagodunk: művészekkel és alkotásaikkal. A katalógusban szereplő alkotók már korábban is kiállították munkáikat az Apáczai Galériában, s legtöbbjük ezúttal is megtisztelt bennünket – hangsúlyozta.

Székely Géza röviden vázolta az EMME történetét: bár a szervezet Csíkszeredában alakult meg, tulajdonképpen Kolozsváron szökkent szárba, s ez nem is csoda: itt valahogy „magasabb lángon ég a művészeti kifejezőerőbe vetett hit”, mint máshol.

A rendezvényen a tárlat témájához kötődő versek hangzottak el Albert Júlia színművész tolmácsolásában, zárásként pedig a Tarisznyás zenekar muzsikált.

A kiállítás november 30-ig, munkanapokon 8 és 19 óra között tekinthető meg az Apáczai Galériában (I. C. Brătianu / ­Király utca 26. sz.).

FERENCZ ZSOLT


 http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen...