Képzőművészek a közönség szolgálatában

A Barabás Miklós Céh tagjainak kamara-kiállítása

(11. oldal)

Egy képzőművészeti tárlat rangját egyértelműen a kiállított munkák határozzák meg. Sorsát és utóéletét azonban ennél már sokkal prózaibb tényezők befolyásolják. Mint például a kiállító népszerűsége – aminek nem szükségszerű velejárója a minőség –, a kiállítóterem helye, ismertsége és megközelíthetősége, sőt még a véletlen is. Mindez a Barabás Miklós Céh Farkas utca 27. szám alatti székházában június elsején megnyílt, Novák Ildikó rendezte kamara-kiállítás kapcsán ötlött fel bennem.

A megnyitó népes közönsége és a kiállított festmények grafikák, kerámiák és kisszobrok iránt a rendezvényen megmutatkozó, vásárlással is alátámasztott érdeklődés láttán úgy tűnik, Kolozsvár művészetkedvelői számára a Barabás Miklós Céh neve nem csupán népszerűséget, de garanciát is jelent: a minőség garanciáját. A kiállított munkák zöme, mint a Céh valamennyi eddigi jelentkezése alkalmával, most is meghaladja az átlagos mércét. Az 1929-ben Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával létrejött szervezet néhány évtizednyi kényszerszünet után 1994-ben, Abodi Nagy Béla és Kós András – jelenleg a BMC tiszteletbeli elnökei – kezdeményezésére alakult meg újra. A művészeti csoportosulás rangos múltja, a név és a hozzá kapcsolódó céhtörténet – a múlt század eleji, de immár az 1994 utáni is – kötelez. Ezt látszik igazolni a céh tevékenységét bemutató, Essig József által 2002-ben készített film is, amelynek révén a művészeti csoportosulás jelenlegi tevékenysége által nemzetközi ismertségre és elismerésre tett szert. Nagyjából ezt tükrözi a mostani tárlat is. Amely csupán mennyiségi szempontból mondható szerénynek, hiszen a rendezőknek igazodniuk kellett a rendelkezésre álló kiállítási felület méreteihez. A hamisítatlan történelmi légkört árasztó, patinás környezet, a méreteiben nem túl nagy, de sikeresen felújított, hogy ne mondjam romjaiból alapítványi támogatásokkal és a céhtagok áldozatos munkájával újjászületett épület pedig máris művelődési vonzásközpontnak számít.

Örömmel mondhatjuk, hogy, ha nem is robbanásszerűen, de születőben az a művészetszerető, tárlatlátogató, műtárgyat megbecsülő és vásárló érdeklődői kör, amely megerősödve és kiterebélyesedve jelentős mértékben hozzájárulhat majd a művészeti csoportosulások életképességéhez, tagjai anyagi feltételeinek javításához. Mert az alkotáshoz, a teljes művészi szabadsághoz ez is szükséges. Jó példát szolgáltatott erre az EURÉKA, a magyar üzletemberek szervezte eredményes aukció.

Csakhogy az igazán jelentős művészek általában egy lépéssel a közízlés előtt járnak. Ezért a valódi érték nem egyszer elsikkad, visszhangtalan marad, a talmi értékek, a giccs kerül előtérbe. Sokan nagy pénzeket áldoznak fércmunkákért, az igazi műkincsek pedig nem lelnek gazdára. Rendkívül fontos lenne tehát az érdeklődők művészi ízlésének pallérozása, jó irányba terelése, ilyen természetű ismereteinek kiszélesítése, valódi értékek iránti fogékonyságának a felkeltése.

Valamelyest ezt a célt is szolgálja a székházbeli tárlat. Amely az eddigiekkel ellentétben most kamara-kiállítás jellegű, s jobbára a kolozsvári tagok munkáinak bemutatására szorítkozik. Igazodva ezáltal a székház méreteihez. Nem összegző, értékfelmérő országos tárlatról van tehát szó, arra jövő évben, Európa kulturális fővárosában, Nagyszebenben, a Brukenthal Múzeumban kerül majd sor, hanem olyan szűkebb körű, intimebb hangvételű jelentkezésről, amelynek célja értékeink felmutatása és megismertetése, megszerettetése a közönséggel. Mert egy műalkotás akkor tölti be igazán a hivatását, ha kikerül a műteremből, ha alkotóján kívül más is megcsodálhatja.

Erre teremt most lehetőséget ez a tárlat, és erre szeretnénk felhívni azoknak is az figyelmét, akik a megnyitón, az ugyanabban az időpontban szervezett hasonló rendezvények, vagy más okok miatt nem lehettek jelen. Olyan művészi élményről kellett lemondaniuk ezáltal, amit egy Soó Zöld Margit, Forró Ágnes, Nagy Endre, Bordy Margit, Lőrincz Lehel vagy Gally Katalin készítette pasztell, egy Nagy Enikő-zománc, egy Szabó Bokor Márta vagy Palkó Ernő-kerámia, egy Novák Ildikó vagy Fodor N. Éva féle virágcsendélet, egy Székely Géza, Károly Zöld Gyöngyi, Cs. Erdős Tibor, Szabó Vilmos, Zsigmond Márton, Sütő Éva, Boér Lenk Ilona, Nagy Dalma vagy Muhi Sándor szignálta grafika, egy Tompos Opra Ágota vagy Horváth Gyöngyvér-kompozíció jelent, illetve a szobrászok, Gergely István, Venczel Árpád, Bocskay Vince, Hunyadi László munkái. És sajnos immár gyászszalaggal övezve, de megtekinthetők a néhány nappal ezelőtt elhunyt tagtárs, Szederjesi András alkotásai is.

A tárlat a Barabás Miklós Céh Farkas/ Kogălniceanu utca 27. szám alatti székházában június 15-ig naponta 12–16 óra között látogatható. Tárlatvezető: Tompos Opra Ágota. A munkák megvásárolhatók.

N. J.

http://archivum.szabadsag.ro/main.php?datum=20060610